Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Az Ördög munkájának lerombolása
FotóInstagram/faithparkbudapest
Vidám Vasárnap

Az Ördög munkájának lerombolása

2018. 05. 30.
| Csáti Evelin, Morvay-Tóth Petra

Az evangélium annyit tesz, mint jó hír, győzelmi hír.  Jézus munkája a Földön tehát az emberek felszabadításáról szól. A Máté evangéliumának a 12. fejezete is egy ilyen felszabadító akciót ír le, mert Jézus, miután böjtölt a pusztában, a Szellem erejével tért vissza és Isten országának az elközeledését hirdette. Betegeket gyógyított és démonokat űzött ki az emberekből. 2018. május 27-ei Vidám Vasárnap összefoglalója, rövid részletekkel és teljes adással. 

 

 

Máté 12:43-45 - A Szentírás szerint a démonok sokszor fizikai betegségeket is okoznak, szeretik az ember testét megtámadni és korlátozni a működőképességében. A történetben szereplő ember betegségének nem természetes, materiális okai voltak, hanem egy gonosz szellem fosztotta meg a látásától és a beszédkészségétől. Az eredeti szövegben nem “ördöngös”, hanem a görög “daimónion” szóból származó “démonizált” (daimonidzomai) kifejezés szerepel.

A teljes gyógyuláshoz a betegnek ezért démonoktól való szabadulásra is szüksége volt.

A tömeg megoszlott a jelenettel kapcsolatban: egyesek elfogadták, hogy Jézus a Messiás, vagyis a Felkent, mások viszont ellenségessé váltak vele szemben és azt híresztelték, hogy Ő csak egy mágus, varázsló, aki nem Isten erejével űzi ki a démonokat, hanem Belzebub által - sőt, bizonyos vallási irányzatok még ma is ezt tanítják. Izraelben ez igen súlyos vádnak számított, mert a varázslást minden formájában megtiltotta nekik Isten. Nem véletlen, hogy az adott részben a Szent Szellem káromlásáról is szó esik.

 

Kik azok a démonok, és mi közük van az Ördöghöz?

A magyar nyelv az “ördög” szót több dolog megnevezésére is használja: a démonokra és magára az Ördögre, Sátánra is. Ezek az elnevezések a Sátán két külön tevékenységi körére vonatkoznak. (“satan” - rágalmazó, vádló, uszító, félrevezető; és “diabolosz” - zavarkeltő, viszályt, ellenségeskedést létrehozó). A társadalomban is sok diabolikus emberrel lehet találkozni, akik nem a békességet munkálják, hanem a beszédükkel mások kapcsolatában zavarokat okoznak, barátságokat zúznak szét, összeugrasztják az embereket. Ezt a tevékenységet a Biblia egyértelműen az Ördöggel hozza összefüggésbe.

 

 

Az angyali fejedelemnek, akire a szövegben utalnak, kétféleképpen is használják a nevét: Belzebub (legyek ura) és Belzebul (magasság ura, démonok fejedelme - a szövegben ez szerepel). A két név szintén ugyanarra a bukott angyalra vonatkozik.

A démonok olyan tisztátalan gonosz szellemek, akik az emberekre koncentrálnak, és a testükbe behatolva istentelen életmódra kényszerítik őket és fizikai betegségeket is előidéznek.

Jézus, szolgálata alatt legalább annyit foglalkozott a démonok kiűzésével, mint amennyit gyógyítással. Ellenvetések persze a gyógyító szolgálatával szemben is akadtak, de leginkább vallásos képmutatás húzódott meg mögötte: be akarták bizonyítani, hogy szombaton nem lehet gyógyítani. A démonűző szolgálatát viszont sokkal keményebb támadások érték, egyenesen varázslásnak, fehér mágiának nevezték. Ez egy ma is érvényes, kétezer éves előítélet az ő szolgálatával szemben, amivel a tanítványainak is szembe kellett és kell nézniük.

 

Még a keresztények között is jobban elfogadják a gyógyító szolgálatot, mint a szabadulást, pedig sok kereszténynek nagyobb szüksége lenne erre, mint a gyógyulásra.

A kereszténység szempontjából a deizmus ugyanolyan probléma, mint a materializmus, mert a deizmus lényegében gyakorlati ateizmus. A deista közösségekben nem beszélnek a gonosz szellemekről és a Sátánról, vagy a bibliai etikáról, mint objektív valóságról, csak a társadalmi többség által elfogadott konszenzusos erkölcsről. Ilyen keresztények részéről éri a legtöbb támadás a szabadító szolgálatot.

 

Jézus Krisztus pontosan ismeri az univerzum titkait.

Minden általa lett, őbenne áll fenn a látható és a láthatatlan világ is. Ő ismeri azokat a szellemi lényeket is, akiket mi ugyan érzékelhetünk, de nem tudjuk empirikusan megragadni. A hit elfogadja Isten állítását a láthatatlan dolgokról is. Jézus nem tévedett, amikor démonokról beszélt, hanem tudta, hogy valóság az, amiről beszél. A szabadulás előfeltétele, hogy Jézus Krisztus világnézetét fogadd el.

 

 

Jézus két birodalomról beszél: Isten országáról és a Sátán királyságáról. Egyik ország sem hajlandó önmagát felszámolni. A Sátán királysága nem múlik el magától, az Isten országa viszont örökkévaló. A két ország közötti konfliktus a mai napon is fennáll, a harc színtere pedig  a Föld, az emberi világ. Sokszor megmutatkozik ez a látható szinten is, de nem mindenki veszi észre az összefüggéseket. A harc az emberért már a teremtéskor megkezdődött és azóta mindenkiért zajlik ez a háború. Amikor az ember megtér, akkor áll át az Isten oldalára.

 

A démonűzés és az okkultizmus

A mások dolog, amivel támadják a szabadító szolgálatot az, hogy sokan okkultizmussal hozzák összefüggésbe. A démonoktól való szabadulás félkész állapota olyan, mint az operáció. Nem véletlenül nem a “nagyközönség” előtt szokták végezni.

A szabadulás lényege nem az, ahogyan egy démon megnyilvánul az emberi természeten keresztül, hanem az, amikor az ember az istentiszteletről jobb, egészségesebb állapotban tér haza.

 

 

Amikor Jézus Krisztus a zsinagógákban Isten országának az erejével prédikált, a démonok idegesek lettek és azonnal megnyilvánultak az emberekben, Jézus pedig megszabadította őket. Az istentisztelet végre eseményeken alapult, nem vallásos áhítaton és alváson. Isten ma is ilyen eseménydús istentiszteleteket akar látni, ahol az Isten Szelleme kiemeli az embereket a gonosz uralma alól.

Tényleges változást az emberben csak Isten Szellemének dinamikus mozgása, kirobbanó ereje tud létrehozni.

Ha rossz szellem kerül valakibe, az nem mindig azonnal mutatkozik meg. A démonizálódás után elindul egy belső küzdelem. Az emberi pszichében van annyi erő, hogy egy ideig ellene álljon és küzdjön a démonokkal szemben, de azok előbb utóbb felőrlik ezt a belső ellenállást, és miután legyengítették az ember szellemét és lelkét, már rendelkeznek szabadon a saját akaratukkal. Olyan dolgokat is megtesznek, amit szégyellnek és hiába fogadkoznak, hogy soha többet nem teszik meg, végül újra megtörténik, és jön vele a bűntudat. A legnagyobb vereség mindig belül történik. Ennek a vége nem más, mint az ember elkárhozása. Ezért hirdetjük az evangéliumot. Az Úr azért jött, hogy megszabadítson az ellenség erejétől.

 

Ez a szolgálat nem csak Jézus Krisztus privilégiuma, hanem egyben a fiaknak szóló ígéret is.

Sokan tiltakoznak a szabadító szolgálat ellen a nem médiaképes látvány miatt, de nem ez a lényeg, hanem az Ördög munkájának a lerombolása. Istentől van a gonosz szellemektől való szabadulás.

Lukács 11:21-22. - Lukács evangéliuma beszél az erős házról, ami az embert jelképezi, aki még a gonosz uralma alatt áll. A pogányok között sokkal nagyobb problémát jelent a démonizáltság. A démonok gyakran nem csak benne vannak az emberekben, hanem egy sötét burkot is képeznek körülötte, hogy a szellemüket és lelküket keménységben tartsa Isten országával szemben. Hogy lehet az ilyen embereket megnyerni? Erősebbnek kell lenni, mint az a természet feletti sötét erő, ami fogva tartja őket.

 

A világ egyre jobban démonizálódik. Ilyen világban az Istennel való találkozás nem megy pusztán “szerelmes énekekkel” és himnuszokkal, pozitív esztétikai, érzelmi élményekkel.

Ez a kereszténység bukott, nem tud növekedni, mert a világban nagyobb erő van, mint bennük. A hatékony, sikeres keresztény élethez és szolgálathoz elengedhetetlen a Szent Szellem ereje. Csak így lehet bejutni az “erős ember” házába. Jézus elkezdte a démonűzés szolgálatát és azt akarja, hogy mi folytassuk.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások