Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek
Hitélet

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek

Május 10-ei prédikáció összefoglalója

2019. 05. 24.
| Náray Gabriella

Az ítélethozatal egy speciális tevékenység a Bibliában, aminek az isteni rendeltetése a jó és a rossz szétválasztása. A cél, hogy felismerjük, megítéljük, majd elhagyjuk a rosszat, a jót pedig megerősítsük, hogy dominálni tudjon és uralmat vegyen az egyén és a közösség életében egyaránt. Nem mindegy azonban, hogy ítélethozatalt, vagy ítélkezést kik és hogyan végzik.

Máté 7:1-6

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek (…) vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”

Az ítéletalkotás az emberiség egy nagyon fontos tevékenysége, ugyanakkor ezen a területen az egyik legkönnyebb vétekbe esni. Az igaztalan, önző, rosszindulatú kritikának nincs helye a keresztény életben, sem az emberi kapcsolatokban, ezért meg kell tanulnunk, mik Isten szempontjai és kritériumai ezzel kapcsolatban.

 

 

Az Ige alapján az ítéletalkotás céljai ezek:

1. Az Isten által létrehozott jogrend helyreállítása. Isten az egész világmindenséget egy olyan jogrend alapján alkotta meg, ami az ő uralmát és érdekeit szolgálja. Az ítélkezéssel tehát körültekintőnek lennünk, hogy ne sértsük meg az ítéletalkotó Isten jogait.

2. A békesség helyreállítása. Isten akarata nem a háborúságszerzés, nem a feszültség létrehozása, hanem a megromlott viszonyok, peres felek közötti békesség helyreállítása, ezért az ítéletalkotás során nekünk is ezt a célt kell szolgálnunk.

3. A szövetségi viszony helyreállítása. Az ószövetségben is láthatjuk, hogy amikor az emberek megsértik a törvényt, Isten ítéletet mond – ez azonban egyetlen testi embert sem jogosít fel arra, hogy a prófétákat utánozva önkényes módon hozzon ítéletet embertársai felett. Isten emberei soha nem rosszindulatból képviselték Isten ítéletét, hanem azért, hogy az igazságosság alapján helyreállítsák az Isten népe és Isten közötti kapcsolatot. A kritikus magatartással nem tudunk közelebb kerülni a kegyelemhez, csak elszakadni tőle.

Működik egyfajta viszonossági törvény is: amilyen mértékkel te mérsz a felebarátodnak, olyannal mérnek majd neked is.

4. Az egyéni és a közösségi életformák helyreállítása. A bírói hivatal mindenhatósági alapon Istené, mégis azt látjuk, hogy teremtéskor a saját munkáját is vizsgálat alá vonta, hogy van-e valami benne valami, ami a jóval szemben áll, ellenőrizte, hogy műve megfelel-e saját látásának természetének, tökéletes akaratának.

 

 

Az önvizsgálatra való képességnek állandóan meg kell lennie a szellemünkben, és ha még nem működik jól, igényelnünk kell Istentől. Ugyanis – nem perfekcionista módon, de - az embernek önmagával szemben is igényesnek kell lennie, ez ösztönzi az ember személyiségének, munkájának minőségbeli fejlődését. Enélkül az igénytelenség állapotában csak a szenny jön ki az emberből, mert alapvetően ilyen a természete.

Ideális esetben a keresztények nemcsak szellemi életükben igényesek, hanem a világi minőségi követelményeknek is megfelelnek, ezért a családjuk, társadalmuk számára is áldást tudnak jelenteni. Az igényesség mértékéből meg lehet látni, hogy az ember hozzáállásában van-e minőségre való törekvés, hajlandó–e önmagán túllépve fejlődni.

Ilyen hozzáállással lehet kitűnni a tömegből, előbbre jutni és beteljesedett emberré válni. Ez olyan tulajdonság, amit a protekció sem tud pótolni. A jó kapcsolatok így anélkül jönnek, hogy nagyon törni kellene magát az embernek. Ha minőséget produkálunk, felfigyelnek ránk és akarnak velünk barátkozni.

