Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Harc a hatalomért
FotóInstagram/faithparkbudapest
Hitélet

Harc a hatalomért

2018. 10. 20.
| Morvay-Tóth Petra

A szabadulás egyik legfontosabb előfeltétele a bibliai világnézet, mert amivel kapcsolatban tudatlanok vagyunk, azt tud a legtöbb kárt okozni az életünkben. Ezért problémáink pontos okát és diagnózisát csak úgy tudjuk meghatározni, ha előtte helyesen értelmezzük a sorsunkat és az állapotunkat. Ez az első lépés ahoz, hogy győztesek legyünk az életünkért, gyülekezetünkért, nemzetünkért zajló szellemi háborúban. Németh Sándor szombati - október 6. - prédikációjának összefoglalója.

Világnézet alatt azt a gondolkozásmódot, attitűdöt értjük, ahogyan a dolgokat, eseményeket nézzük és azokat a normákat, ismérveket, melyek alapján a világot értelmezzük. Ezeket általában a kultúrából merítjük. Nem tudatosulnak bennünk, de a legtöbb kárt és akadályt ezek okozzák a hitünk és Isten munkája számára az életünkben.

A materialista emberek az állapotukat pusztán természetes tényezők alapján értelmezik, figyelmen kívül hagyva a természetfeletti világot.

A Biblia viszont világosan beszél arról, hogy a természetes, látható világ mellett létezik egy természetfeletti, láthatatlan valóság is, ráadásul a kettő együtt egységes képet alkotva működik.

 

A bibliai világnézet sarokkövei

A Biblia alapján tehát vannak olyan kulcsfontosságú valóságfogalmak, amelyek a világnézetünket alapjaiban meghatározzák. Ha az ezekről alkotott képünket nem igazítjuk Isten Igéjéhez, akkor nem tudunk sikeres keresztény életet élni.

Hiába van hit a szívünkben, ha a gondolkozásmódunk ellentétes azzal, amiben hiszünk.

Kol 1:15-17 – Pál levelében felsorolja azokat a legalapvetőbb valóságelemeket, amelyek a bibliai világnézet elengedhetetlen sarokpontjai, és amelyeket egy keresztény embernek feltétlenül be kell építenie a sikeres hitélet érdekében.

A világmindenség hierarchiájában a legfelsőbb szinten maga az Atya áll, utána pedig az a személy következik, aki a láthatatlan Isten képe, aki láthatóvá tette az Atyát a világban és a Szent Szellem, aki az Atyától származik. E három személy különállását már a teremtés folyamatában is láthatjuk.

A hierarchia következő szintjén a teremtmények és az ő uralmi rendjeik következnek: trónok, uraságok, fejedelemségek és hatalmasságok. A görög nyelvben ezek a szavak egyszerre jelentenek személyeket, pozíciókat és uralmi területeket is.

Isten nem monolitikusan uralkodik a teremtett világ fölött, hanem hatalmi szférákra osztotta és szellemi lények alá rendelte az univerzum irányítását.

A trónok és a többi rend tehát egyszerre jelöli a pozíciót és az azt betöltő személyt.

Ez az Isten természetfeletti világa, aminek alá van rendelve a látható világ. A földalatti világot - ami a Föld gyomrában van - a Biblia Seolnak, a magyar köznyelv pedig pokolnak nevezi.

A földön a látható és láthatatlan világ nem csak egyszerre van jelen, hanem szorosan össze is kapcsolódik egymással. A természetfeletti befolyást gyakorol a természetes eseményekre, folyamatokra, az emberek életére, sőt, a láthatatlan dolgok nagyobb befolyással rendelkeznek a sorsunkra, mint a természetes folyamatok.

Ezt gyakran még keresztények is figyelmen kívül hagyják, ezért nem tudják átélni az evangéliumban található igazságokat olyan valóságosan, ahogyan át lehetne élni azokat.

A megváltás aspektusait és áldásait lehetetlen csupán természetes szemszögből megragadni, így legfeljebb csak részleges áldásokat lehet kapni, Isten viszont teljesen meg akar áldani minket: a szellemünket, lelkünket és testünket is, fel akarja számolni a régi életünk minden látható és láthatatlan következményét.

 

A szabadulás feltételei

Ahhoz, hogy a hitünk felszabaduljon erre - és rájöjjünk, hogy mekkora kegyelemre van szükségünk -, először fel kell ismernünk a problémánkat. Gyakran nem is gondoljuk bizonyos dolgokról, hogy meg kellene tőlük szabadulnunk, vagy, hogy meg tudnánk szabadulni tőlük, ezért fontos, hogy jól lássuk:

„Kik vagyunk mi és kik nem vagyunk?

Mik azok az idegen hordalékok az életünkben, amiket olyan rég óta hordozunk, hogy teljesen részévé váltak a személyiségünknek, identitásunknak és már nem is gondolnánk, hogy meg lehetne szabadulni tőlük? A legnagyobb kárt mindig azok a dolgok tudják okozni, amikkel kapcsolatban tudatlanok vagyunk, ezért a Biblia nem csak arról beszél, hogy ki Isten, hanem arról is, hogy kik vagyunk mi, milyen embernek kellene lennünk és milyen távolságra vagyunk az ideális állapotunktól.

 

 

Isten Igéje szerint nem vagyunk befejezett lények, belénk van ültetve a változásra való képesség. Képesek vagyunk a jó és a rossz irányba is megváltozni, a jóra viszont egyedül Jézus Krisztus kegyelme által tudunk alkalmassá válni.

Azzal is fontos tisztában lennünk, hogy milyen szellemi lények állnak a világmindenség fölött, mert nincs közöttük olyan, amely ne gyakorolna befolyást a sorsunkra, életterünkre, életkörülményeinkre, nemzetünkre, társadalmi viszonyainkra, anyagi viszonyainkra, életminőségünkre.

Isten Igéje valóság – vagy már most valóság, vagy ígéretek alapján a jövőben válik tényszerű valósággá – és a hit olyan tényeken alapul, amiket szemmel nem látunk, ennek ellenére viszont tények.

Az is tény, hogy vannak trónok, uraságok, fejedelmek, amik mind angyali rendhez kötődnek. A lázadás nem a trónok szintjén, hanem egy alacsonyabb szinten: a fejedelemségek szintjén történt, egy kerub lázadt fel Isten ellen. Ő volt Lucifer, a „fényhozó”, vagy a „hajnal fia”, aki Isten ellensége lett és a követőiből egy nagyon szervezett ellenbirodalmat hozott létre.

 

Isten az embert eredendően nem csak a természetes, hanem a természetfeletti világ fölött is hatalommal ruházta fel.

A jó és gonosz ismeretének fájáról szóló kijelentés magába foglalta azt is, hogy ha az ember engedelmes lesz, uralkodni fog a gonosz felett – nem csak erkölcsi értelemben, hanem azon gonosz lények (démonok, bukott angyalok) felett is, melyek Ádám teremtése előtt már léteztek.

Ez igének való engedelmesség biztosította a hatalmat a Halál, a Pokol és minden más gonosz angyal felett. Amikor ettek a fáról, elveszítették ezt a hatalmat és nem a Halál, a Pokol lett alárendelve nekik, hanem ők rendelődtek alá a gonosz, sötét erőknek.

Így tört be a Sátán királysága a látható világba. Káin gyilkossága előtt Isten figyelmeztette őt, hogy a bűn az ajtaja előtt áll és még uralkodhat rajta, ez azonban nem sikerült neki.

Az első gyilkosság jelezte, hogy az ember elveszítette a hatalmát a bűn fölött.

A hibridáció korszaka pedig azt bizonyította, hogy nem csak a bűn, hanem a Sátán egész királysága fölött is elveszítette a hatalmát. A törvény nélküli „lelkiismereti kor” mutatta be igazán, hogy mit is veszített el az ember a bűnbeeséssel. Az emberiség szenvedésének döntő részét a mai napig ez okozza.

 

A győzelmi hír

A Biblia viszont arról is szól, hogyan lehet az embert visszajuttatni a hatalomba, hogyan tudunk újra uralmat venni a pokol, a halál, a bűn és a démonok fölött. Az evangélium nem más, mint a győzelmi hír.

Mt 28:18 - Az evangélium is történelmi tényeken alapul. Jézus nem egy misztikus-, hanem egy valóságos történelmi személy. Az Atya semmit sem teremtett nélküle, minden, ami lett, Krisztustól kapta az életet és mindennek addig van élete, amíg kapcsolatban van a Messiással – mert minden teremtmény Messiás-függő lény. Mt 27:18

 

Azt a hatalmat, amit Ádám elveszített, Jézus Krisztus az engedelmessége által visszaszerezte az ember számára, ez a megváltás egyik központi igazsága.

A Messiásnak természetesen a megtestesülés előtt is volt a hatalma a teremtett világ felett, de nem emberként, hanem Istenként. A kiüresítéskor viszont ebből a hatalmából is kiüresítette magát, hogy emberként szerezze azt vissza, nem csak önmaga, hanem az emberiség számára is.

A feltámadással a vér által húzott válaszfalat is lerombolta, amely Isten dicsősége és a halandó testben élő ember között fennállt. Jézus dicsőséges testét ugyanis már nem a vér, hanem a szellem éltette, ő pedig a dicsőséges emberiség prototípusa.

Ján 1:12-13 - Jézus Krisztus által Isten fiaivá váltunk, újra jogot, szabadságot és hatalmat kaptunk a gonosszal szemben. Jogunk van a bűnbocsánathoz, a gyógyuláshoz, az egészséghez, az áldáshoz. Isten mindezért egyetlen dolgot kér tőlünk: hogy higgyünk.

A jogaink érvényesítéséhez viszont erő kell, ezért Jézus elküldte hozzánk a Szent Szellemet is.

 

Jézus fő küldetése az, hogy megsemmisítse a Sátán királyságát, ezt a munkát viszont több korszakon keresztül végzi el. Ma Jézus az Egyházon keresztül gyakorolja a hatalmát, ránk bízta a feladatot, hogy a kapott hatalommal leromboljuk az Ördög munkáit.

Személyesen most nincs a földön, hanem a mi lábaink alatt rontja meg a Sátánt, a mi szavunkra űzi ki a démonokat, töri meg az átkokat és gyógyítja meg a betegeket. Az Egyháznak ezért fel kell ébrednie, fel kell ismernie azt, hogy ő egy hatalmi testület, amelynek hatalma a mennyből származik. A menny felhatalmazott követei vagyunk, hogy bemutassuk a menny hatalmát az emberek előtt.

 

Ki az ellenség?

A hatalmunkat az ellenséges tevékenységet folytató teremtményekkel szemben kell gyakorolni, ezért fontos, hogy az ellenségképünk is az igazságosság alapján álljon. Ha ezen a területen nem felelünk meg Isten igazságának, rosszul fogunk élni a hatalmunkkal. 1 Pét 5: 8-9

A mi ellenségünk az Ördög, a démonok fejedelme, akivel szemben nem csak védekeznünk, hanem konfrontálnunk is kell - ez támadó magatartást jelent.

Ef 6:12 - A démonok között nincsenek jó lények, ahogyan azt a görögök gondolták. Az ellenség alapvetően gyűlöli az embert. Ezért amikor egy keresztény nem érzi Isten szeretetét, sőt, úgy érzi, nem tud szeretett lényként élni, akkor démonok befolyása alatt áll. A démonok fő viszonyulása az emberek felé ugyanis a gyűlölet.

 

 

Jézus munkája a földön az volt, hogy megmentse az embert a gonosztól, a Sátán célja ellenben az, hogy lopjon, öljön, pusztítson, ezért nem maradhatunk vele szemben semleges állásponton. Most a harc, konfrontáció ideje van.

Azok a keresztények, akiket megérintettek a keleti vallások, gyakran passzívak lesznek a gonosszal szemben, nem szeretnek harcolni. A problémáik fő okának nem gonosz szellemi lényeket, hanem a saját vágyaikat látják - gyakran még pozitív kívánságokat is ide sorolnak, például az igazságosság iránti vágyat.

 

 

Az európai (zsidó-keresztény és görög) kultúrában mélyen benne van, hogy az emberek igyekeznek a rosszal szemben küzdeni, harcolni, hogy megpróbálták jobbá tenni az életkörülményeiket, a keleti, buddhista kultúrákban ez viszont nem így van.

E filozófiák hallgatása az elménket semleges állapotban tartja és toleránssá teszi a rossz felé – ezzel azonban megfosztja jelentőségétől a valódi szolidaritást, mert a szívünk így nem tud megindulni az emberi nyomorúságon sem, nem tud létrejönni a szívben az irgalom.

A keleti vallások látszata nagyon sokakat megigéz, valójában azonban csak konzerválja a rosszat a társadalomban.

Ha jobban utánajár valaki, láthatja, hogy a buddhista társadalmak mind tele vannak nyomorral.

A megtérés után nem tarthatjuk az elménket semlegességben. A rosszal, gonosszal szemben igenis, harcolnunk kell.

 

 

Egy másik mai trend, a kulturális relativizmus szintén passzivitást hoz létre az emberekben a gonosszal szemben, mert az üldözötteket és az üldözőket egyenlő bánásmódban részesíti, pedig a kettő között nem lehet egyenlőségjelet húzni.

Különbséget kell tenni az agresszor és az áldozat között és az áldozat mellé kell állni. Ez az igazi, ősi keresztény, bibliai magatartás.

Ebben a rázkódó világban sok keresztény össze van zavarodva, nem tudják megkülönböztetni a jót és a rosszat, újra alapvető bibliai igazságokról kell meggyőzni őket (pl.: tradicionális családmodell), mert nem tudják eldönteni, mi a helyes, bibliai mentalitás.

 

A mi sorsunk ezen a földön az, hogy küzdjünk a rossz ellen, akkor is, ha szenvednünk kell miatta, ez a mi alapvető elhívásunk. Le kell rombolnunk az Ördög munkáját.

Jn. 10:10 - Az ember szíve és szelleme megtéretlen állapotban még szorosan e világhoz kötődik, ami kiszolgáltatja őt az ellenség befolyásának – az ő főhadiszállása ugyanis a bukott állapotban lévő szellem. Jézus Krisztus által azonban a megtérés és Szent Szellemmel való betöltekezés után az ember képessé válik arra, hogy az igazság fegyvereként harcoljon Isten oldalán.

A tiszta gondolkozásmód óriási kincs ebben a harcban, ezért védenünk kell azt és meg kell őriznünk a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapzatán. A gonosszal szembeni harc közepette sem felejthetjük el, hogy kik vagyunk Jézus Krisztusban - az újjászületés során kapott hatalmunkat és mennyei identitásunkat napról napra erősítenünk kell Isten Igéje és a neki való engedelmesség által.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások