Jelenlegi hely

Egyházi hírek

A haza szeretete
FotóInstagram/faithparkbudapest
Hitélet

A haza szeretete

2018. 08. 25.
| Morvay-Tóth Petra

A kereszténység küldetésének egyik legjelentősebb területe a nemzet felé való szolgálat, mégis – miközben Izraellel és az Egyházzal kapcsolatban ma már számos helyen nagyon világos, bibliai látással rendelkeznek a keresztények –, ezen a területen sok gyülekezetben még mindig homály uralkodik. Németh Sándor szombati - augusztus 18. -, ünnepi igehirdetésének összefoglalója.

Az elidegenedés egyik oka az, hogy a világháborúkat követően egyfajta meghasonlás jött létre az emberekben a nemzeti identitásukat illetően, amit csak tovább tetéz az a mesterségesen generált identitásválság hullám, amivel Európa-szerte az emberek nemi-, etnikai-, nemzeti- és spirituális önmeghatározását igyekeznek destabilizálni.

A keresztények viszont nem maradhatnak közömbösek a körülöttük élő emberekkel kapcsolatban, ugyanis Istennek minden nemzetre vonatkozóan vagy egy tökéletes terve. Az erről szóló prófétai kijelentéseket pedig az ő népének, az Egyháznak adja. Így tehát

mi, keresztények felelősséggel tartozunk a saját nemzetünk jövőjéért.

 

A pünkösdi karizmatikus mozgalom egyik legnagyobb kihívása az, hogy képes legyen megszólítani a társadalom gerincének számító középosztályt is, amin keresztül a vezető réteget is elérheti az evangélium üzenetével. Erre elengedhetetlen szükség van ahhoz, hogy Isten ereje átfogó módon megérinthesse a nemzetet.

Sajnos számos olyan kis közösség van, akik – miközben folyamatosan az ébredést várják – nem veszik tudomásul, hogy egy nemzethez is tartoznak, sokkal inkább fanyar, arrogáns, spirituális felsőbbrendűséggel kezelik a körülöttük élő honfitársaikat.

Azt viszont tudomásul kell venni, hogy senki nem tud olyan emberek felé szolgálni, akiket nem szeret, hanem megvet.

Sötét korszakokat természetesen minden nemzet történelmében lehet találni, de ha mindig csak ezeket olvassuk rájuk, attól nem fognak megtérni. A nemzetünket el kell fogadnunk úgy, ahogy van, mint akikhez Isten küldött bennünket, hogy megjelenítsük előttük az Ő irgalmát és evangéliumát.

 

 

A magyar nemzetnek már István előtt is volt találkozása a kereszténységgel (illetve a judaizmussal és az iszlámmal is, mindhárom irányzattal kereskedelmi kapcsolatokat ápolt). Az első irányzat viszont, ami átfogó módon megérintette a nemzetet a maga korlátozott, részleges formájában, a katolicizmus volt.

A Rómába való beilleszkedés azonban nem járt sikerrel, a magyarok soha nem találták meg benne a helyüket.

A reformáció már egy sokkal tisztább formáját hozta el a kereszténységnek az országba, ami rendkívüli hatással volt a kultúra és a nyelv alakulására. A reformátorok között sok szellemi ember is volt, ez nagy áldást hozott a nemzet számára. Az ő munkájuk a mai napig meghatározza a kultúránkat. A történelmi egyházak tehát – el kell ismerni, hogy –jelentős szerepet játszottak a történelemben a magyar nemzet fennmaradásában, ezáltal szerezték meg azt a tőkét, ami a társadalomban való jelenlétüket és befolyásukat legitimálta. A következő korszakban azonban óriási veszély fenyegeti a nemzeteket, különösen a kisebbeket, ezért a jövő alakításában már a pünkösdi karizmatikus keresztények tevékenységére is szükség van.

 

 

Sokan vannak, akik úgy beszélnek Magyarországról, mint keresztény nemzetről, azt a látszatot keltve, hogy a történelmi egyházak mellett a pünkösdi karizmatikus mozgalomnak már nincs helye a nemzet felé való szolgálatban, erről azonban szó sincs.

