Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Az abortusz gyilkosság
FotóKiss Péter
Hitélet

Az abortusz gyilkosság

A február 2-ai istentisztelet összefoglalója

2019. 02. 09.
| Morvay-Tóth Petra

A világ szemmel láthatóan egyre inkább az Antikrisztus szellemének uralma alatt áll, aminek egyik jele a gyermekgyilkosság agresszív legitimációja. Az Egyháznak ebben az egyre erősödő folyamatban fékező erőnek kell lennie, hogy lehetőséget biztosítson a megtérés és az Isten felé fordulás számára. Németh Sándor prédikációjának az összefoglalója, rövid részletekkel. 

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői,
árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.

Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2. Tim 3. 1-5.)

Pál apostol levelének e fejezete rendkívül fontos próféciákat fogalmaz meg a történelem utolsó időszakára vonatkozóan. Egy tekintetben rávilágít arra, hogy az igazság győzelmének megvalósulása a földön – bár Krisztus győzelme örök érvényű és visszavonhatatlan – áldozatot és harcot igényel Isten népétől.

 

 

Másrészt arra is felhívja a figyelmet a prófécia, hogy ezt az időszakot nem csak az Egyház külső ellenségei fogják gyötrelmessé tenni Isten népe számára, hanem azok a Sátán által támasztott belső ellenállók és lázadók is, akik legfőbb jellemzője, hogy a keresztény életet csupán az önmegvalósításuk eszközének tekintik, önimádó, narcisztikus módon forgolódnak Isten népe között.

A szolgálatban ezért az Isten iránti önzetlen szeretet a helyes motiváció, semmiképpen nem válhat az önmegvalósítás eszközévé.

A világtörténelem legfantasztikusabb szereplője Jézus, az ő nevét kell naggyá és híressé tennünk a társadalomban.

A világ szemmel láthatóan egyre inkább az Antikrisztus szellemének uralma alatt áll. A keleti térségekben már működik egy antikrisztusi rendszer, amely a birodalom érdekeinek megfelelően korlátozza az igaz hit gyakorlását, a keresztény istentiszteletek menetrendjét és az igehirdetés szabadságát (pl.: a kínai keresztények helyzete).

A nyugati, szabadnak hitt világban pedig egyre gátlástalanabb és kegyetlenebb formában bontakozik ki a törvénytelenség, egyre embertelenebb módon nyilvánul meg az Istennel szembeni lázadás.

Ebben a sötét időszakban Isten is támasztani fog olyan embereket, akik képesek a megfelelő mértékben képviselni az ő kegyelmét a gonoszsággal szemben, akik nemzetközi szinten is fontos szerepet fognak játszani Krisztus testének építésében.

A belső ellenzékhez tartozó Jannesek és Jambresek ezzel szemben nem a dicsőséges egyház építésén dolgoznak, hanem nagy kedvvel gyűjtik az információkat az épülés folyamatában fennálló gyarlóságokról, hogy azzal rombolják a zajló munkát. Isten népe ennek ellenére is időben el fog készülni, mint Noé bárkája, a hamis egyház viszont össze fog omlani.

Ami nem Isten Igéjének szikláján áll, az nem fogja kiállni a bekövetkező viharokat, ezért a mi hitünket az Igére kell alapozni. Ha a munkánk ezen az alapon áll, nincs mitől félnünk, nem kell idegeskednünk azon, hogy az emberek elfogadnak –e minket, vagy sem, megáll-e a szolgálatunk, vagy sem.

 

 

Akiknek Isten ajándékot ad a szolgálatra, azok nem bizonytalankodnak emberek véleménye miatt és nem lesznek idegesek, ha egy helyen ellehetetlenítik őket, hanem tovább mennek, Isten pedig minden helyen megáldja őket és a munkájuk megmarad.

Az egyház jelenleg ugyanis egy építési terület, ahol még sok olyan dolog van, amit nem kellemes látni - törmelékek, romok, építési gépek -, de ezektől függetlenül felépül a ház és dicsőséges lesz.

Nem egy csúnya, púpos öregasszonyként áll majd a Menyasszony a Király elé, hanem ékesen, mint Eszter királyné. Isten pedig kegyelemből még azoknak is oda adja a „ház kulcsát”, akik nem tudtak nagyobb részt vállalni az építkezés terhéből és gyötrelméből, hanem csak a háttérből, hitben és örömmel, a maguk módján támogatták azt: imával, türelemmel és adakozással. Isten országának kegyelemből ők is az örökösei lesznek, ezért ha te vállalod és elviseled a gyötrelmet, helyet tudsz készíteni olyan emberek számára is, akik nem rendelkeznek olyan nagy teherbíró képességgel.

 

 

Az igazi, döntő határvonalat végül az fogja jelenteni Isten népe és a bukott keresztények között, hogy milyen álláspontot fognak képviselni az Isten ellen lázadó új világrend kiépülésének folyamatában. Az Isten szolgái és a Jannes, Jambres típusú emberek közötti kibékíthetetlen konfliktus lényegében e területek mentén éleződik ki.

