Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Diadal a halál fölött
Fotóinstagram/faithparkbudapest
Egyház és társadalom

Diadal a halál fölött

A november 3-ai istentisztelet összefoglalója

2018. 11. 18.
| Fenesi Tímea, Morvay Bátor

November első napjaiban sokak figyelme fordult a halál fele az élet helyett, a mi áldott reménységünk viszont nem az elmúlás, hanem a feltámadás. Sem halál, sem élet - és ez a halottak napjára is vonatkozik - nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban megjelent az életünkben. 

Ézsaiás 8:18, 9:4 – A próféták szolgálatának legfontosabb része az üzenet, amit közvetítenek, de emellett gyakran a személyük maga is jelként működik a Bibliában, amik által Isten jövőben bekövetkező, rendkívüli eseményekre hívja fel a figyelmünket. Ézsaiás két fiának neve szintén fontos üzenetet hordoz, a jelentésükben lévő prófécia eddig már többször is megvalósult, a jövőben pedig egy végső beteljesedése is várható ezeknek a soroknak. A prófétanőtől született gyermekek nevei: Seár Jasúb („a maradék visszatér”) és Mahér-Salal-Has-Báz („siess zsákmányra, gyorsan prédára”).

 

Mahér-Salal-Has-Báz

A második névben egy dualista prófécia szerepel, aminek első beteljesedése az asszírok támadása, Izrael deportálása során történt meg. Egyiptomból Isten elsősorban azért hozta ki Izraelt, mert kultúrája halálközpontú volt, míg a zsidók kultúrája életcentrikus. Az életcentrikus kultúra megteremtésének feltételei az Istennel kötött szövetségben voltak. Ezt a szövetséget viszont Izrael rendszeresen megszegte, ezért Isten megengedte, hogy Asszíria leigázza őket. Miután az akkori világbirodalom kirabolta az északi királyságot, megtörtént a népeknek és kultúráknak a cseréje is: Izrael 10 törzsének helyére egyéb közel-keleti népeket telepítettek be. 

Az Egyiptomra mért utolsó csapást a Halál istenének ítélete jelentette. A bárány vérében lévő élet - mely a Messiás keresztáldozatára mutatott előre - nagyobb erővel rendelkezett, mint az egyiptomi halálkultusz. Az Exodus során a zsidók számára út nyílt az életbe:

 Aki a Törvényt teljesíti, az él. Az egész Biblia fő célja, hogy az embereket visszavezesse az életbe, az életszeretetbe és a haláltól való megszabadulás útjára, vagyis a megváltásba.

Viszont, amikor Izrael fiai fellázadtak Isten és a szövetség Igéje ellen, a Mindenható újra kiszolgáltatta őket egy olyan kultúrának, ahol újra a halál állt középpontban. Történelmi bizonyítékok vannak arra, hogy az asszírok olyan tömegpusztítást végeztek a hadjárataik során, amikre korábban nem volt példa, egyetlen népben sem.

Ézsaiás 8:19 – Miután Izrael alá lett rendelve ennek a halálközpontú kultúrának, figyelmeztetést kapott, hogy csak akkor maradhat meg Isten kegyelmében, ha a tanításra és a bizonyságtételre odafigyel. Mindez a Tórát, a Biblia teljes tanítását és Isten olyan bizonyságtételeit jelenti, mint például a Názáreti Jézus halála és feltámadása. Egy olyan kultúrában, ahol az emberek nem az életre, hanem a halálra figyelnek, nekünk is ezekre kell néznünk.

Az embereknek rendszeresen dönteniük kell arról, hogy mi felé fordulnak, mi lesz az orientációjuk iránya: a halál vagy pedig az élet kultúrája.

Ma csak egyetlen olyan kultúra van, amely az élettel áll összefüggésben, ez pedig a zsidó-keresztény kultúra, amely Isten kijelentésén alapul. Olyan napokon, amikor a halál kerül az emberek érdeklődésének középpontjába, fontos figyelni és megőrizni Isten beszédét, igazságát.

Ézsaiás 7:3-4 - Ézsaiás másik fiának, Seár Jasúb-nak neve is egy próféciát hordoz. Amikor Ézsaiás - Isten parancsára - bevezette fiát Akház elé, a Szent Szellem kijelentette, hogy a maradék egy nap visszatér. Ez a prófécia nem csak az alijázásra, hanem a halottak feltámadására is vonatkozik.

 

 

A két fiú neve egyetemes jelentéstartalommal is bír: egyrészt előreutal Izrael Törvény általi megmaradására a diaszpórában, majd a Szentfölre való visszatérésére, másrészt – és ez a legfontosabb jelentéstartalma – Jézus Krisztus feltámadására is előre mutat.

Zsidó 2:13-15 – ez a szakasz az Újszövetségben Ézsaiás két fiára hivatkozik, és látjuk, hogy a szerző ezt az igét szintén nem csak Izrael jövőjére, hanem Krisztusra és az igazi Egyházra vonatkozóan is értelmezi.

Ézsaiás (nevének jelentése: az Úr az üdvözítő) ebben az értelemben Jézust jelképezi, a két fiú pedig az újjászületett szenteket, akik a Messiást elfogadva átmennek a halálból az életre. Jézusról meg van írva, hogy azért kellett emberi természettel rendelkeznie, mert a fiak testből és vérből valók és másképp nem lehet a halál, valamint a sötétség hatalmából megszabadítani őket. Csak így vált képessé a Messiás a halálra és csak így tudta megsemmisíteni az Ördög munkáját, akinek hatalma van a halál fölött.

 

A halál nem barátod, hanem az ellenséged. Méghozzá nem csak a te ellenséged, hanem Istené is.

A Messiást azért rendelte Isten, hogy a halált, mint eszközt használja fel a Sátán legyőzésére, akit így a saját fegyverével győzött le: a halál által semmisítette meg az Ördög hatalmát az emberek fölött. Amikor Jézus Krisztus bement a sötétség birodalmába, azt az illúziót keltette, mintha legyőzték volna, mert előttük is – az angyalokhoz hasonlóan – el volt rejtve az az evangélium titka.

Az evangélium titka pedig a feltámadásban rejlik. Annak ellenére, hogy Jézust egészen az ellenség epicentrumáig: a pokol mélységébe vitték le; ő nem csak visszajött onnan, hanem véglegesen hatalmat is vett a gonosz felett.

A Sátán mindent megtett, hogy Jézust a földi életében minél előbb elpusztítsa és megölje, mivel nem volt tisztában azzal, hogy éppen ezzel rúgja a legnagyobb öngólt és végleg megpecsételi saját sorsát. Ha ezt tudta volna, akkor nyilvánvalóan, mindent elkövetett volna, hogy Jézust minél tovább életben tartsa, így viszont tulajdonképpen a saját bukásának beteljesedését gyorsította fel.

Sokszor az emberek is ezt teszik: valamit nagyon akarnak és úgy gondolják, hogy az a szerencséjüket, boldogságukat szolgálja, majd mikor megvalósul, kiderül, hogy éppen az okozza visszafordíthatatlanul a végzetüket.

 

Jézus nemcsak diadalt aratott a halál fölött, hanem bennünket is bevezetett ebbe a győzelembe. Így már a földi életünk során is uralkodni tudunk a sötétség erői felett. Ezekben a napokban, mikor az emberek tömegesen a halálról beszélnek, a halál felé fordulnak és okkult tevékenységet folytatnak, különösen fontos hangsúlyoznunk ezt. Ezek a napok az év a legsötétebb időszakai, mert az emberek tömegméretekben kerülnek kapcsolatba halotti szellemekkel.

Ha újjászülettél és átmentél a halálból az életre, akkor neked már nem kell a halottak felől tudakozódnod, nem kell tőlük információt kérned az élőkről, hiszen Isten az örökkön örökké Élő! Bármilyen kérdésed is van, mindig Hozzá kell fordulnod. Amikor viszont az emberek a halottakkal foglalkoznak, nagyon könnyen démonizálódnak, a halottak szellemei - melyeket a Biblia „árnyaknak” is nevez - elkezdik gyötörni őket és problémák sorát okozzák az életükben.

Sajnos a magyar kultúrának évezredes tradíciója van a sámánizmussal kapcsolatban, ezt igazából sosem sikerült kiszaggatni, mert a magyarok többsége továbbra is halálcentrikusan gondolkozik. Nagyon hajlamosak arra, hogy az ősök szellemeihez forduljanak, mivel úgy vélik, az elköltözött emberek jóindulatából származik a szerencséjük, a jó sorsuk. Ez tőről metszett sámánizmus, mégis a mai napig tömegekre van hatással.

 

 

Az emberi holttestnek ugyan valóban meg kell adni a tiszteletet, de a halottak napján nem erről van szó, hanem a halál ünnepéről, amit ráadásul összekevertek a kereszténységgel. Pedig a keresztény hit mindig is ellenségnek tartotta a halált.

A halálban nincs élet és nincsen semmi jó. A halál az élet abszolút ellensége.

Az Ige dualizmusban mutatja be nekünk ezt a két valóságot, amik között választanunk kell: „az életet és a halált adtam előtökbe”. Életet egyedül a názáreti Jézus Krisztus által lehet nyerni, mert minden más élet rajta kívül halálra van ítélve. Halála után soha senki nem tudott kijönni a Pokolból és a sötétség uralmából, csakis a Messiás. Ezt pedig azért tudta megtenni, mert a vérében lévő erő és hatalom felülhaladja a halálnak az erejét és hatalmát.

Jézus vére előtt nem csak a halál, hanem a halál ura is kapitulál. Még a pokol legmélyebb szintjén sem tudták Jézust fogságban tartani. Az ereje olyan volt a Seolban, mint Sámson ereje a filiszteusok közt: mint a fonalat, úgy szakította el a sötétség kötelékeit és láncait.

A halált a Biblia többféleképpen jelöli:

1. Biológiai esemény: amikor egy élő szervezetben megszűnnek a biológiai folyamatok és végül ismét porrá lesz az ember. Fontos a test ápolása, építése, de ahhoz, hogy a biológiai haláltól megszabaduljunk, szükség van a Messiás visszajövetelére. Azok a keresztények, akik meghaltak, fel fognak támadni és végül rájuk is igaz lesz, hogy a „maradék visszatér”. Jóbnak is reménysége volt a biológiai halállal kapcsolatosan: Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. Vagyis hitt a feltámadásban, hogy vissza fog térni testben az élők földjére.

 

 

2. Belső halál: A legrosszabb, amikor az emberben belső állapotként van jelen a halál, és uralja a szellemét, lelkét. Ebből származik a biológiai, illetve a második halál, a kárhozat. Ez kizárja az embert az élő Istennel való közösségből.

Vigyázz, hogy újjászületés után sose jöjjön létre benned a halál állapota, ami a bűn által jön be az ember életébe: mert a bűn zsoldja a halál.

Minden bűnben benne van a halál mérge. Ha vétkeztél, nagyon fontos, hogy megalázkodj Isten előtt és kérd Tőle a bűnbocsánatot, és azt, hogy méregtelenítse a szívedet és a lelkedet.

3. Halál, mint gonosz szellemi lény: Amikor az emberek a halállal foglalkoznak, a halotti szellemek nagyon erőteljesen működnek az életükben, különösen családi szinten. A Biblia árnyaknak (raffa, refaim) nevezi őket, ezek azok a szellemek, melyek nemcsak a testüket, hanem az életerejüket is elveszítették. Vannak olyan halotti szellemek, melyek nem a pokolban, hanem a Föld atmoszférájában tartózkodnak:

Ézsaiás 26:14,19 - A refaim kifejezés a Bibliában több értelemben szerepel. Óriásokat is jelölhet, ilyen volt Básán királya, Óg, illetve Góliát. Legalább három méter magasak voltak, nagyon erősek, de a Biblia mégis a szellemükre vonatkoztatja a kifejezést, mint akik halotti szellemmel rendelkeztek, tehát semmi élet nem volt bennük. Isten eleve kárhozatra szánta őket, ki voltak rekesztve az Ő jelenlétéből.

A refaimok, nefilimek olyan torz, hibrid lények, akiknek szelleme a testük halála után a Föld atmoszférájában maradt, hogy gyötörjék és kínozzák azokat a bűnben élő embereket - akik elutasítják az életet és a halál kultúrájához ragaszkodnak. A démonok is ilyen lények. Elvesztették a testüket és életerejüket, csak sötét, gonosz erővel rendelkeznek, amivel megkötözik az embereket.

Vannak olyan szellemek is, akik ismerik az elhunyt rokonokat, információkat tudnak adni az elköltözöttről, és úgy tüntetik fel magukat, mintha ők lennének az elköltözött személyek. Ezzel szemben a Biblia szerint viszont aki nem rendelkezik örök élettel és ilyen állapotban hal meg, azt a gonosz szellemek átadják a Pokol angyalának, aki leviszi őt az alvilágba. Az ige alapján pedig egyértelmű:

Semmilyen közlekedés nincs a földön élők és az alvilágban levők között.

 

Szellemiekhez szellemit szabván

1. Korinthus 2:13 – Annak ellenére, hogy Isten adja a kegyelmi ajándékot, ahhoz, hogy Krisztus természete teljessé legyen bennünk, nekünk is meg kell tennünk azt, hogy folyamatosan hallgatjuk az Igét, mert az Ige nem csak szó, hanem Élet és Szellem. Ha hittel hallgatod, megérinti a szellemedet, növelni, fejleszteni fogja azt és betölt élettel - ebben a növekedésben pedig nincs végső határ. Sajnos – ahogy korábban említettük - olyan kultúrában élünk, ahol a szellemünk  magától nem tud folyamatosan fejlődni, ezért mondja az Ige, hogy ne a jelenlegi kultúra üzeneteire figyelj, hanem Isten beszédére, jeleire és csodáira. Ezek tudnak téged életben tartani, így jön el a keresztény életed hajnala, Jézus második visszajövetele.

 

Most az éjszakán megyünk keresztül - mert az élet mindig kívülről jön, nem a világból.

Bárhová is mész, az életet nem fogod megtalálni, mivel az életet csak a názáreti Jézus Krisztussal való találkozáskor és a vele való kapcsolat fenntartása által tudod megőrizni. Ha ez megtörik, akkor szomorúsággá, nyomorúsággá, sötétséggé és egy zárt világgá válik az élet. 

A Sátán Naftali, Zebulon földjén gyalázta meg Izraelt, ott építette ki a halál kultúráját. Pontosan emiatt, Jézus is itt kezdte el a földi szolgálatát, itt jelentette be először a megtérés fontosságát, demonstrálta Isten országának az erejét és hatalmát. Ezzel jelezte, hogy akármilyen sötétség van egy helyen, azt ma már vissza lehet szorítani, le lehet rombolni, mert Isten Szelleme kiáradt és megtöri az igákat.

Hogyha Isten támasztani fog Gedeonokat, akkor a nemzetek számára eljön Midián napja. Midián napjának a jelentése: egy hatalmas sereg megszállta és kirabolta Izraelt, de Isten kiválasztott egy embert, Gedeont, aki háromszáz emberrel, gyakorlatilag fegyver nélkül, korsók összetörésével, hangoskodással elzavarta az ellenséget, ezután pedig siettek a zsákmányra, prédára.

Az emberek ma elfogadják, hogy sötétség van, démonok, gonosz szellemek vesznek bennünket körül.

Európaiak azért nem tapasztalják meg Midián napját, mert azt hiszik, hogy nem élnek sötétségben. Pedig ahol nagy a bűn, ott nagy a halál, Európa pedig tele van törvénytelenséggel.

Fontos, hogy kapcsolatban legyél a Szent Szellemmel, mert az töri meg az igákat. Az okkult szellemek igákat helyeznek az emberre, átkokat örökítenek át egyik generációról a másikra. Ahol halál van, ott betegségek, átkok, szegénység van. De fontos látnod, hogy Jézus nemcsak a bűnt, hanem annak a következményeit is megtöri az életedben, Ő az, aki megtartja és táplálja az életedet, hogy eljöjjön számodra a reggel.

 

 

Ezért ezekben a napokban se add át magad a gyásznak és szomorúságnak. A gyász senkit nem tesz jobbá. Amikor az ember elveszíti a szeretteit, akkor a lelke és a szelleme elszakad tőle, ez fájdalommal és szomorúsággal jár, de fontos, hogy ezt ne szeressük, hanem kérjük Istent, hogy töltse be azokat a réseket, amiket ez a szakadás, törés okozott. Ha valaki nem nyitott a Szent Szellem vigasztalására, ezeket a réseket az ellenség kihasználja és további csapások érhetik az embert.

Időt igényel amíg az ember szelleme és lelke meggyógyul, de nem szabad a sérült állapotot megszeretni, elfogadni. Ebből ki kell törni, másképp depressziós lesz az ember, elveszíti az örömét és még a fizikai erejét is. Ha viszont nyitottak vagyunk Isten Szellemének a vigasztalására, akkor nyugalmat találunk és ránk jön Isten természetfölötti védelme.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások