Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Az atyaság elvének érvényesülése a családban
Hitélet

Az atyaság elvének érvényesülése a családban

Németh Sándor 2019. 06. 29-i prédikációjának összefoglalója

2019. 07. 26.
| Nagy Boglárka

A tékozló fiú történetét már sok különböző aspektusból értelmezték az elmúlt évtizedekben, még is csak keveseknek tűnt fel, hogy a történet igazából nem csak egy, hanem két problémás fiúról szól, amin keresztül lényegében egy keresztény család helyzetébe kapunk betekintést. Németh Sándor 2019.06.29. szombati prédikációjának összefoglalója.

Lukács 15:11-32

A történet egyik legmegdöbbentőbb tanulsága, amit levonhatunk az, hogy vannak olyan helyzetek, amikor olyan családokban fordulnak elő problémák, ahol a szülők Istennel járnak. Persze, többségben van azon esetek a száma, ahol a szülők a „testnek vetnek”, ezért a „testből is aratnak veszedelmet”, de a fentebb említett esetben ennek épp az ellenkezőjét látjuk. Ebben a történetben ugyanis egy szóval sem olvasunk arról, hogy Jézus az apa felelősségét említené gyermekei lázadásában.

Az első és legfontosabb tanulság az atyasággal áll összefüggésben, aminek nem csak a családban, de az élet más területein is érvényesülnie kell, az Istentől elrendelt elvek alapján.

Erről olvashatunk az Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezetében, ahol Pál összefoglalja, hogy mit is jelent az atyaság és annak mi is a funkciója az univerzumban: „Ez okáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, Akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön…” (Efézus 3:14-19)

Pál apostol már az első mondatban leszögezi, hogy az Atya előtt hajtja meg a térdeit, ami nem csak az alázat, de egyben az imádat kifejezésére is utal. Így ismeri el Pál, hogy minden, ami van, minden, ami létezik, annak a forrása az Atya.

 

 

Ahhoz, hogy az emberek fel tudják ismerni a helyüket az univerzumban, elengedhetetlen, hogy kiszakadjanak az individuum felmagasztalásából és bekapcsolódjanak a názáreti Jézus Krisztus által az Isten atyaságába.

Ugyanis, újjászületés nélkül az ember képtelen arra, hogy megtalálja a helyét a világban, mert a lázadás mindig elszigetel Isten tökéletes akaratától.

A következő dolog, amit az Efézusbeliekhez írt levél hangsúlyoz, hogy minden nemzetség (pátria=atyaság) a mennyben és a földön Istentől, vagyis az Atyától származik.

 

 

Ez a láthatatlan szál, más néven szellemi törvény kapcsolja össze az élőket a már meghaltakkal és az utánuk következő generációkkal. Ez a kapocs a menny és a föld, a látható és a láthatatlan világ között is.

Nem az anyag tartja össze a dolgokat, hanem minden Istentől származik és a teremtett dolgoknak is az a céljuk, hogy ezt elismerjék, felismerjék és ezért dicsőséget adjanak az Ő személyének. A Noéval kötött szövetség is azt mutatja, hogy az évszakok váltakozása is Isten atyaságából fakad. Az anyag ugyanis ”tohu és bohu” (kietlen és puszta), amit Isten Szelleme elevenített meg és elevenít meg ma is.

A materializmus legnagyobb hazugsága, hogy az anyag képes fejlődni, de az Isten lehelete (ruach - szellem) nélkül az csak egy buta anyag.

 

 

A harmadik fontos dolog, amit Pál apostol kiemel, hogy a belső emberünk az atyasági viszonyban erősödik meg a Szent Szellem által. A belső ember megújítása csak akkor lehetséges, ha a térdünk meg van hajlítva Jézus Krisztus Atyja előtt, így még ha a külső emberünk meg is romol, a belső akkor is egyre erősebb és erősebb lesz.

A folyamatos alárendelés a kulcs az erőhöz!

Fizikai szinten is igaz, hogy ha valamelyik végtagunkat nem használjuk, akkor az a mozgásszegénység következtében erőtlenné, gyengévé válik. Ahhoz, hogy kritikus helyzetekben meg tudjunk állni, a szívünkben erősnek kell lenni, mert ott történik az igazi teherhordozás. Csak így tudunk ütésállóak maradni a nehéz helyzetekben.

 

 

Amilyen erő van a belső emberünkben, olyan mennyiségű terhet tudunk elcipelni.

A negyedik dolog, amire Pál a hangsúlyt helyezi az a hit. A keresztényeknek újra és újra meg kell vizsgálniuk, hogy milyen szinten van a Krisztusba- és a Szent Szellembe vetett hitük.

Mert a hitnek mindig nagyobbnak kell lennie, mint az ismeretnek!

Meg lehet szokni a nyelveken szólást, a dicséretet, az éneklést, de oda kell figyelni, hogy ha 30-50 éven keresztül csináljuk is ezeket, akkor is hit által történjenek. A hit ne hagyomány legyen, hanem valóság!

A következő kijelentés, amit Pál hangsúlyoz, az atyaságon belüli szeretetkapcsolat. Ez az a terület, ahol minden egyes ember olyan sérüléseket szenvedett el, amik miatt gyökértelenekké váltak a személyiségükben, de Krisztusban újra megtörténik a „gyökérverés”, ami után jön az Isten szeretetének a megismerése, ami pedig minden értelmet felülhalad.

 

 

1 Mózes 17:9

Az atyaság legcsodálatosabb földi képviselője Ábrahám volt, akit kezdetben Ábrámnak hívtak (nevének jelentése felmagasztalt atya), majd Isten új nevet adott neki: Ábrahám lett az új neve - ami annyit jelent, hogy sokaság atyja.