A bálványimádás ugyanis ma már a „szomszédban zajlik”, mi pedig gyakran észre sem vesszük, hogy milyen szellemi realitások uralkodnak a minket körülvevő világban. Az abortusz cselekménye ősi időktől fogva egyértelműen egy idegen isten kultuszának alapját képezi.

Ebből világosan látszik, hogy a mai világrend felett nem más áll, mint Baál, ő a mai világ istene, akit a termékenység és a jólét isteneként tiszteltek Föníciában.

Az istentisztelet részeként rendszerint csecsemőket áldoztak neki: egy hatalmas bálvány felhevített kezeiben égették el őket, hogy ez által jólétet és prosperáló életet nyerjenek.

A mai abortusszal kapcsolatban sincs ez másként. Még ha nem is olyan rituális formában, mint akkoriban, de az emberek ugyanúgy a jólétük megőrzése és a szexuális élvezeteik érdekében ölik meg a még meg sem született gyermekeket, azzal áltatva magukat, hogy a szexuális bűneiknek nincs következménye.

Az abortusszal kapcsolatban azonban ki kell mondanunk az igazságot, mert az abortusz nem vetélés, hanem erőszakos beavatkozás, gyilkosság.

 Azért nem nevezik nevén az emberek, hogy az erkölcsi érzésük számára közömbös maradhasson.

 

 

E világ istene tehát a Baál, akinek az imádása a mai napig zajlik – ennek bizonyítéka pedig a babák tömeges méretű meggyilkolása. Ezt az állítást szintén alátámasztják az ószövetségi próféták, akik az utolsó időkre és Izrael összegyűjtésére vonatkozóan állítják, hogy Isten ki fogja veszteni az ő népe közül a Baál tiszteletét.

 

Az abortusz már a Bibliában is szerepel

„Ha férfiak veszekednek, és meglöknek valamely terhes asszonyt úgy, hogy az idő előtt szül, de egyéb veszedelem nem történik, bírságot fizessen a szerint, amint az asszony férje azt reá kiveti… De ha veszedelem történik, akkor életet életért adj.” (2. Móz 21:22-24)

Miről van itt szó tehát? Ha egy külső behatás – például veszekedés - során a terhes asszony magzata meghal, a hibás fél gyilkosnak minősül. Már a magzati korban lévő emberi élettel kapcsolatban is ugyanaz az arányossági elv érvényesül, mint egy felnőtt ember megölésének az esetében – függetlenül attól, hogy hány hónapos volt a gyermek az anyja méhében.

Isten álláspontja szerint tehát az abortusz gyilkosság. A magzati korban lévő gyermeket ugyanúgy a vér élteti, mint minket, akik megszülettünk, ezért az abortusz nem is végezhető el vérontás nélkül. A bűn pedig a műveletet végző orvost, az anyát és az őt erre kényszerítő férfit is egyaránt terheli.

 

 

Ezt a jelenséget viszont ma már a keresztények szemében is elfogadhatóvá akarják tenni. Sok egyházvezetőnek nem is lehet hallani a szavát, hogy felszólalna ez ellen, mert féltik a népszerűségüket, ez azonban nem járható út a keresztények számára. Isten ketté fogja választani a világot az igazságot szeretőkre és a hazugságot szeretőkre – a kettő között nem lesz semleges terület, előbb-utóbb mindenkinek döntenie kell.

Ha mi, keresztények nem töltjük be a nemzetünk lelkiismeretének szerepét, akkor senki nem fogja.

Ez komoly felelősség. Isten ugyanis nem adott jogot az embernek erkölcsi törvények alkotására és megváltoztatására, minden nemzettel szemben ugyanaz a követelménye.

Ha nem állunk ki az igazság mellett, olyanok vagyunk, mint Júdás, a veszedelem fia: árulók. Korunk küzdelmeinek legnagyobb tétje morális és szellemi területeken található, a világ olyan örökérvényű igazságokkal szemben lázadozik, amelyek a világmindenség tartó pilléreit, fundamentumait képezik.

Az Ige szemszögéből nézve nem jelent újdonságot az a törekvés, amely az örök törvények „bilincseit” lerázva igyekszik új moralitást létrehozni, a 2. zsoltár ugyanis már sok száz évvel ezelőtt prófétált arról, hogy ez így lesz.

Mi több, Isten Igéje azt is előre vetítette, hogy aki viszont ebben az időben szembeszáll a gonosszal az igazság oldalán, azt Isten fel fogja emelni, olajjal, kenettel felkeni a társai felé.

A fogantatást követő terhességi időszakkal kapcsolatban még mást is találhatunk a Bibliában.

„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (Jer 1:5)

Ebben a csodálatos és igen közkedvelt igerészben betekintést kaphatunk abba, mi történik az anyaméhben a fogantatás pillanatában, és milyen állapotban van az ember életének ebben a stádiumában.

