Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Az örökkévaló boldogság
Hitélet

Az örökkévaló boldogság

Németh Sándor 2019. 06. 26-i prédikációjának összefoglalója

2019. 07. 14.
| Bálint Anna

Mit mond a Biblia az igazi boldogságról? Hogyan válik elérhetővé az ember számára? A házasságok válságának egyik legfőbb oka az, hogy az emberek többségének hamis a boldogságról alkotott képe. Németh Sándor 2019. 06. 26. szerdai prédikációjában a bibliai házasság témáját folytatta - a Jézus hegyi beszédében található nyolc „boldog-mondás” alapján elemezte a Jó házasság és a helyes „boldogság-fogalom” kialakításának összefüggéseit.Mit mond a Biblia az igazi boldogságról? Hogyan válik elérhetővé az ember számára? A házasságok válságának egyik legfőbb oka az, hogy az emberek többségének hamis a boldogságról alkotott képe. Németh Sándor 2019. 06. 26. szerdai prédikációjában a bibliai házasság témáját folytatta - a Jézus hegyi beszédében található nyolc „boldog-mondás” alapján elemezte a Jó házasság és a helyes „boldogság-fogalom” kialakításának összefüggéseit.

A világ sajnos téves képet alakít ki az emberekben a boldogsággal kapcsolatosan, ezért a keresztényeknek arra kell törekedni, hogy megújítsák a gondolkozásmódjukat és megismerjék, mit mond Isten Igéje a témáról.

Az általános vélekedésben a boldogság értelmezése le lett szűkítve az emberek érzékszervei és érzelmei által megtapasztalható élvezetre, ami nagyon komoly zavart okoz, mert így az emberek főképp az élményekben keresik a tartós megelégedettséget.

Nyáron különösen erős a boldogságnak az az illúziója, hogy az emberek majd a hétköznapokból kiszakadva, utazásokkal és élményekkel elfelejtik a kiszolgáltatottságot és a munka terhét, és így rövid időre boldogok tudnak lenni.

 

 

A boldogság valójában egy Istentől származó ajándék, amely az ember egész lényét: szellemét, lelkét, testét érinti, és nem lehet munkával, vagy teljesítménnyel megszerezni.

Sokszor azt is elfelejtjük, hogy a világ, amiben élünk, egyelőre alkalmatlan arra, hogy boldogok legyünk benne, mivel alá van rendelve a gondoknak. Az ember figyelme általában a látható dolgokra koncentrál, aminek következményeként az öröm nem szellemi és tartós, hanem érzéki és mulandó lesz - mert ilyenek a látható világból szerzett élvezetek, a lelkünknél tovább nem tudnak hatolni bennünk, nem jutnak el a szellemünkig.

A házasságban is ezért okoz gondot, ha Isten nélkül lépnek be az emberek, mert ha a boldogságot a házastársuktól várják - ami szintén illúzió -, a vége csalódottság és boldogtalanság lesz.

 

 

Az emberek alapvetően szellemi lények, ez adja a lényegüket, amelynek a szükségeit sem a társukkal, sem a más emberekkel (barátságok, szerelem, gyermekek, vagy szülők) való kapcsolatok nem tudják betölteni, ezek csak a lelket és a testet tudják megérinteni. Ezt a tényt el kell fogadni. Isten úgy teremtette az embert, hogy a lényege a szellem, van lelke és testben lakik.

A világ kultúrája főképp a testre helyezi a hangsúlyt, ezért a szerelmet és a szeretetet sokan a szexualitással, és a vele járó örömökkel azonosítják, amely a valóságban gyakran inkább ellene fordul a szeretetnek - mert a szexuális bűnök agressziót tudnak létrehozni az ember szellemében.

A bűn megsebesíti a szívet és kiégeti belőle a szeretetet, attól függően, hogy milyen mélységű a bűn.

 

 

A házasság a szellemnek, a léleknek és a testnek az egysége, ezért ha nincs benne a házaséletben a szellem egysége, akkor az nem megismerés, hanem ahogy azt a Biblia nevezi: „együtt hálás”.