Isten nem csak Ábrahám nevét változtatta meg, hanem lényegében a vele kötött szövetségben elmondta az atyaság lényegét is.

Isten azért bízta Ábrahámra ezt a nevet, mert bebizonyosodott róla, hogy megőrzi az Istentől rendelt szövetséget, – de ez még önmagában még nem jelent atyaságot – viszont Isten arra is rájött, hogy Ábrahám a fiainak is meg fogja tanítani, hogy megőrizzék ezt a szövetséget. Ez az atyaság szelleme.

Az atyaságban benne van a szövetség átadása és megőrzése is.

 

 

El kell kötelezni magunkat, hogy mi és a mi háznépünk az Urat fogja szolgálni, csak így maradhatunk meg az atyaságban.

Az atyák nem gondolkozhatnak csak abban az életidőtartamban, amiben ők élnek, hanem gondolniuk kell a fiaikra, unokáikra és azok gyermekeire is. Így élt Ábrahám, Izsák és Jákób is, ezért kell nagyon figyelmesen olvasni az ő életútjukat a Bibliában.

Visszatérve a tékozló fiú történetére, az ott szereplő kisebbik fiú a világ szeretetétől hajtva indult el az atyai házból, hogy megvalósítsa az életét. Ez a mi napjaikban is ugyanígy van, amíg a gyerek kicsi és aranyos, a szülők meg sem gondolják, hogy a szeretett gyermekük szíve elhajolhat a világ után. Ezt azért nehéz megérteni, mert fiatal korban az ember szívének az állapota még nem látszik az arcán, így nem lehet tudni, hogy mi az, ami a szívből egyszer majd kijön.

 

 

Amit a fiatalok arcán látunk, az csak a jelen, de az ember jövője a szívben dől el.

A romlott természet miatt a vágyak már gyerekkorban ott vannak az emberben és, ahogy nő a gyerek egyre inkább növekszik és erősödik meg és már csak azt veszik észre a szülők, hogy a gyerek rossz pályán van.

A kívánság mindig azt állítja a világról, hogy jó, de ez a legnagyobb hazugság, ami már Évát is becsapta. Ennek a tékozló fiúnak is hasonló módon zajlott le az elzüllése, pedig ő a lehető legjobb körülmények között nőtt fel, úgy hogy az atyját nem terhelte felelősség. Ebből is látszik, hogy csak hit által és kegyelemből tud megmaradni, vagy visszatérni az ember az atya házába.

Hit által át kell tudni adni a gyermekeinket az Úr kezébe, hogy ha még most csibészkednek is, akkor is tudjuk, hogy Isten Szelleme el fogja kapni és meg fogja őket ragadni, hogy az Isten útját válasszák.

Malakiás 4:5-6 - „Íme, én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal.”

Itt Isten megígéri, hogy az atyák szívét a fiakhoz fogja fordítani, ami nem egy pszichikai kapcsolatfelvételre utal, hanem arra a szellemi kapocsra, ami által az emberek, mint szellemi atyák megtartják a szövetséget és más embereket is be tudnak vezetni ebbe a kapcsolatba. Ez Illés kenete, amiről pedig Isten megígérte, hogy ki fogja tölteni az utolsó időkben. 

 

 

Csak kenet által tudjuk Isten dolgait elvégezni, ha az egész világképünk az atyasággal áll összefüggésben. Mert Isten az atyaság által fogja egybeszerkeszteni az eget a földdel.

Mi ösztönözte a fiút a visszatérésre?

A kisebbik fiú életében az hozta el a fordulópontot, hogy a világban éhség tört ki és neki ezzel egy időben fogyott el minden pénze.

Amíg jólét van, addig a hedonizmus jól működik. Sokan ezért nem látják meg, hogy rossz döntéseket hoztak, csak akkor, amikor éhséges időszak, válsághelyzet alakul ki.

Az emberek ekkor már nem nagylelkűek egymással, hanem kijön belőlük az önzés és a kegyetlenség, mindenki a saját túléléséért küzd.

A fiatal fiú az éhség közepette már odáig jutott, hogy a disznók ételét akarta megenni, de nem adtak neki. Ekkor értette meg a fiú, hogy azok számára, akikkel eddig együtt bulizott, a szükséghelyzetben ő nem jelentett semmit.

Az atya házában ugyanakkor nem volt válság. A hit emberei a válság idején is működőképesek tudnak maradni, mert a hit elválaszt minket a körülményektől. Ez a felismerés indította el a változást a fiú szívében.

Az Atya nem ijed meg a válsághelyzetekből - ahogy a történetben szereplő apa sem szaladt a fia után az élelemmel -, mert nagyon jól tudja, hogy van, akinek erre van szüksége ahhoz, hogy teljes szívéből meg tudjon változni. Az atya így a fiút teljes egészében tudta visszakapni.

 

 

Nekünk pedig abban kell gyakorolni a hitünket, amit Isten Hóseás prófétán keresztül megígért: még egyszer meg fogja rázni a világot, hogy el tudjon jönni Isten rendíthetetlen királysága, és ami rendíthetetlen a világban, csak az fog megmaradni a királyságra. Azt pedig megígérte Isten, hogy ha mi az atyaságban megmaradunk, akkor a válság idejében is áldottak leszünk.

(A másik fiúval kapcsolatos tanulságokra sajnos nem maradt idő kitérni, így azok egy másik alkalomra maradnak.)

 

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2017. 11. 29.

Facebook Live #6

Hitélet
2018. 10. 06.

Út Krisztus jelenlétébe

Hitélet
2019. 07. 09.

Vigyázz a házasságodra!