Először is: Isten maga volt az, aki személyesen döntött Jeremiás létezése felől és az ő testét is megformálta, megalkotta az anyja méhében. Mielőtt „alakja”, vagy egyetlen csontja lett volna, Isten már ismerte azt, aki születni fog.

Másodszor pedig: Mielőtt Jeremiás megszületett volna, Isten már kiválasztotta őt egy feladatra és a szellemébe belekódolt egy küldetést: prófétának rendelte a népek közé.

Eszerint a fogantatást követő pillanatokban Isten szeme előtt már nem csak egy alaktalan test volt, hanem az egész életpálya, amit később be fog futni.

Ilyenek az elhívott emberek is, akiket Isten az örök életre hív, mindannyian egy olyan kóddal születnek, amely az életük egy pillanatában Isten Igéjével találkozva világosságot hoz létre benne és egy megmagyarázhatatlan vonzalmat Isten felé. Ezért sokan, amikor Istenhez jöttünk, magunk sem értettük, hogy miért, de meg akartunk térni.

Már az anyaméhben megérintette a szellemünket és belehelyezte azt az elhívást, ami által megtérhettünk hozzá – ezért pedig hálásaknak kell lennünk.

 

 

Ehhez hasonlóan az emberiség fennmaradásában és szaporodásában is benne van Isten keze és akarata, ami ellen nem szabad lázadni. Az abortusz ugyanis nem csak ellenkezik Isten akaratával, hanem egyenesen az Ördögnek való áldozás.

A világon sok helyen elfogadott dolog, hogy az anyának a születés pillanatáig joga van dönteni a magzat sorsa felől, de ez lázadás az ellen a küldetés ellen is, ami eredetileg a nőkre lett bízva a teremtéstől kezdve. Éva neve ugyanis „életet”, „élethordozót” jelent, tőle fogva pedig minden hölgy különleges elhívása, hogy az élet hordozója legyen. Isten teremtette őket ilyenné, ez nem átok, hanem áldás.

Az emberiség nem maradhatott volna fenn olyan hölgyek nélkül, akik vállalték ezt a feladatot.

A terhesség és a gyermekszülés az egyik legáldottabb esemény a földön.

Abban, ahogyan a magzat formálódik az anya méhében, benne van Isten keze. Ennek tudatában tegyük fel a kérdést: Nem igazságtalan az, hogy egyesek kijönnek az anyaméhből, mások pedig esélyt sem kapnak arra, hogy az Istentől kapott feladatukat betöltsék?

Isten az ő embereit már az anyjuk méhében kiválasztja magának, ez történt Jeremiással – de ugyanezt olvashatjuk Dávidról és Pálról is. Ami az anyaméhben van, az tehát szent dolog, afelett már senkinek nincsen joga dönteni – ha viszont mégis dönt és megöli, akkor gyilkossá válik.

Miért teszik ezt? A materialista világnézetük, a jólétük, a hedonista életvitelük, karcsú alakjuk, illegális szexuális kapcsolataik és titkos szeretőik miatt. Ráadásul, nem csak elvétve, helyenként, kivételes esetekben, hanem tömegméretekben teszik ezt az emberek. Ez legalább akkora dráma és tömeggyilkosság, mint a holokauszt, aminek az emlékét évről évre megkoszorúzzák a képmutató abortuszpárti politikusok. Az emberiségen ezért olyan súlyos terhe van a bűnnek, hogy nem csodálkozhatunk azon, hogy közel van az idők vége.

Ennek a tömegmészárlásnak a keresztények nem kelhetnek védelmére. Ez a „menet” már élesben megy, tisztában kell lennünk azzal, hogy hol játszunk – és hol nem játszhatunk. Nekünk az Istent félnünk, az ő beszédét és az élet szentségét pedig tisztelnünk kell.

Még Magyarországon is évente negyvenezer gyermeket abortálnak. Miközben pedig a nyugat-európai politikusok állandóan az abortusz fontosságát hangsúlyozzák, a népességszaporulat javításának ürügyével magyarázzák a tömeges migrációt. Mi ez, ha nem őrület és gonosztevés?

Ezért Keresztények, ne aludjátok végig a bárka építését!

A különböző mozgalmak képviselői mindig elmennek a falig, addig a pontig, ameddig az ellenállás határa engedi, hogy egyre kintebb tolják a határokat azokon a területeken, ahol alszanak a keresztények és gyengül az ellenállásuk. Ne legyetek toleránsak ezekkel a mozgalmakkal, a modern világ bálványimádásával szemben, hanem ha tehetitek, győzzétek meg a környezetetekben élőket, hogy válasszák az életet.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2017. 11. 26.

Jézus átváltozása a hegyen

Hitélet
2019. 01. 05.

Az idő célja az örökkévalóság

Egyház és társadalom
2018. 11. 08.

A tradíció kritikája

Hitélet
2017. 11. 16.

Facebook live Németh Sándorral (#5)

Egyház és társadalom
2018. 03. 30.

Kereszttűzben a Hit Gyülekezete?