A megismerés azt jelenti, hogy az ember egész lénye benne van a másik ember lényében, szíve a szívében, lelke a lelkében, teste a testében.

Ezt az egységet a bűn töri meg. A törés pedig sokszor akkor következik be, amikor a házastársak elégedetlenek egymással és csalódottak, mert nem kapták meg a kapcsolattól azt, amit vártak: az illúziókkal és hazugságokkal torzított boldogság-eszményt.

Ilyenkor az emberek egymást kezdik el hibáztatni ahelyett, hogy a személyes közösségüket erősítenék meg Istennel, aki az igazi boldogság egyetlen forrása. Gyakran ebből a csalódottságból fakad a házasságtörés, ami olyan változást idéz elő a szívben, amelynek következtében az elidegenedés után az ember végül teljesen elszakad a másiktól.

 

 

Az élményt és a boldogságot meg kell tudni különböztetni egymástól.

Ahhoz, hogy megértsük a bibliai boldogság fogalmát, fontos tudomásul vennünk, hogy a boldogság nem tud beteljesedni a földi életben, hanem az egész élet törekvés az Isten által meghatározott cél felé.

Nem mondhatjuk azt a boldogságról, hogy már birtokoljuk vagy birtokolni fogjuk az életünk során, ennek pedig több oka is van. Az első ok, hogy a jelen való világ ura nem Jézus Krisztus, hanem a Sátán, így a földön még a halál uralkodik és nem az élet. Amíg nem vagyunk szabadok a halál és a betegség elnyomásától, addig nem tudunk megelégedve és békességben élni a földi életben. Jézus ezért mondja, hogy a világ alá van rendelve a gondoknak, és a gondban nincs boldogság.

 

 

A boldogsághoz vezető út hosszú és tele van akadályokkal.

Minden emberi nyomorúságot és problémát az Isten eljövendő királysága old meg véglegesen, addig csak részlegesen teljesedhet be a boldogságunk. Amikor Jézus hirdette, hogy elközelített Isten országa, akkor az eljövendő kor királyságát mutatta be, ami el fogja törölni a földről azokat a gondokat, amelyek akadályozzák az embereket a boldogság elérésében.

A legfőbb bizonyíték arra, hogy Jézus ennek a királyságnak az Ura az, hogy feltámadt.

A tanítványai sokszor kérdezték tőle, hogy nem abban az időben hozza-e el Isten királyságát a földre, Jézus azonban azt a választ adta nekik, hogy nem az ő dolguk tudni, hogy mikor jön el Isten országa, hanem venni fognak erőt, amikor eljön rájuk a Szent Szellem, és a tanúságtételnek a korszaka kezdődik el.

 

 

Mi is ebben a korszakban élünk, ezért a feladatunk az, hogy hirdessük, hogy Jézus az a király, aki el fogja hozni a boldogságot a földre, viszont ez a munka tele van konfliktusokkal, harcokkal és nehézségekkel. Így tehát nem szabad azt gondolnunk, hogy a boldogság azonnal el fog jönni az életünkbe a megtérés után, mert ez is egy hazug illúzió.

A történelmi felekezetek sok keresztényt becsaptak azzal, hogy azt állították: Isten országa már eljött a földre.

Bár szellemi értelemben már jelen van, nem látható módon, de Isten dicsősége még nincs itt és a kormányzás sincs még Jézus kezében. A zsidók problémája sajnos az volt, hogy a királyságot várták, de Jézust, mint királyt nem fogadták el. A pogányok pedig misztifikálták a királyt és a királyságot is, tehát az emberek számára nem vált világossá Isten terve, hogy az uralmat a Föld felett Jézusnak adta.

Jelenleg az Egyház és a benne levő újjá született keresztények azok, akik Jézust királyként várják vissza a Földre és ezzel együtt az eljövendő, új világkorszakot is, amelyből e világ gonosz fejedelme a gondokkal együtt el lesz törölve.

A boldogságra való törekvésben a reménységnek is nagy szerepe van, a várakozásainkat ki kell terjesztenünk az eljövendő korszakra, amelyben mind az Egyház, mind Izrael, mind a nemzetek meg fogják találni a boldogság állapotát.

 

 

A reménységünknek Isten királyságára és a Mennyek országára kell irányulnia.

A boldogságunkat nem az élményekben kell keresnünk, hanem abban a jövőben, amit Jézus ígért és hoz el nekünk. Így tudjuk elkerülni a csüggedést.

A csüggedés bénultságot tud létrehozni a szellemünkben, ahol a vágyak és célok kiforrnak bennünk.

Ilyen módon a csüggedés megöli bennünk az aktivitást és a célok felé való menetelést. Ha viszont bennünk van a reménység, a lelkünk mindig erőt tud venni és le tudja rázni magáról a csüggedést és a passzivitást.

 

 

Máté 5: 1-16

Isten boldogságra hívott el minket, ezért beszél róla Jézus a hegyi beszédben. Az első kijelentése így szól: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.”

Krisztus követőiként lennie kell bennünk egy szellemi vágynak Jézus közelsége és jelenléte iránt, mert e nélkül szellemi hontalanok vagyunk a világban.

 Az atyák, Ábrahám, Izsák és Jákob is jövevények voltak a földön, az egész világ idegen volt számukra mert Isten országát keresték. Reménységgel várták ennek az országnak a Királyát, Jézust, mi pedig már történelmi tényként tekinthetünk a Messiás eljövetelére és feltámadására.

Az Egyház arra van elhívva, hogy Jézus közvetlen környezetében tartózkodjon a jövőben.

Jelenleg nem láthatjuk őt és nem tudunk vele fizikai kapcsolatban lenni, de a Szent Szellem újra és újra levetítheti bennünk róla a képet, hogy még jobban megerősödjön bennünk a felé való szeretet és vágyakozás. Így próbál meg minket a Messiás a távollétében, hogy hűségesek tudunk-e lenni hozzá és kitart-e bennünk vágyakozás az ő jelenléte felé. Erről szól az első boldogmondás.

 

 

Ugyan ez az elv érvényesül a házassági kapcsolatban is. Például nem tesz jót, ha a jegyesség és az ismerkedés ideje alatt a párok éjjel-nappal együtt töltik az idejüket és állandóan élményeket akarnak szerezni egymással és egymásból, mert így kiüresedhet a kapcsolatuk és maga a házasság is sikertelenné válhat.

Fontos, hogy a jegyesek is megpróbálják egymást - és magukat is -, hogy vágyakoznak-e a másik után, amikor nincs velük.

lyen módon mindig lesz izgalom abban, ha együtt töltik az idejüket.

 

 

Veszélyes csapda az, amikor az emberek önmagukkal telnek meg és önteltté válnak, így nem marad hely Krisztusnak, aki a legnagyobb értéket képviseli az életünkben.

Nagyon fontos tehát, hogy a szellemünket ne hagyjuk betelni mindenféle földi élményekkel, hanem tartsuk meg a vágyakozást Isten jelenlétére. Ez fog hajtani minket az Isten-keresésben és az imádkozásban is.

 „Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.”

Istennek van egy nagyon fontos ígérete azok számára, akik itt a földöt „sírással vetnek”: vigadozással fognak majd aratni.

Az evangélium hirdetése például egy nehéz feladat, sok lépcsőből áll és nehézségekkel jár, sokszor okoz fájdalmat a szívnek, de ezekért az erőfeszítésekért Isten dicsőségében vigasztalást fogunk kapni. A földi élet bőven ad okot a sírásra és fájdalomra, de Isten meg fogja gyógyítani a világot és meg fogja vigasztalni azokat, akik most sírnak e világ problémái miatt. Ugyanakkor az is fontos, hogy a sírás idején is erős legyen a reménységünk Isten vigasztalásában.

 

 

„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. „

Ez az ígéret a nemzetek ítéletekor fog beteljesedni, amikor a „juh” nemzetek megkapják a nekik járó örökséget Jézustól, a „kecske” nemzetek pedig - akik gonoszok - eltöröltetnek. Ez a jövőben fog beteljesedni, Krisztus uralma alatt.