 

 

Jogrend természetesen nem csak a földön van, hanem a mennyben is. A probléma éppen ezen a területen lépett be az univerzumba azáltal, hogy a föld atmoszférájában ezt a jogrendet megsértették. Lucifer egy Istennel szembenálló jogrendszert alakított ki, a Föld pedig ennek a függésébe került. Ez egy olyan rendszer, amely az Isten által alkotott jogok megsértésére ösztönzi az embereket. Amikor megtértünk, ebből az anarchiából kellett kijönnünk. A teljes világ fölött viszont magának Jézus Krisztusnak kell visszajönni és helyreállítani a rendet.

Az első jogsértés mintája minden további jogsértésnek. 1. Mózes 3:4-5.

Az Ördög egy hamis képet alkotott Istenről: hazugnak, az emberre féltékenynek és diktátornak tűntette fel őt, önmagát pedig úgy, mint aki leleplezi a hazugságot.

Ezen az alapelven működik a mai modern propaganda is. A célja az, hogy olyan hamis identitást, hamis profilt alakítson ki, amelyben az igazságot sok hazugsággal keveri össze, majd mindezt állandóan ismételgetve ráolvassa a kiválasztott személyre. A Biblia ezt a jelenséget „béka szellemeknek” brekegéseként írja le.

A felvilágosodás óta bizonyos körök azt hangoztatják Európában, hogy a kereszténység zsarnok és szabadságellenes eszme, pedig épp ellenkezőleg: a szabadság vallása. Az igazi szabadság az, ha az ember szabad a függőségektől, a környezete számára beszámítható a magatartása, és a saját maga által hozott döntéseihez is tudja magát tartani.

A diabolikus propaganda célja a hiteltelenítés. Ez ma Izraellel és a tényleges kereszténységgel szemben is zajlik és sajnálatos módon még a keresztény körökben is „megkajálják” az emberek.

Amikor viszont valaki átadja magát a propagandának és sértegetni, alázni kezdi az embertársait – utána pedig nem érez bűntudatot – jegessé, kegyetlenné válik a lelke, vagy pedig kiszárad, mint a Szahara. A Szent Szellem minden igazságtalanságot, amit teszünk, nyugtalansággal jelez, hogy a felszínre jöjjön a háttérben húzódó motiváció. Ha erre a hangra odafigyel az ember és megítéli magában a rosszat, arra is figyelnie kell, hogy létrejöjjön a bocsánatkérésre való képesség.

 

 

Az igaz ítélkezés ismérve az Ige alapján:

1. Isten a bíró.

Az Atya ezt a hivatalt Jézus Krisztusnak adta át a feltámadása után. János szerint azért történt így, mert

Jézus ember fia is lett, így minden enyhítő körülményt figyelembe tud venni az ítéletben, hiszen átélte a születéstől a halálig az emberi létforma minden nehézségét, gyengeségét, szenvedését átélte.

Soha nem esett bűnbe, mégis megismerte az emberi lét törékenységét. Ezért látunk olyan jeleneteket az evangéliumban, hogy elfáradt és leült, megindult a lelke, sírt, látva az emberek nyomorúságát. Lázár halála esetén például teljesen át tudta élni az emberek fájdalmát.

Akármilyen rétegében is él az ember a társadalomnak, verejtékkel eszi a kenyerét. Amikor pedig megpróbáltatásban vagyunk, megtanulunk sok morális, emberbaráti igazságot, ami képessé tesz arra, hogy ne csak elfogadni tudjuk az áldást, hanem gyarapítani is.  Ezért jó vezetők is abból lesznek, akik voltak már „a csizma alatt”.

 

 

Róma 14:10 „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.”

Isten minden jogtalan ítélkezésért, sértésért, mások semmibe nézéséért számon fogja kérni az embereket - különösen azért, ha valaki rosszal fizet a jóért -, ezért Istenfélelemmel kell forgolódnunk embertársaink között.

 

2. Isten Igéje és a Szent Szellem van felhatalmazva, hogy Isten ítéletét közvetítse.

A Szent Szellem ugyanis „azért jött, hogy meggyőzze a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében”. Bűn tekintetében, mert nem hisznek a Küldöttben; igazság tekintetében, mert Jézus Krisztus az Atyához ment és nem látjuk; és ítélet tekintetében, mert e világ istene, a Sátán megítéltetett.

Ugyanez vonatkozik Isten Igéjére is, ami élő, energikus, épít, és megítéli a bennünk lévő gondolatokat, indulatokat, ahogyan Mózes a haragos természete helyett a világ legszelídebb emberévé vált.

 

Mi a feltétele annak, hogy igazságosan ítélkezzünk?

Éleslátás: A hibák korrigálásához éleslátásra van szükség, ennek pedig az a feltétele, hogy ne hordozzuk a személyiségünkben a gerendát. Amíg bennünk van, addig a helyes ítélkezés képességével sem rendelkezünk.

Az Ószövetségben sem kapta meg minden ember az ítélkezésre való jogot. Az Exodus során a nép vezetői, Mózes és Áron, majd a főpapok voltak az ítéletalkotók, az ítélkezésnek pedig a sátor ajtajában kellett megtörténnie, vagyis az Úr jelenlétében.

A honfoglalás után, a városok megalapításakor is a kapukban ülő vének mandátuma volt, hogy ítéletet alkossanak. A „vén” jelző itt nem kort, vagy tisztességet jelent elsősorban, hanem minőséget, bölcsességet, érettséget, ami nem az idő mennyiségében, hanem a szív értelmében lakozik.

Olyan emberek voltak, akik éleslátással rendelkeztek és meg tudták különböztetni a jót a rossztól.

Az ítélethozatal az Újszövetségben is hasonlóképpen történik. Mivel az Egyházban mindenki ismeri Istent, a Szent Szellem képessé teszi a hívőket arra, hogy önmagukat nevelni tudják, képesek legyenek az önfegyelmezésre. Erről van szó az 1. Korinthus levél 11. fejezetébenben is: hogyha én megítélem magam, akkor nem kárhoztatnak el a világgal együtt és Istentől tanítható leszek.

 

 

Az említett gerenda azt jelenti, hogy amíg bűnben élünk, a szellemünk értelme fátyol alatt áll, és nem tudunk igazságos ítéletet hozni.

A helyes ítélet nemcsak a tényeket veszi figyelembe, hanem Isten jóságát, türelmét és hosszútűrését is.

Ezért írja Pál a rómaiakhoz írt levelében: „Menthetetlen vagy, óh, ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek. ”

Mégpedig azért válik az ilyen ember menthetetlenné, mert a saját életéből zárja ki az irgalmat. Jakab azt mondja, hogy az ítélettel szemben dicsekedik az irgalmasság. A bűn öncsalásba viszi az embert, elhiszi, hogy igaza van, elhiszi, hogy jobb, ezért feljebb emeli magát a másiknál, ez pedig táptalaja a gőgnek és a felfuvalkodásnak is.

A farizeusok is a Mózes székében ültek és ítélkeztek. Jézus mégsem ment el úgy a földről, hogy ne mondja el, mi a véleménye róluk. Az igeszakasz, ahol ezt megteszi (Máté evangéliuma 23. fejezet) az egyik legkeményebb része a Bibliának. Jézus bolond és vak vezéreknek, vallásos színészeknek mutatja be őket, akik olyanok, mint a meszelt sír, kívülről szépeknek mutatják magukat, de a szívük tele van mocsokkal.

Ettől a „kovásztól”, vagy bűntől Isten népének meg kell őriznie magát, hogy ne jusson a képmutatók sorsára, mert amilyen mértékkel mérünk az embereknek, olyannal fognak mérni a kegyelemből nekünk is, amikor megállunk az Úr előtt.

Ezért jobb az őszinteség és a bűnbánat, mert a válasz erre kegyelem és irgalom.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2017. 11. 16.

Facebook live Németh Sándorral (#5)

Hitélet
2018. 01. 31.

Facebook live Németh Sándorral (#7)

Hitélet
2018. 09. 22.

A negyedik birodalom

Egyház és társadalom
2018. 08. 18.

Az Egyház helyreállítása a korszak végén

Egyház és társadalom
2019. 03. 16.

A Szent Szellem folyója