A magyar nemzet – minden híresztelés ellenére – soha nem volt azonos a kereszténységgel.

István király sem a kereszténységet helyezte a kultúra középpontjába, hanem a katolikus egyházat, ami szintén nem fed át teljesen a kereszténységgel. Sajnos azok a felekezetek, akik a keresztény státuszt az előző korszakokban monopóliumként bírták, ugyan szeretnék azt megőrizni, a társadalomra viszont már nem képesek olyan áldásos hatást gyakorolni, mint egykor.

Most a pünkösdi karizmatikus mozgalom feladata, hogy az egész nemzet számára egy újabb találkozást hozzon el, immár a teljes evangéliumi alapokon álló, hiteles kereszténységgel. Olyan üzeneteket kell képviselnünk a társadalomban, amivel megoldást tudunk kínálni a nemzet különböző problémáira és elő tudjuk segíteni a fennmaradását a következő korszakban.

A kereszténység mindig akkor tudja megragadni Isten erejét és hatalmát, amikor azonosul az Ő univerzális terveivel. Neki ugyanis minden nemzettel kapcsolatban van egy elképzelése. Az erről szóló kijelentés az, ami létrehozza a hitet, ami az ébredéshez szükséges.

 

 

Ézsaiás próféciája szerint az Egyház korszaka után nemcsak Izrael, hanem minden nemzet is közösségi szinten újjá fog születni és ténylegesen keresztény nemzetekké fognak válni. Magyarországgal kapcsolatosan is ez az akarata. Azt akarja, hogy Budapest is szent legyen, mint Jeruzsálem.

Ezt eddig a világ egyetlen országáról sem lehetett elmondani, hogy megvalósult volna. Sőt. Sajnos azt is tudnunk kell, hogy mielőtt ez a jövő megvalósulna, a következő korszakban minden nemzet előtt hatalmas akadályok lesznek. Olyanok, amik az elmúlt ezer évben sem voltak, de még csak össze sem hasonlíthatóak velük. Ebben az időszakban a mi nemzetükre is nagyon sok rossz dolog vár, nagyobb tragédiák, mint a tatárjárás, a muhi csata, a mohácsi vész, vagy a kommunista diktatúra.

Éppen ezért óriási szükség van olyan, Szent Szellemmel betöltött keresztényekre, akiknek van prófétai perspektívájuk a jövőre vonatkozóan.

Mi ismerjük Isten Igéjét és kérnünk kell, hogy úgy vezesse a nemzetünk hajóját, hogy bejusson a célba és átmenjen az akadályokon.

Jer 16:19-21 - Jeremiás azt prófétálja, hogy a nemzetek a korszak végén mind meg fognak állni a Messiás előtt és el fogják ismerni, hogy hamis isteneket imádtak, hazugságban élték az életüket évszázadokon, évezredeken keresztül.

 

 

A legnagyobb hazug állítások a vallásokban vannak, és azért tudnak olyan hosszú életűek lenni, mert a természetfelettire vonatkozó hazugságokat nagyon nehéz leellenőrizni. Amikor viszont a feltámadott Jézus Krisztus látható módon megjelenik minden ember számára, akkor csak egyetlen igazság marad. Minden hamis vallási rendszer meg fog szűnni.

Krisztus előtt állva már nem lesz oka egyik vallásnak mutogatni a másikra, mert minden ember és minden nemzet kegyelemből fog megmenekülni. Ezzel vége lesz a vallások közötti vetekedésnek és az Ábel istentisztelete győzni fog, a földön egy Úr lesz, a názáreti Jézus Krisztus.

A föld minden társadalmi rétege meg fog hajolni előtte és innentől beszélhetünk majd keresztény nemzetekről.

Milyen akadályok állnak majd a nemzetek előtt?

Agg 2:6-7 - Aggeus próféta könyvének hetedik fejezetében arról ír, hogy milyen akadályokkal kell majd szembenézniük a következő korszakban élő nemzeteknek.

Először is: Isten megrázza az eget, a földet, a tengert és a szárazat, mindazokat a szinteket, amelyeket valaha az ember uralma alá adott, a bűnbeesés következtében viszont a Sátán hatalmába kerültek. Isten tehát felszámolja a bukott angyalok uralmát a földön.

Másodszor pedig megrázza a föld minden népét is. Minden kulturális tradíció és érték el fogja veszíteni az értelmét és súlyos értékvesztett állapotba, egy hatalmas vákuumba zuhan az emberiség. Ennek az előkészülete már zajlik, a vihar előszelét érezni lehet.

 

 

A végidőkkel kapcsolatban a Biblia gyakran használja az aratás szimbólumát. Amikor pedig szüretelnek, akkor megrázzák a fát, hogy lehulljon a gyümölcs. Az aratás általában több szakaszban zajlik, az árpaaratással kezdődik el, amit a búza aratása folytat és végül az őszi aratás időszaka zárja le.

Ezek a szakaszok üdvtörténeti korszakokat is jelentenek. Spirituális szempontból pedig már túl vagyunk az árpa- és búzaaratásra vonatkozó próféciákon (pl.: első zsenge, stb.), és az őszi aratás felé közeledünk, az őszi ünnepekhez fűződő próféciák előkészületeit látjuk.

Isten egy hatezer éves korszakot készül lezárni, ilyen korszakváltásra pedig az emberiségnek még nincsen tapasztalata, így nem érvényes rá semmilyen analógia.

Sokan ezért nem is értik, hogy mi zajlik körülöttük, hanem igyekeznek megakadályozni a korszakváltást, hogy a régi rendszert megőrizhessék. Még a keresztény világon belül is, akik nem ismerik a próféciákat, sokan ellenségei lesznek a korszakváltásnak, de minél jobban igyekszik valaki a régit megtartani, annál nagyobb vesztesévé fog válni a folyamatnak. Gondoljunk csak Jeremiás korára. Ebben a világfelfordulásban azok a nemzetek tudnak majd jól taktikázni, amelyek kultúrájában egyre több prófétai látás lesz, ezért is rendkívül fontos, a kultúránkba a lehető legtöbbet beépítsünk a Bibliából és a próféciákból.

 

 

Mik azok a tényezők, amik befolyásolják egy nemzet fennmaradását a korszakváltás során?

A két világháború után a nemzetek újra lehetőséget kaptak a Krisztussal való találkozásra. Sokan csodálkoznak azon, hogy ilyen történelmi előzmények után Isten nem sújtotta hatalmas ítélettel Európát, hanem egy hosszú békeidőszakot nyitott és világevangelizációt indított el.

Kevés olyan hatvan év volt Európa történetében, mint az elmúlt időszak.

Azt, hogy Isten miért nem válaszolt ítélettel a két nagy háborúra és a holokausztra, csak akkor értjük meg, ha látjuk azt, hogy egy forduló még hátra van a megrázkódtatásból, amely előtt Isten felkínálja a nemzetek számára a megbékélést.

Az ítéletük egyik szempontja a világevangelizálás felé való viszonyulásuk lesz. Ez az időszak a nemzetek vizsgájának az ideje. Ezekben a napokban szerezhetik meg maguknak azokat a vakcinákat, amik megőrizhetik őket a gonosz apokaliptikus korszakban.

 

 

2 Tess 2:9-12. - Ez a vakcina pedig az igazság szeretete, amelynek alapvetően három aspektusa van: Jézus Krisztus személyének a szeretete, Isten Igéjének, a Bibliának a szeretete és az igazság Szellemének, a Szent Szellemnek a szeretete.

A pünkösdi karizmatikus mozgalomban az igazságnak mind a három aspektusa hangsúlyosan megjelenik, ezért felelősségünk van abban, hogy ezeket az igazság magvakat minél mélyebben elültessük, beépítsük a kultúránkba.

Ezt a munkát sajnos sem a katolikus, sem a református egyház nem fogja elvégezni, mert ők ragaszkodnak a részleges evangéliumhoz. Isten ebben a korszakban csak azokat tudja használni a nemzet megmentésére, akik ugyanazt az evangéliumot hirdetik, mint az apostolok.

Az elültetett magvakról sosem tudhatjuk előre, hogy mikor fognak kivirágozni. Még azok életében is szárba szökkenhet, akik nem akartak megtérni. Már nagyon sok ateista, materialista ember szívében is el vannak vetve az igazság magvai.

Jel 13:1 - A második világháború utáni rend már bomlani kezd és egy föderális berendezkedés irányába alakul a világrend. Erről szól a nyugati társadalomban zajló kultúrháború, a föderalisták és szuverenisták háborúja.

 

 

A mostani magyar társadalom viszonylag kedvező pozícióban van, próbál a nagyok között taktikázni, de nagyon sok mozgástere nincsen. A világuralomért folytatott harcban a legbefolyásosabb szereplők az Európai Unió, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Egy ilyen kis nemzetnek, mint a miénk, a legszerencsésebb mindegyikkel jó kapcsolatot tartani, de egyikhez sem tartozni.

A föderatív rendszerben a kis nemzetek nagy nemzetekhez kötik hozzá a jövőjüket, az Antikrisztus birodalmában viszont ez az ő végzetes csapdájuk lesz. Azok, akik betagozódnak, nem csak elbukni fognak, hanem el is kárhoznak. Komplett nemzetek tűnhetnek el a térképről. Ez a magyar nemzet sorsának tétje is, ezért vagyunk mi a szuverenitás hívei.

A világbirodalom viszont nagyon magas anyagi jólétet fog kínálni azoknak, akik csatlakoznak hozzá,

A szuverenitáshoz ragaszkodó államoknak viszont komoly gazdasági, pénzügyi nehézségekkel kell majd szembenézni. Mivel az európai társadalom többsége materialista, az emberek jelentős része a jólétért cserébe gond nélkül el fogja fogadni a Sátán imádatát, ezért imádkoznunk kell, hogy a nemzetünkben olyan társadalmat tudjunk kiépíteni, amelyben az igazság fontosabb, mint az anyagi jólét.

 

 

Az Antikrisztus személye nagyon vonzónak, szerethetőnek fog tűnni, amikor viszont Messiásnak kiáltja ki magát, szintén fontos kérdés lesz, hogy a nemzet ragaszkodni fog-e a történelmi Jézus Krisztushoz, vagy sem.

Ha az embereknek hiteles képe van a történelmi Jézusról, akkor nagyon nehéz lesz lenyomni a torkukon azt, hogy ez a világdiktátor a Messiás.

A következő döntő kérdés a nemzetek sorsával kapcsolatban az, hogy hogyan fognak viszonyulni azokhoz a zsidó (és keresztény) menekültekhez, akik az Antikrisztus üldözése elől menekülnek.

Ez más teljesen más szituáció lesz, mint a mai migráció. Ők igazi bajbajutottak, igazi menekülők lesznek. Ha őket egy nemzet befogadja és utolsó falatjával is támogatja, a nemzet is kegyelmet kap.

Annak ellenére, hogy ma nagyon sokan és hangosan lázadnak Isten ellen, látnunk kell, hogy ez csak egy átmeneti zűrzavar lesz az emberiség életében és mi igenis tudunk tenni azért, hogy a magyar nemzet ne a „kecskék közé” számláltasson.

 

 

Vigyáznunk kell arra, hogy a bibliaismeretünk ne tegyen minket pesszimistává a nemzetünkkel kapcsolatosan. A realitások gyakran reménytelenséggel tölthetik meg a jövőképünket, de ha nem ismerjük őket és nem nézünk szembe velük, azt sem fogjuk tudni, hogy mivel kapcsolatban kell Isten segítségét kérnünk.

A hit pedig mindig felülemel a realitáson, ezért amikor a jövőről gondolkozunk, nem szabad leragadnunk az Antikrisztus három és fél évének szörnyűségeinél, hanem látnunk kell azt is, hogy mi lesz a folyamat vége.

Nem csak Izrael dicsőséges jövőjét kell hirdetnünk, hanem azt is, hogy Magyarországra – és a többi nemzetre – is legalább olyan gyönyörű jövő vár, mint Izraelre.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások