A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának (HISZ) katasztrófavédelmi mentőcsapata, a Mecsek mentőcsoport alegységeként, nemzeti minősítést szerzett Baranya vármegyében a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 36 órás gyakorlati vizsgáján, kiváló eredménnyel. A mentőcsapat tagjai megosztották velünk, hogy az utóbbi években milyen formában segítették Baranya vármegyében a hivatásos katasztrófavédelmi szervek munkáját, és hogy miképp szerezték meg a nemzeti minősítést. A beszélgetés során arra is kitértek, hogy milyen formában szeretnék folytatni a Katasztrófavédelemmel és a HISZ-szel a közös munkát a jövőben.

Milyen katasztrófahelyzetek alkalmával szoktatok riasztást kapni az Országos Katasztrófavédelemtől?

Agyaki Mónika, a HISZ mentőcsoportjának vezetője: Először is határozzuk meg, hogy mit is hívunk katasztrófának vagy kiterjedt káreseménynek: a katasztrófák olyan állapotot, vagy helyzetet jelölnek, melyek az emberek életét, anyagi helyzetét, egészségét vagy a lakosság alapvető ellátását  olyan mértékben veszélyeztetik vagy károsítják, hogy az elhárításhoz szükséges embererő mértéke meghaladja az erre rendelt hivatásos szervek kapacitását. Ilyen esetekben kerül sor az olyan önkéntes szervek bevonására, mint amilyen a miénk is, a munkánk természetesen a hivatásos szervek irányítása alatt zajlik ezen alkalmak során.

Magyarországon is vannak különböző veszélyeztető hatások, mondjuk az árvizek, belvizek, vagy ami mostanában sajnos egyre gyakrabban előfordul a rendkívüli időjárás miatt, az a viharkár, villámárvíz. Ezek lehetnek olyan mértékű elemi csapások, kiterjedt káresemények, amikor szükség van az önkéntes mentőcsapatok bevonására, melyeknek a helyszíni összehangolása a Katasztrófavédelem feladata.

Mikor és hogyan kezdett el a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata a katasztrófavédelemben is tevékenykedni? 

Agyaki Mónika: Először a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálataként csatlakoztunk a Katasztrófavédelem munkájához 2013-ban, időközben viszont változtak a törvények, ma már csak olyan mentőszervezetek mehetnek a kárhelyszínekre segíteni, akiknek együttműködési megállapodásuk van a Katasztrófavédelemmel, illetve van valamiféle minősítésük, oklevelük, a nemzeti minősítési rendszerben. Ezért 2015-ben jelentkeztünk az első hivatalos minősítő programhoz, ekkor alapvető vízkárelhárítás szakterületre szereztünk minősítést, majd folyamatos gyakorlások mellett képeztük a csapatot más területeken is. Hangsúlyozni szeretném, hogy minden segítséget megkaptunk a Baranya Vármegye Katasztrófavédelmi Igazgatóságától az ezekhez szükséges elméleti  és a gyakorlati tudásanyag megszerzéséhez, nagyon jó tanáraink voltak. Név szerint is kiemelném Domján Gábor alezredest és Egri Krisztián alezredest, akik folyamatosan segítették a csapat szakmai felkészülését. Ez kölcsönös érdek, hiszen minél több segítő van kint egy káreseménynél, annál gyorsabban kezdődhet meg a helyreállítás vagy legalábbis a károk enyhítése, annál hatékonyabban tudjuk segíteni a bajba jutott lakosságot.

Azt láttuk, hogy nagyon jó célt tudunk adni a fiataloknak ezáltal, azt szerettük volna, hogy meglássák, hogy hatékonyan, jól felkészülten, milyen jól lehet segíteni, milyen hasznos a Katasztrófavédelem munkájába való becsatlakozás.

- Agyaki Mónika, a HISZ mentőcsoportjának vezetője

Milyen formában és miért csatlakoztatok a mentőcsapathoz?

Plósz Hanga, a HISZ mentőcsoportjának tagja: Én 2021 nyarán csatlakoztam a mentőcsoporthoz, amikor Sellyére jégkárelhárítás kapcsán kellett kivonulnunk. Emlékszem, hogy aznap vasárnap volt, istentiszteleten voltam, amikor a pásztorunk elmondta, hogy előző nap a HISZ mentőcsapata Sellyén a jégkár áldozatainak és az őket ellátó csapatoknak nyújtott segítséget. Akkor nagyon erőteljesen rámtört egy érzés, hogy ott lett volna a helyem köztük. Ezután összefutottunk Mónikával az épületben, aki megemlítette, hogy épp akkor kapott információt arról, hogy aznap is ki kell vonulnia a mentőcsapatnak. Ekkor jelentkeztem, és már mehettem is velük a helyszínre.

Zólyomi Ákos, a HISZ mentőcsoportjának utánpótlásnevelési koordinátora: A HISZ pécsi megalakulásakor csatlakoztam a szolgálathoz, mert egy olyan szolgálati területet kerestem, ahol segíthetek másoknak, a segítségnyújtásra való vágy az identitásom része.

Solymosi Attila, a HISZ mentőcsoportjának mérnöki tanácsadója: Én többször hallottam róla, hogy a mentőcsoport részt vett olyan katasztrófahelyzetek megsegítésében, mint például a viharkárok, vagy konkrét példát említve, az idei tűzeset Mecseken.  Ez nagyon felkeltette a kíváncsiságomat, így megkerestem a Mónikát, a mentőcsapat vezetőjét, azzal a kérdéssel, hogy részt vehetek-e én is a csoport munkájában. Mónika és a többiek is nagyon örültek a jelentkezésemnek és egyből benne találtam magamat az események sűrűjében.

Drinóczi György, a HISZ mentőcsoportjának műszakieszköz-koordinátora: Nehéz válaszolni arra, hogy mikor és milyen formában csatlakoztam a HISZ-hez, olyan, mintha egyidős lenne velem a szervezet. Lényegében abban a pillanatban csatlakoztam, amikor láttam, hogy segíteni tudok az embereknek ezen a rendszeren keresztül. A mentőcsoporthoz magához pedig akkor csatlakoztam, amikor megyeszinten, városszinten is felmerült az igény a segítségünkre. Úgy gondoltam, hogy ebben a formában tudok a leghasznosabb lenni a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata számára.

Mi családi szinten csatlakoztunk ehhez a munkájához, időközben ugyanis a feleségemet is sikerült megnyerni az önkéntes munkának, bár korábban sem állt tőle távol ez a terület. A gyerekeink pedig, akik második generációs keresztények a Hit Gyülekezetében, szintén csatlakoztak, az egyikük hivatásos állományban van a Katasztrófavédelemnél, a kisebbik fiam pedig a Közszolgálati Egyetemen tanul ezen a szakon. 

Azt lehet mondani, hogy átitatott minket a segíteni vágyás, ennek pedig nagyon örülök, mert azt gondolom, hogy egyre nagyobb szükség lesz az ilyen jellegű segítőkre, legyen az illető civil vagy hivatásos. Amíg lehetőségünk és módunk van rá, addig igyekszünk segíteni az embereknek.

- Drinóczi György, a HISZ mentőcsapatának műszakieszköz-koordinátora

Eleve hasonló területeken is dolgoztok, vagy részesültetek valamilyen szakszerű kiképzésben ahhoz, hogy a káreseteknél szakszerűen tudjatok segíteni?

Agyaki Mónika: A mentőcsapat tagjai mind önkéntesek és különböző területeken dolgoznak a magánéletben, de sok esetben előfordult, hogy a hivatásunkban megszerzett szakmai tapasztalatot hasznosítani tudtuk a szolgálat során is. Van például a csapatban építőmérnök, egészségügyben dolgozó személy, rádióamatőr, van, aki logisztikával foglalkozik. Ezeket a háttérismereteket, tudásanyagokat nagyon jól be tudták forgatni a mentőszolgálat különféle területein, de egységes mentőképzésben is részesültünk mindannyian, hogy értsük a szaknyelvi kommunikációt, ha például egy hivatásos katasztrófavédelmi vezető ad egy utasítást, akkor az érthető legyen a számunkra.

Plósz Hanga: Én családsegítőként dolgozom a pécsi Család-és Gyermekjóléti Szolgálatnál. Emiatt a segítésben, az emberek krízishelyzetben történő támogatásában nekem már van tapasztalatom. Azonban a mentőcsoport feladatainak az ellátáshoz speciális ismeretekre is szükség van, például arról, hogy milyen egy kárhelyszín, hogyan működnek együtt a káreseménykor a különböző csapatok, milyen speciális munkavédelmi előírásokra kell figyelni egy kárelhárítás során, stb. Ezeket az ismereteket a beavatkozások előtt és a különböző gyakorlatokon tudjuk elsajátítani.

Zólyomi Ákos: Természetesen kamatoztatjuk a hétköznapi tevékenységünk erényeit is, de nagyon sok képzésen (vizsgán) vagyunk túl, annak érdekében, hogy a segítségünk tényleg hasznos legyen és ne okozzunk még több problémát.

Solymosi Attila: A civil életben építőmérnökként dolgozom, utakat tervezek és a műszaki ellenőrzésüket végzem, a sporttevékenységeim közt szerepel a tájékozódási búvárkodás, valamint többször jártunk a családdal „via ferrata”-ázni, ami tulajdonképpen kiépített sziklamászó utakon való túrázás. Mindezt azért mondtam el, mert bár a búvár múltamat még nem hasznosítottuk a mentőcsapat munkájában, de úgy gondolom, hogy egyszer akár még jól is jöhet ez is. Az alpintechnikai képességem már több gyakorlaton igénybe lett véve, a minősítő gyakorlaton pedig a mérnöki tudásom is erősítette a csoport munkáját. 

A civil foglalkozásunk mellett a gyakorlatokon és a beavatkozásokon való részvétel nagy rugalmasságot igényel, de ez hozzátartozik az ilyen jellegű önkéntes tevékenységekhez.

- Solymosi Attila,  a HISZ mentőcsapatának mérnöki tanácsadója 

Drinóczi György: Engem magánemberként mindig is nagyon érdekelt a rádiózás, mely azért is hasznos technológiai eszköz a mentőcsapat életében, mert egy jóval gyorsabb kommunikációs lehetőség, mint a mobiltelefon, azonnal el lehet érni általa a másikat. Ráadásul egyre inkább elvárják a minősítő gyakorlaton a rádiókommunikációt, hiszen a felettes szerveink és a hivatásos állomány is rádióláncon keresztül kommunikál, ezen keresztül érik el leggyorsabban az alegységeket. 

Hogy a kárhelyszínen hasznosak tudjunk lenni, szükséges az is, hogy tudjunk használni különféle kisgépeket (aggregátor, szivattyú, láncfűrész) amik a terepen való mozgást és átjárhatóságot biztosítani tudják. A Katasztrófavédelem képzést biztosított, hogy ezeket használni tudjuk és vizsgáztattak is a tudásanyagból. Ez az új szaktudás éles helyzetben is hasznosnak bizonyult, hívtak már ki minket Pécs környékén, Baranya megyében olyan helyszínekre, ahol ezeknek az eszközöknek a segítségével tudtuk támogatni a Katasztrófavédelem munkáját.

Agyaki Mónika: A mentőszolgálati munka során megismert technikai eszközök kapcsán említeném meg azt, hogy ettől a munkától függetlenül továbbra is tagjai vagyunk a HISZ-nek is, a katasztrófavédelmi ismereteinket pedig nagyon sok területen használni tudjuk a Szeretetszolgálatban betöltött feladataink végzésekor is. Ilyen például a most soron következő tűzifa program, ami miatt elég húzós szokott lenni a téli időszak - a láncfűrész használatában szerzett gyakorlatunkkal viszont gyorsíthatunk majd a faaprítási folyamaton. 

Említettétek, hogy vannak előkészületek, próbák, amikor felkészültök egy éles bevetésre. Hogyan kell ezt elképzelni?

Agyaki Mónika: Szervezni szoktak a mentőcsoportok és az önkéntes tűzoltó egyesületek gyakorlatokat, természetesen a Katasztrófavédelem bevonásával. Ezeken kitalált, de reális katasztrófahelyzeteket oldunk meg, melyek jó alapot adnak ahhoz, hogy meg tudjunk oldani a későbbiekben valós katasztrófahelyzetekben felmerülő problémákat is. Ez azért is nagyon hasznos, mert fontos, hogy félszavakból is értsük egymást, szükséges, hogy egység legyen köztünk a többi önkéntes csapattal is.

Tudtok mondani pár konkrét példát, milyen esetek voltak a múltban, melyekben segítettetek?

Agyaki Mónika: Ha megkapjuk a riasztást és úgy döntünk, hogy részt veszünk a segítésben, akkor vagy a helyszínen lévő hivatalos szerv ellátását támogatjuk, vagy segítünk a technikai eszközök előállításában (például egy viharkárnál a háztetőkre kerülő takarófólia felvágásában), vagy logisztikai feladataink vannak, vizet osztunk a lakosságnak, az adományok átvételénél segítünk. 

Az utóbbi időben árvízi védekezésben és villámárvizekben volt szükség segítségünkre, mert ezek sajnos rendszeressé váltak mostanában. Volt sajnos egy nagyobb káresemény is, a patacsi tűzeset, ahol az adományok fogadásában vettünk részt. A helyi lakosok ugyanis nagyon sokszor ki szeretnék venni a szerepüket a segítésben, legutóbb például ivóvízadományokat hoztak, mi pedig ezt gyűjtöttük be és vittük el a tűzoltóknak. Később, amikor végeztek az oltással, az ő ellátásukban segítettünk. De voltak logisztikai feladataink is, például különféle anyagokat kellett szállítanunk, menedzseltük az alaptábor üzemeltetését. Hasonló feladataink voltak a Dráván levonuló árhullámkor, amikor több önkéntes mentőszervezetet is bevontak. Itt is a mentőcsapatok ellátása volt a fő feladatunk. 

Bár úgy hangozhat, hogy mi ilyenkor a hivatásos mentőcsapatokat segítjük ki, de igazából ezekben az esetekben is az embereknek segítünk közvetve. Azt támogatjuk, hogy a mentést végzők fel tudjanak frissülni és folytatni tudják a munkájukat, legyen az tűzoltás, vagy homokzsák pakolás a megáradt folyó mentén.

- Agyaki Mónika, a HISZ mentőcsoportjának vezetője

Pontosan milyen minősítést kapott most a csapat?

Agyaki Mónika: A városi kutató-mentő (USAR) közepes szakterületére minősítettünk most, a Mecsek Mentőcsoport alegységeként. A bírálatot egy minősítő szakmai csoport végzi, ha minden területnek megfelel az adott csapat, akkor kapja meg a közepes minősítést. Ilyen vizsgáknál három kategória van: a könnyű, a közepes és a nehéz. A nehéz minősítést szerző csapatok már akár 24 órás mentőmunkára is bevonhatóak, nekik minimum 55  fős csapatot kell fenntartaniuk. A közepes minősítésben 38 fő a minimum, a könnyűnél pedig 12 fő. Mi most tehát a közepes minősítésért indultunk és ezt kaptuk meg, ami továbblépés a korábbiakhoz képest abban, hogy a felkészülés során a többi önkéntes csapattal már sokkal szorosabb az együttműködésünk, ezt bizonyítani is tudtuk a vizsgán. Emellett pedig alkalmassá váltunk arra, hogy egy USAR feladatot végre tudjunk hajtani úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy mi a feladatunk egy kárhelyszínen. Minden csapatnak más-más az erőssége, és nem is kell mindenkinek mindent tudni, de az együttműködés szabályait pontosan ismerni kell és végre is kell tudni hajtani egy katasztrófahelyzet esetén.

A VIZSGÁRÓL KÉSZÜLT ÖSSZEFOGLALÓ VIDEÓ ITT NÉZHETŐ MEG:

Hogyan zajlik egy ilyen minősítés? Igaz az, hogy 36 órán át tart a vizsga?

Agyaki Mónika: A minősítő vizsgának nagyon szigorú követelményleírása van, hónapokkal a vizsga előtt elkezdtük átnézni a többi csapattal a felszerelésünket, valamint elkezdtünk közösen dolgozni a hiányok pótlásán, legyen az eszközbeli, vagy képzésbeli hiányosság. A vizsga maga valóban 36 órás, a csapatnak bizonyítania kell, hogy egy ilyen erős terhelés alatt is helyt tud állni. 

Plósz Hanga: Egy ilyen minősítő gyakorlaton több területen is bizonyítani kell a tudásunkat, ami a gyakorlatot megelőzően komoly előkészületet igényel. Ismernünk kell például a gyakorlat pontos tervét és jogszabályi hátterét, valamit a speciális munkavédelmi előírásokkal is tisztában kell lennünk.

Agyaki Mónika: Ez így van, és bár a fő irányt tudjuk, de mindig vannak csavarok, váratlan helyzetek a minősítés során, ahogy élesben is lehetnek ilyenek. Ezeket a változásokat például nekem, a csapat vezetőjeként jól kell tudnom kommunikálni a többiek felé.

Plósz Hanga: Már az éles gyakorlat előtti előkészületeket is csapatmunkában végezzük, a feladatok már ekkor felosztásra kerülnek. A gyakorlat során minden úgy történik, mintha éles helyzetben lennénk: hivatalos riasztást kapunk a saját telefonunkra, ezt követően az első lépés a gyakorlathoz szükséges eszközök összekészítése, ezt követően pedig kivonulunk a helyszínre, mely úgy van felépítve, mintha egy valóságos katasztrófa helyszín volna.

Zólyomi Ákos: A gyakorlat megkezdésekor a hivatásos állomány felvázolja a katasztrófahelyzetet és  hogy a csapatoktól mit várnak el a minősítés elnyerése érdekében. Ezt követően az egyes közreműködő csapatok vezetői eligazítják az embereiket, innentől kezdve egy parancs és végrehajtás láncolat indul el. Mindenki tudja és teszi a dolgát, mintha egy valós helyszínen lennénk.

Nagyon jónak tartom, hogy a hivatásos állománnyal akár 36 órán keresztül együtt tudunk gyakorolni, hogy ha éles bevetésre kerül sor, minden rutinszerűen működjön és tudjuk menteni a menthetőt.

- Zólyomi Ákos, a HISZ mentőcsapatának utánpótlásnevelési koordinátora

Plósz Hanga: A mostani gyakorlat során komplex feladtunk volt, a kárhelyszínen a logisztikai és a tábor felállítási-, illetve működtetési feladatokat is mi láttuk el. Én most a csapatok ellátásban segédkeztem, a frissítő pontok kialakításában, az étkezések lebonyolításában. Illetve speciális vízkár elhárítási feladatban is részt vettem, ami azt jelenti, hogy elsajátíthattam elméletben és gyakorlatban is azt, hogy milyen teendők vannak árvízveszély esetén, hogyan kell nyúlgátat vagy mélynyomó medencét építeni. 

Egy ilyen gyakorlat komoly fizikai és lelki igénybevételt is jelent, folyamatosak a feladatok, a készültség, pihenésre kevés idő van. Nagyon fontos az összehangolt csapatmunka, az egymásra figyelés, ami azt gondolom, hogy a mi csapatunkban maximálisan megvan.

- Plósz Hanga a HISZ mentőcsoportjának tagja

Hálás vagyok, hogy a HISZ mentőcsapatában szolgálhatok, rengeteget tanulok minden alkalommal az összetartó testvéri közösség fontosságáról, arról, hogyan kell krízishelyzetben is higgadtan, és összeszedetten cselekedni. És ezekben a viharos időkben szerintem különösen fontos, hogy a bajba jutottaknak és az őket mentőknek hatékony támogatást tudjunk nyújtani mi is. 

Solymosi Attila: Ezen a mostani minősítő gyakorlaton kilenc önkéntes csoport vett részt, és azt kellett bemutatnunk, hogy hogyan tudjuk elvégezni a saját specialitásaink szerinti gyakorlatokat, valamint hogyan tudunk együttműködni a többi csapattal úgy, hogy közben a biztonságot is teljes mértékben a szemünk előtt tartjuk. 

Az egyik feladatom az volt, hogy a Pécsi Kutató-Mentő és Tűzoltó Egyesület, a Határszél Önkéntes Tűzoltó Speciális Kutató-Mentő Egyesület és a Villány Város Önkéntes Tűzoltó Egyesület csapatainak nyújtottam mérnöki segítséget. Az ő feladatuk ugyanis az volt, hogy a szimulált katasztrófahelyzetben megrongálódott épületekből kimentsék a bajba jutottakat. Ennek érdekében az egyik elvégzendő vizsgafeladat az volt, hogy egy 40 cm vastag falat áttörjünk, a másik feladat pedig egy hasonló vastagságú födém átvágása volt. Nekem a födém áttörésének és az alátámasztásának a helyét és módját, valamint a fal áttörés dúcolásának a módját kellett szakmailag irányítanom. A csapatok elvégezték a megtámasztásokat, ideiglenes faácsolatokkal, azután áttörték a falat meg a födémet. Ekkor jöttek az imitátorok, akik a bajba jutottakat szimulálták, őket az áttöréseken bejutott orvos döntése alapján kellett kimenteni kötéltechnikai módszerekkel. Ezekben a gyakorlatokban az orvost is mi adtuk, valamint az egyik mentőcsapatnak plusz áramra volt szüksége, amit szintén a mi generátorunk biztosított. 

Ezeket nagyon könnyű néhány mondatban elmondani, de a gyakorlat során órákig tartott a feladatok megoldása, ráadásul úgy, hogy közben gerendákat cipeltünk, szűk helyeken kúszva közlekedve kábeleket húzogattunk, a beavatkozás helyszínére 100 méteren keresztül kézben kellett vinni a generátort, közben rádióval kommunikáltunk a saját csapatunkkal segítség megszervezésében, csakhogy néhány dolgot említsek.

Nagyon, nagyon élvezem, hogy részt vehetek ebben a munkában! Nagyon szeretek segíteni és nagyon jó érzés az, amikor elvégzünk egy feladatot a csapattal, amit talán mi nem is tartunk olyan nagy dolognak, de a visszajelzések azt igazolják, hogy teljes mértékben meg voltak elégedve a munkánkkal. Van egy film, ahol a parti őrség mentőinek az a jelszava: „Hogy mások élhessenek!” - nyilván nem ugyanaz a kockázatvállalás, de jó másokért élni!

- Solymosi Attila, a HISZ mentőcsapatának mérnöki tanácsadója

Agyaki Mónika: Mindeközben nagyon jó bírálóink voltak, akik sokat segítettek a vizsga alatt is, ha elakadtunk és a többi csapattal is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni a sok előzetes próbának köszönhetően. Az értékelésnél is kiemelték, hogy a vizsgagyakorlatunk sikeresnek bizonyult a többi csapattal való kollaboráció tekintetében is.

Nagyon örülök, hogy fel tudtunk nőni csapatszinten a feladathoz, mert ez csak csapatban megy, mindenki, aki az egység tagja, csapatjátékos. Nem számít ki milyen beosztásban van a „hétköznapokban” itt a csapat része. Mindannyian hatalom alá vetettként veszünk részt a munkában. Egyre több a fiatal, aki érdeklődéssel jön erre a területre szolgálni, ha kipróbálja magát, nem akar NEM ITT, szolgálni.

- Zólyomi Ákos, a HISZ mentőcsapatának utánpótlásnevelési koordinátora

A NEMZETI MINŐSÍTÉS KÖVETELMÉNYRENDSZERE ITT OLVASHATÓ

Korábban tehát főleg kisegítő munkában vettetek részt (logisztikai feladatok, pihenő állomások biztosítása stb), de a vizsgafeladatban már a sebesülteket mentettétek, a katasztrófahelyszín kellős közepén voltatok. Ha jól értem, ezentúl hasonló feladatokban való részvételre lesztek jogosultak a sikeres vizsga fényében. Milyen új kihívások elé állít ez benneteket?

Agyaki Mónika: Ha a mentőcsapatunk riasztást kap a hivatásos katasztrófavédelmi szervtől, mely a mi esetünkben a Baranya Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatósága, akkor önkéntes szervezetként eldönthetjük, hogy elvállaljuk -e az adott feladatot. Ha elvállaltuk, akkor a Katasztrófavédelem irányítása alatt kimegyünk a kárhelyszínre. Ott már egy katonás rendre, fegyelemre lesz szükség, úgy kell dolgoznunk, mint a hivatásos szerveknek, ezt pedig azért még gyakorolnunk kell.

Oda kell figyelnünk arra is, hogy a csapatból ki mennyire terhelhető, nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra is, hogy legyen utánpótlás-nevelés is, mert ha minden hétre becsúszna egy riasztás, akkor nagyon hamar kifáradnánk. Hiszen ahogy korábban is említettük, nekünk a mentőcsapat szolgálata a civil életünk, munkánk és a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatán belüli tevékenységünkön túl egy extra feladat. Ezért fontos a fennmaradás érdekében, hogy megfelelő módon osszuk el a terheket, mellyel ezek a különféle élethelyzetek együtt járnak.

A csapatunk folyamatosan bővül, az új tagok alapkiképzésben részesülnek először, majd bevonjuk őket a gyakorlatba. Éles riasztás esetén mindig viszünk magunkkal egy-egy új tagot is, hogy lássák milyen csapatban dolgozni. 

Nagyon fontos megértenie minden új tagunknak azt, hogy bár Hit Gyülekezete Szeretetszolgálataként vonulunk ki egy-egy káresetnél, de a helyszínen már egységes csapatként dolgozunk minden más hivatalos- és önkéntes szervvel, azért a célért, hogy az adott probléma minél hamarabb megoldódjon és a lakosság alapvető életfeltételei helyre tudjanak állni.

- Agyaki Mónika, a HISZ mentőcsoportjának vezetője 

Fontosnak tartom nevükkel is megemlíteni azokat a személyeket, akiknek hálásak vagyunk, hogy a vizsgát sikeresen le tudtuk tenni: Domján Gábor alezredes és Egri Krisztián alezredes nagyon sokat segített nekünk a Katasztrófavédelem oldaláról a vizsga letételében, illetve kiemelném még a csapatunk hivatásos tagját, Drinóczi Ákost is, aki a Közszolgálati Egyetemen végzett, ő viszi a csapatnál a szakmai oldalt.

Tudom, még csak most teljesítettétek a vizsgát, de azért megkérdezem: mik a terveitek a jövőre nézve? Milyen lépcsőfokok megtételére készültök még? 

Agyaki Mónika: Hallani mostanában komoly nemzetközi katasztrófahelyzetekről, gondolok itt például a törökországi földrengésekre. Az ilyen típusú káresetek kiterjedt katasztrófának minősülnek, mivel a földrengés nem ismer határokat. Az elszenvedő ország ilyenkor nemzetközi segítséget kér, mely segélyhívás befut egy magyarországi központba is, mely elindítja azokat a nemzetközi vizsgával rendelkező csapatokat, akik segíteni tudnak a kárhelyszínen. A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata most nem nemzetközi, hanem nemzeti minősítést szerzett, ezért jelenleg csak országhatáron belül tudunk tevékenykedni. Viszont van egy egységes, nemzetközi minősítési rendszer, az INSARAG, amin keresztül minősítést lehet szerezni nemzetközi segítségnyújtásra is. Hosszútávon az a célunk, hogy a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata meg tudja szerezni ezt a minősítést is.

Interaktív beszélgetéssorozat indult a Hit Rádión a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának tevékenységéről, az első részben a mentőcsoport most elért eredményéről is szó esett: