Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Nemzetek próbája
FotóSomorjai László
Egyház és társadalom

Nemzetek próbája

Március 16-i prédikáció összefoglalója

2019. 03. 23.
| Morvay-Tóth Petra

A zsidó-keresztény várakozás tárgyát ősidők óta az adja, hogy a Föld fölött egy nap újra Isten csodálatos uralma fog megvalósulni. Isten ebben a helyreállító munkában az emberiségnek is fontos szerepet szánt. A munka szakaszainak megfelelően három közösségre osztotta Ádám leszármazottait, akiket három lépésben vezet be az újszövetségbe. E három közösség nem más, mint: Izrael, az Egyház és a nemzetek. 

Joel 2:28-32 - A Szent Szellem elérkezésével az egyház különleges megbízást kapott arra, hogy Isten országának előhírnöke legyen az emberek között, a Szent Szellem kiáradása „minden testre” azonban ezzel még nem teljesedett be. Istennek ugyanis Izraellel és a nemzetekkel is terve van – ezt a képet pedig mindig szem előtt kell tartanunk ahhoz, hogy helyesen tudjunk közbenjárni a nemzetünkért.

Az esemény, amiről Joel prófétál, különleges, üdvtörténeti jelentőségű. Annak ellenére, hogy a pünkösdi karizmatikus keresztények már „megszokták”, hogy a Szent Szellem közöttük mozog és cselekszik, még közel sem ismerjük őt olyan mélyen, ahogyan ezután fogjuk. Ez még csak a kései eső első fázisa, a java és sűrűje ez után jön.

Szent Ágoston tanításainak köszönhetően a keresztény világ jelentős része csupán függőleges reménységgel rendelkezik.

Hisznek abban, hogy a hívők egy mennyei városban fognak élni, de nem hisznek abban, hogy Isten országa el fog jönni a földre.

Pedig a „Mi Atyánk” kezdetű ima, amit Jézus tanított a tanítványainak pontosan erről szól: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is.” (Luk 11:2)

Ha a hívők kizárólag függőleges irányú reménységgel rendelkeznek, annak következménye egy egoista egyházi identitás kialakulása lesz, amely kizárólag azzal foglalkozik, amit Isten az egyházzal akar tenni. Azonban fontos, hogy a többi embertársunk sorsával kapcsolatban is reménységünk legyen, ehhez pedig ismernünk kell, hogy mit fog tenni Isten Izrael és a nemzetek életében.

Ján 3:37 - A Szent Szellem kiáradása csak Jézus Krisztus főpapi szolgálatba való belépése után vált lehetségessé. A halálával, feltámadásával és megdicsőülésével megszerezte a Szent Szellem kitöltésének jogát, és betöltötte a feltételeit. Ahhoz azonban, hogy vehessük, a magunk részéről is be kell töltenünk bizonyos feltételeket.

Az első lépés a megtérés és a bűnök elhagyása – Isten ugyanis nem a világnak és a bűnösöknek adja a Szent Szellemet, hanem a megtért, megszentelődött embereknek, akik hisznek Jézusban, mint Megváltóban és az ő főpapi szolgálatában. Jézus a mennyben továbbra is szolgál az egyház felé, „Szent szellemben és tűzben keresztel”, valamint esedezik értünk az Atyánál.

Szent Szellem nélkül Isten országa nem tud megvalósulni a földön.

Az egyház értékét pontosan az határozza meg, hogy milyen mértékben részesült Isten országából.

Isten országa viszont többről szól, mint jelenlétről. Arról szól, hogy Isten az úr felettünk, az ő uralma érvényesül az életünkben.

 

 

Milyen az, amikor Isten uralma valahol megvalósul?

A menny egy olyan hely, ahol Isten uralma mindig érvényesült, soha nem állt be benne törés. Ott nincs halál, sem betegség, nem ismerik a szenvedést. Mi viszont egy olyan lázadó bolygón élünk, ahonnan az ő dicsőséges jelenléte kivonult. Itt is jelen volt, de elhagyta a Földet – ebből a hiányból származik minden emberi nyomorúság.

Az ószövetségi zsidó társadalom legnagyobb vágya ezért az volt, hogy Isten dicsősége visszatérjen a földre.

Erről az ígéretről szól a hetek ünnepe, a sávuót, amely egy minta arról, hogyan lehet Isten elé járulni.

Az aratás Izraelben több hullámban zajlott. Az első zsenge learatásával kezdődött, amit az Úr jelenlétébe kellett vinni és – érdekes módon – két kovászos kenyeret kellett meglóbálni az Úr előtt. A kovász a Bibliában alapvetően a bűn szimbóluma, és külön törvény is szólt arról, hogy Izrael nem ünnepelhet kovásszal, a hetek ünnepekor viszont mégis ezt kellett bevinni az Úr jelenlétébe.

Ez a két kenyér Izraelt és a nemzeteket jelképezi a mai állapotukban, akik az első zsenge korszakában (a Szent Szellem kiáradásának első hullámában) még kovászos, bűnös állapotban vannak az Úr előtt.  A Szent Szellem első zsengéjét az egyház birtokolja, ez az első szakasz, amit követni fog a Szent Szellem kiáradása Izraelre és a többi nemzetre is.

ApCsel 15:13-17 - Ez az igerész szintén három szakaszra osztja fel az emberiség újszövetségbe való felvételét.

„Simon elbeszélé, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, és ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: ezek után megtérek, és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát, és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.”

Az első szakasz az, amiben Isten a pogányok közül szerez népet az ő nevének. A Szent Szellem bizonyos mértékben már az egész világon munkálkodik, hogy egybegyűjtse azokat az embereket, akikből az Úr egy népet akar formálni magának. Ezek az emberek a világ minden táján közösségekbe szerveződnek.

Ennek a munkának a sikere abban áll, hogy fel tudjuk-e ismerni, mit akar Isten cselekedni a saját korunkban. Nem elegendő azt megérteni, hogy mit tett Isten a múltban. Nekünk ugyanis nem a múltban kell élnünk, hanem a jelenben. A földön mindig csak jelenünk van. A holnap még nem biztos, hogy a miénk, ezért kell megragadnunk a jelent, ami a miénk és abban megvalósítanunk Isten tökéletes akaratát.

Amikor befejeződik a munka első fázisa a pogányok között, akkor végre megtörténik „Dávid leomlott sátorának helyreállítása” is.

Az Úr visszafordul ahhoz a néphez, akitől korábban elfordult, Izraelhez. Mivel Isten korszakváltásai nem merev időpontokhoz kötődnek, hanem folyamatként valósulnak meg, az előkészítés az egyház futásával párhuzamosan már száz éve elkezdődött. Izraelnek újra van földje, állama és zajlik a néppé válás folyamata, ahogy Ezékiel megprófétálta. A száraz csontokból újra összeállt a test, szellem azonban még nincs benne.

Ahhoz, hogy Isten Szelleme rááradjon Izraelre, a Messiás visszajövetelére van szükség, ő fogja visszavezetni Izraelt az Istennel való szövetségbe és az uralma alá.

 

 

A helyettesítési teológia óriási károkat okozott a kereszténységnek. Olyan agymosásban részesítette őket, hogy sokan még most, Izrael Állam létrejötte után is nehezen tudják elfogadni Izrael helyreállításának a tényét.

Ma már nem lehet azt mondani, hogy a világpolitika teljesen profán lenne, mert egyértelműen látni lehet benne Isten igazgatását, de imádkoznunk kell azért, hogy még jobban tudjon érvényesülni. Izrael helyreállításával szemben sok akadály és ellenállás van, a profán Izrael létezését ugyanis a világ még úgy-ahogy elfogadja, de az igazi bibliai nemzet létrejöttét már nem. A világpolitikában lévő konfliktusok alapvetően ezzel állnak összefüggésben, különösen igaz ez az Egyesült Államokra és Európára.

Izrael helyreállítása azért is fontos stratégiai momentum Isten tervében, mert míg az Egyházat a Szent Szellem vezeti be Isten országába, Izraelt pedig a Messiás, a nemzetek maradékát a helyreállított Izrael fogja majd bevezetni az ő királyságába.

A próféták beszámolnak arról, hogy ezt megelőzően sor fog kerülni egy gigantikus világrázkódtatásra. Isten még egyszer megrázza az eget és a földet - ahogy aratáskor megrázzák a fát -, hogy ami romlott és rohadt, azt szétválasszák attól, ami alkalmas Isten uralmának megvalósítására.

 

 

Az Ige mind a három közösségre vonatkozóan a szülés képét használja az Isten országába való bemenetel leírására. Bizonyos szülések könnyebben, mások nehezebben mennek végbe, de végső soron egyik sem történik fájdalom nélkül.

Isten országának létrejötte is háborúságokkal jár.

A kereszténység egy része ma is sokat szenved, és ha józanul megvizsgáljuk, a magyarországi kereszténység helyzete is csak az elmúlt 30 évben stabilizálódott és vált élhetővé. Azonban az, hogy a kommunizmus antikrisztusi rendszerének vége lett, még nem jelenti azt, hogy nem lesz helyette másik.

A szovjet birodalom bukása után sok bűn titokban maradt, elmaradt a leleplezés katarzisa. A bukott birodalom romjain azonban már épül a következő elnyomó birodalom. A globalisták olyan világrendet igyekeznek létrehozni, amelyben az embereket tömegméretekben tudják demoralizálni: kóros szenvedélyek függőségébe lökik őket, szétzúzzák az erkölcsi értékrendjüket, összezavarják a nemi identitásukat és kiüresítik a nemzeti identitást. Ők természetesen másfajta érvekkel igyekeznek alátámasztani a birodalomépítés fontosságát.

 

 

A globalisták három fő érve, hogy miért van szükség a birodalomra:

1. A nacionalizmus és a nemzeti szuverenitás háborúkat hoz létre.

2. A birodalom megoldaná a globális felmelegedés és a klímaváltozás problémáját.

3. A birodalom fontos a technológiai forradalom szabályozása miatt, hogy azt ne használják fel az emberek ellen.

A történelmi tapasztalatok alapján azonban a birodalmak nem tárgyalni akarnak az emberekkel, hanem parancsolni akarnak nekik. A globalizmus új, imperialista világrendszere nem az emberek érdekét szolgálja, hanem egy szűk és gazdag oligarcha réteg érdekeit.

 

 

Az általuk hangoztatott (és fentebb leírt) célok teljesítéséhez nem lenne szükséges a társadalom demoralizálása, vagy az emberek megfosztása a nemi- és nemzeti identitásuktól. A most épülő birodalom célja, hogy olyan erkölcstelen masszába szervezze az emberiséget, akiket könnyű befolyásolni.

A birodalmak sokkal több bajt okoznak, mint a függetlenségen alapuló országok. A nemzeti függetlenséget – ha erős a kereszténység az országban – lehet spiritualizálni, meg lehet tölteni a közgondolkodást krisztusi értékekkel, hogy olyan nemzeti identitás alakuljon ki, amely nem rasszizmusra és gyűlöletre tanítja az adott nemzetet.

Ézs 10:5-6, 12-15 - Ézsaiás úgy beszél a birodalmakról, mint Isten haragjának botjáról, a harag eszközéről.

Az ítélet címzettje pedig Isten lázadó népe és a nemzetek, amik a birodalom prédáivá lesznek.

Assúr egy kódnév a Bibliában, nem csak a történelmi realitásra vonatkozik, hanem az utolsó idők megszálló, elnyomó birodalmára is. A leírásból kitűnik, hogy a birodalom természete nem elégszik meg azzal, hogy leigázzon népeket, hanem az Istentől kapott kompetenciáján túllép és népirtásba kezd, kifosztja és tönkreteszi a nemzeteket. Nincs olyan birodalom, amely ne követte volna el ezeket.

A deportálást és a vallások-, kultúrák-, etnikumok összekeverését az asszírok találták ki, ezt a szellemi örökséget aztán Babilon és a sorra következő birodalmak is átvették. Ez a szellemi örökség végül az antikrisztusi birodalomban is megjelenik.

 

 

A birodalmak nagy vesztesei mindig a kis nemzetek voltak.

A nagyobb létszámú nemzeteknek nagyobb az esélye, lehetősége a túlélésre, a kis nemzetek viszont csak Isten kegyelmével tudják túlélni a birodalmakat.

A történészek szerint csoda, hogy Magyarország még létezik a tatárjárás, török elnyomás, habsburg-, szovjet- és egyéb birodalmak elnyomása után. Ennek egyik oka, hogy őseink folyamatosan lázadtak az elnyomás ellen és harcoltak a szabadságukért. Szinte minden száz évben újra és újra megpróbálták megvalósítani a szuverenitásukat. Annyit mindenesetre sikeresen elértek, hogy most is létezik egy magyar állam.

A politikai szabadság ugyan önmagában még nem elég a megmeneküléshez, de a szabadság után vágyakozó emberekben a szellemi, erkölcsi szabadság iránt is létre lehet hozni a tüzet. Egy ilyen kis nemzetnek, mint a miénk, csak a szabadság iránti vágyakozással van esélye túlélni a birodalmi elnyomást. Annak a nemzetnek viszont, amely szereti a rabszolgaságot, és mindenféle elnyomást elfogad, nincs jövője.

Isten ezért azt akarja, hogy olyan keresztény polgárok legyünk, akik nem csak a keresztény egyház építéséért éreznek felelősséget, hanem a közállapot javulásáért is.

Imádkoznunk kell mind a három közösségért:

1. Az Egyházért azért, hogy épüljön, erősödjön, fejlődjön, a keresztények értelme pedig fejlett legyen az üdvösséggel, az apostolok tudományával és a próféciákkal kapcsolatban.

2. Izrael fájdalmas vajúdáson fog keresztül menni, ezért kérnünk kell Istent, hogy a dicsőség visszatérése minél kevesebb áldozattal járjon. Az ő helyreállításuk fogja a nemzeteket is bevonzani Isten országába.

3. Az Egyházat a Szent Szellem vezeti be Isten országába, Izraelt a legközelebbi vérrokona, a Messiás, a nemzetek pedig a helyreállított Izrael fénye miatt jönnek majd Istenhez, ezért saját nemzetünk jövőjéért azzal tudunk a legtöbbet tenni, ha a magyar identitásba beültetjük az Izraellel való barátságot.

 

 

Ahhoz, hogy a Szent Szellem növekedjen az Egyházban, reménységre és kijelentésre van szükségünk a nemzetünk jövőjéről és Izraelről, hogy akkor se csüggedjünk el, ha demoralizálódni látjuk őket. Álmodnunk kell a próféták álmaival és előhírnökinek kell lennünk a Messiás csodálatos királyságának, amely letörli az arcokról a könnyeket. Az uralma társadalmi igazságosságon fog alapulni: ember-emberre kardot nem emel. Olyan krisztusi államok jönnek létre, amelyek Isten ismeretén és dicsőségén alapulnak. Ne mondjunk le Európáról, kemény harc és küzdelem zajlik érte.

Ha lázadunk, akkor a Sátán ellen lázadjunk.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2018. 07. 06.

Szegénység és gazdagság

Vidám Vasárnap
2018. 05. 22.

Szent Szellem szerepe az üdvtörténelemben

Hitélet
2019. 02. 16.

Jaj a bolond prófétáknak!

Hitélet
2018. 04. 04.

Az ítélet kapujában

Hitélet
2018. 06. 29.

Szabadulás a gonosz korszaktól