Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Jaj a bolond prófétáknak!
Fotóinstagram/faithparkbudapest
Hitélet

Jaj a bolond prófétáknak!

Február 9-ei istentisztelet összefoglalója

2019. 02. 16.
| Bálint Anna

Napjainkban számos olyan kulturális és spirituális befolyás ér minket, aminek hatása sorsromboló erejű lehet, ezért a korszak végéhez közeledve minden hívőnek résen kell lennie és figyelnie, hogy a szellemi éberségük ne tompuljon meg, ne sodródjanak együtt a világgal. Az elmúlt hetekben Németh Sándor a Timótheushoz írt levél 3. fejezete alapján tanított az utolsó időkről, legutóbbi alkalommal Jannes és Jambres személyén keresztül tárta fel az okkultizmus hatásait a kereszténységre nézve.

Miképpen pedig Jannes és Jambres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképpen amazoké is az lett.” (2 Tim3:8-9)

Ebben az igerészben egy nagyon fontos antropológiai kijelentést találhatunk. A Károli által „megromlott elméjűnek” fordított kifejezés az ógörög nyelvben az emberi szív értelmének, felfogóképességének az elhalását jelenti. Ahhoz, hogy Isten dolgait, a mennyei dolgokat, vagy az életünkre vonatkozó tervét megérthessük, fontos, hogy a szívünk felfogóképességét tisztán tartsuk.

A Szent Szellem folyamatosan vezet minket és szól hozzánk. Ha ennek mi rendszeresen ellene állunk, vagy nem figyelünk a szellemünk és a szívünk épségére, azok megtisztítására a külső befolyásoktól, akkor könnyen olyan állapotba kerülhetünk, mint Jannes és Jambres. E két személy feltehetőleg zsidó származású lehetett, akik okkult tevékenységet folytattak és a Fáraó varázslóiként Mózes személyével és Isten akaratával szemben munkálkodtak.

 

 

Ezek az emberek semmit sem fogtak fel Isten tervéből - ami az exodus volt -, hanem minden áron meg akarták akadályozni a zsidók kivonulását Egyiptomból. Még az Egyiptomban történt csapások, csodák és maga a kivonulás sem tudta felnyitni a szemüket arra, hogy felismerjék Isten akaratát. Ez az a vakság, amit a szívük felfogóképességének halála okozott a személyiségükben, és ami miatt végül negatív szereplőkké váltak a történelemben, nem tudtak megtérni.

Nagyon fontos tehát, hogy a keresztények mindig lágyan tartsák a szellemüket, és észrevegyék, amikor Isten szól hozzájuk a Szent Szellemen keresztül.

Azt, hogy mikor szól hozzánk a Szent Szellem, a szellemünk jelzi a tudatunknak és a lelkünknek.

Ezért kell minden féltett dolognál jobban megőriznünk a szívünket, mert ezen az antennán keresztül tudjuk venni a mennyei adást. Ha tartósan nem tud átjönni Isten üzenete, elkezdődik a szív megkeményedése.

A hétköznapi életben gyakran olyan befolyások és hatások érnek minket, amiket észre sem veszünk, pedig spirituális valóságként a szellemi állapotunkra és a sorsunkra is hatással vannak. Nagyon fontos, hogy ezeket megvizsgáljuk az életünkben. Ezeket a káros befolyásokat csak ima által, odaszánt szellemi életet élve tudjuk felismerni.

Az Istennel való közösségben világossá tud válni számunkra, hogy milyen a szellemi állapotunk, a hitünk és milyen viszonyban áll a világképünk Isten Igéjével. A Szent Szellem ilyenkor újra meg tudja eleveníteni a szellemünket, Jézus vére pedig leveszi azokat a befolyásokat és terheket, amik a társadalomban való forgolódás során, az emberekkel való kapcsolattartásban, munkahelyen körülvettek és megterheltek minket.

A keresztényeknek különösen fontos – sőt, illik – tisztában lenni azzal, hogy a természetfeletti erőnek két forrása lehet: Isten vagy az Ördög. Az Ellenség fegyvere a keresztényekkel szemben gyakran az, hogy a saját tevékenységét megpróbálja úgy álcázni, mintha az a Szent Szellem megnyilvánulása lenne.

A szív megkeményedésének egy másik oka lehet az is, ha rossz forrásból merítünk információkat, ezért amikor az Úr szól hozzánk, ne keményítsük meg a szívünket, mert az Ő szava nem emberek szava. Isten szava a földi és az örökkévaló sorsunkat is képes pozitív módon befolyásolni, viszont az Ellenség is pontosan ugyanezt akarja elérni azzal, hogy megtéveszti a keresztényeket – csak ő nem pozitív, hanem negatív irányba akarja elmozdítani a sorsukat, hogy végül a szellemükben teljesen elszakadjanak Istentől.

Izrael az exodus során hatalmas csodáknak volt a szemtanúja, olyan csodáknak, amelyek szorosan kapcsolódnak a megváltáshoz. Mózes személyében pedig olyan vezetőt tudhattak magukénak, amihez fogható vezetőjük Jézus Krisztust leszámítva az óta sem volt. Isten azonban látta, hogy a népe ennek ellenére sincs biztonságban, hanem fenyegetettségnek van kitéve:

Isten népe közé is beszivároghatnak okkult szellemek.

 „Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad, és jelt, vagy csodát ad neked; ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala neked, mondván:

Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?” (5. Móz 13: 1-3)

Ezekből a sorokból egy nagyon fontos igazságot ismerhetünk meg: a jövendőmondás - és annak minden formája - azonos a bálványimádással, különösen akkor, ha Isten népe között nyilvánul meg.

 

 

Amikor a jövendőmondás szelleme befurakodik Isten népe közé, és az nem ismeri fel, hanem a megnyilvánulásait a Szent Szellem megnyilvánulásának hiszi, majd elkezdi tisztelni, azzal a jövendőmondás szellemét felemeli a Szent Szellem szintjére. A Szent Szellem Isten, akit tisztelünk és imádunk. A gyülekezetekben a legfontosabb dolog a Szent Szellem erős jelenléte és megnyilvánulása, különböző manifesztációi, karizmái.

Az okkult szellemek viszont előszeretettel utánozzák ezeket a karizmákat, a jövendőmondás szelleme például a tudomány beszédének ajándékaként próbál megjelenni. Ha a keresztények ezt nem ismerik fel időben, sőt, elfogadják és engedik, hogy domináns szerepre tegyen szert a gyülekezetben, azzal a jövendőmondás szellemét magasztalják fel, amiről ugyan azt hiszik, hogy a Szent Szellem, mégis bálványimádásba esnek.

A jövendőmondásnak tehát sorsromboló ereje van, ezért nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni: az Úr szól-e hozzánk, vagy gonosz szellemek próbálnak meg behatolni az életünkbe jövendőmondás által.

 A Szellemek megítélése fontos szellemi ajándék, de nem mindenkinek adatik meg – akinek viszont Isten megadja, arra gyakran nem figyelnek az emberek.

Az Ördög ugyanis mindenkiről tudja, hogyan lehet becsapni. A 13. fejezet pontosan erre hívja fel a figyelmet: még ha jelek és csodák kísérik is az okkult, gonosz szellemnek a megnyilvánulásit, akkor se higgyünk benne, mert az Ellenség célja pontosan az, hogy a Szent Szellemet ez által kiszorítsa az életünkből és az Egyházból. Ezért, ha valahol tisztelik a Szent Szellemet, ott fontos, hogy a szellemi tájékozódó képesség is jól működjön.

5. Mózes 18: 9-14 – Isten szemében utálatos dolog, amikor az emberek gonosz szellemekkel keresik a kapcsolatot, hogy információkat tudhassanak meg tőlük.

„Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.” (5 Móz 18:10-12)

A jövőtől való félelem miatt viszont sok ember keresi a természetfelettit, gyakran még az sem érdekli őket, hogy milyen forrásból szereznek információt, így könnyen jövendőmondásba, varázslásba és okkultizmusba keverednek. A legismertebb és legelterjedtebb formája ennek a jelenségnek a horoszkóp olvasása, amit az emberek jóhiszeműen a mindennapok részeként és eszközeként használnak. A legtöbb esetben viszont fogalmuk sincsen ezeknek a szellemeknek a negatív hatásairól. Keresztényként viszont józannak kell lennünk ezen a területen.

 

Az okkultizmust azért hívják okkultizmusnak, mert a tevékenység természete és szellemisége rejtett marad az emberek elől, nem látják, hogy miért rossz.

Az okkult tevékenységek egyik következménye, hogy homályban tartják előttünk a Bibliát. Pedig óriási veszteség az, ha az Ige nem tud szólni hozzánk.

Az efézusiakhoz írt levél 2. és 6. fejezete azt állítja, hogy a levegőégben hatalmasságok és fejedelemségek vannak, a Szent Szellem viszont nem a levegőégben kószál, mint a gonosz szellemek, hanem a mennyben van, és csak azokra száll rá, akik újjá születtek víz és Szellem által. Ezért, amikor az emberek céltalanul és tudatlanul fordulnak a természetfelettihez, hogy válaszokat találjanak, legelőször a gonosz szellemekkel kerülnek kapcsolatba. A Szent Szellemet Jézus szerezte meg számunkra az ő vére által, ezért az csak rajta keresztül elérhető.

 

 

A Mózes által felsorolt okkult tevékenységeket három fő kategóriába lehet sorolni: jövendőmondás, varázslás, boszorkányság. Ezek a kifejezések nem avultak el az idő során, napjainkban is erősen jelen vannak, Európában és a pop kultúrában különösen.

Ezékiel próféta is rendkívül drámai képet fest elénk a hamis prófétaságról:

„Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, akik az önnön lelkük után mennek, mert semmit sem láttak. Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izrael! Nem hágtatok fel a résekhez, nem falaztatok falat Izrael háza körül, hogy megállhassatok a harcban az Úrnak napján. Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! Holott az Úr nem bocsátotta őket, és még várják, hogy betelik beszédük.” (Ezékiel 13: 3-6)

A jövendőmondás során az emberek vagy a saját szívükből, vagy gonosz szellemek által mondanak információkat, ismereteket a jövőről.

Ha nem vagyunk tisztában Isten akaratával, akkor ne tegyünk tekintéllyel kimondott állításokat a jövőre vonatkozóan, mert így idővel behatolhat a szellemünkbe a jövendőmondás szelleme. Elemezni, értelmezni lehet a jövőt, de keresztényként ebből nem hagyhatjuk ki a Szent Szellem vezetését és a bibliai alapokat.

A fent említett igerészben olyan bolond prófétákról olvashatunk, akik saját szellemükből szólnak, nem az Úrtól vettek kijelentést és az Úr nem is szólt hozzájuk. Rajtuk keresztül a hazugság szelleme működik. A próféták Istentől rendelt feladata az őrállás, ezek a hamis próféták viszont elfordítják az emberek figyelmét a lényegről, ahogy Jannes és Jambres tette.

Izrael történetében sok ilyen hamis próféta működött, főleg a babiloni fogság előtt. Őket az Ige ravasz rókáknak nevezi. Azokat a prófétákat viszont, akik Isten emberei voltak és valódi veszedelemre figyelmeztették a népet, üldözték és megölték. A Szent Szellem mindig kijelenti az ő embereinek az aktualitásokat.

 

 

A bolond próféták következő jellemzője, hogy „nem mennek a résre”, nem tárják fel, hogy hol hatol be az Ördög Isten munkájába és hol tevékenykedik, épp ellenkezőleg: teljesen elterelik a figyelmet az ellenségről. Izrael népe így védtelen maradt, ezért valósult meg a babiloni fogság is.

ApCsel 16:16-18 - Ezen a helyen nem csak egy történetet olvashatunk, hanem nagyon fontos kijelentést tartogat a számunkra ez az Ige.

 

 

Filippi volt az a város, amelyen keresztül Pál apostol először belépett Európába és hamar találkozott is az itt uralkodó erősséggel, a jövendőmondás szellemével. Tudomásul kell vennünk, hogy az európai kultúra egyik alap pillére a görög kultúra, melynek a spirituális fundamentuma a delphoi jósda volt. A jósdát egy kígyó őrizte, akit Püthonnak neveztek. A püthon szelleme napjainkban is nagy befolyással bír, hatással van a kultúránkra, ezért nem maradhatunk passzívak vele szemben.

Az igeszakasz egy további igazságra is felhívja a figyelmünket:

A jövendőmondás szelleme sokszor tényeket közöl, mégis szemben áll Isten igazságával. Az igazság ugyanis az, ami Isten szájából származik.

Nem mindegy, hogy a tények milyen forrásból származnak. A jövendőmondó lányon keresztül a Püthón szelleme nyilvánult meg. Hiába állított igaz dolgokat, az állításai mégsem voltak azonosak az igazsággal, mert nem Istentől származott a kijelentés.

 

 

Nem hajthatjuk oda a fülünket akármilyen beszédre, még akkor sem, ha igazságnak tűnik, mert gonosz szellemekkel kerülhetünk kapcsolatba. Ebben az esetben pedig elveszíthetjük a szellemünk feletti irányítást. Ahhoz, hogy az emberek ma szellemileg és erkölcsileg minőségi életet éljenek, a Szent Szellem erejére van szükség, ez azonban sajnos még sok keresztény életében sem működik. Ebben óriási szerepe van az okkultizmussal átitatott kultúrának, mert nincsenek vele szemben felállítva a megfelelő védelmi falak, melyek nélkül nincs spirituális biztonság. Ezért ne légy a fal belső rombolója. A falon lévő réseket be kell tömnünk ahhoz, hogy a világ ne fossza meg a keresztényeket Isten Szellemének jelenlététől és erejétől.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Egyház és társadalom
2018. 11. 08.

A tradíció kritikája

Egyház és társadalom
2019. 03. 16.

A Szent Szellem folyója

Hitélet
2017. 10. 12.

Megszentelődés és szabadulás