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”

Ez az ígéret úgyszintén Krisztus uralmának a várására bátorít bennünket.

Ebben a világkorszakban rengeteg igazságtalanságot szenvedünk el a politikai vezetőktől és más embertársainktól. Sok politikai eszme ígért igazságot az embereknek, ők pedig hittek is nekik, de ezek a rendszerek nem igazolták magukat. A jogállamok sem hozták el a várt megelégedettséget, sőt a jogászok és bírók uralma sok esetben megnehezíti az egyének életében az igazságszolgáltatást és az Isten igazságainak betöltését.

Isten szemében a királyság jobb társadalmi berendezkedés, mint a demokrácia, ezért ígért Dávidnak örökkévaló trónt – ezt egyetlen más uralkodócsaládnak sem ígérte meg. Ha viszont a király rossz, az csapás az országa számára. Mi viszont egy jó királyt várunk, aki beül Dávid trónjára és minden nemzetben igazságosan fog uralkodni.

„Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.”

Ezt az igazságot részben már megtapasztalhattuk az életünkben, mivel Krisztus megkegyelmezett nekünk és megelőlegezte az újjászületést. Viszont abban is reménykednünk kell, hogy mikor megállunk az Ő ítélőszéke előtt, akkor is irgalmas lesz velünk.

 

 

Az ebbe vetett reménységünk tud leginkább ösztönözni minket abban, hogy mi is irgalmasak legyünk az embertársaink felé.

Az irgalmassággal szemben pedig a kárhoztatás áll. Ha nem szeretnénk, hogy kárhoztató ítéletünk legyen a Krisztus előtt, akkor mi se kárhoztassunk másokat!

„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.” - Ez az ígéret szintén azt mutatja, hogy a boldogság az örökkévalóságban beteljesedő állapot.

Minden teremtmény személyes elhívása, hogy dicsőítse Isten nagyságát, ez is a boldogság egyik forrása, ami azoknak fog megadatni, akiket Jézus vére megmosott és ez által tiszták lettek.

Ezért mindig törekednünk kell a szentségre és a tisztaságra, mert enélkül senki nem látja meg az Istent.

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.”

A békéltetés szolgálata nem könnyű, mégis azt mondja Jézus, hogy boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak mondatnak, ez szintén az örökkévalóságban válik nyilvánvalóvá és lesz kihirdetve, ez tehát egy újabb örökkévaló ígéret.

 

 

„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.”

Az utolsó kijelentés a boldogságról ebben a fejezetben arról szól, hogy az Úr nevéért szenvedést elviselni dicsőséges dolog.

Ezt az apostolok, Pál és Péter is megerősítették, hangsúlyozva, hogy számukra boldogságot jelent, hogy ha Krisztus miatt szenvednek háborúságokat és nem a saját bűnük miatt.

A Jézusért való szenvedés egy kegyelmi ajándék.

Ezért tudtak örülni az apostolok, amikor megverették őket, mert így Istennek a dicsősége és ereje még inkább megnyugodott rajtuk és tovább tudtak szolgálni, lelkesen és hatalommal. Ha valaki az Úrért szenved, annak Isten kegyelmet ad, így a szenvedés végső soron áldássá válik.

 

 

Jézus tehát a boldogságról minden állításában egy olyan állapotként beszél, amely a földi életben nem található meg „kész formában”. A földi élményeken és érzékszerveken keresztül megtapasztalt boldogságérzet elmúlik, mert múlandó.

A valódi boldogság elérésére az egész életünkben tudunk törekedni, aminek az alapja az Isten ígéreteibe vetett reménység, és olyan magatartásformák, amelyekről a Biblia előre elmondta, hogy Isten előtt kedvesek.

Ezért, ha valaki Isten Igéjére támaszkodik, és egész életében megtartja azt, annak meg lesz a maga jutalma.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2019. 03. 10.

Isten a szabadság