Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Akkor megismered az igazságot, és az szabaddá tesz
Hitélet

Akkor megismered az igazságot, és az szabaddá tesz

Németh Sándor 2019. október 19.-ei prédikációjának összefoglalója

2019. 10. 23.
| Morvay-Tóth Petra

Mindenki vágyik arra, hogy az életét a lehető legnagyobb szabadságban élhesse le, ugyanakkor magáról a szabadságról rendkívül sokféle képet alkotnak az emberek. Miközben hisszük, hogy politikailag szabad világban élünk, nem vesszük észre, hogy valójában a társadalomnak egyre kisebb szelete képes igazi szabadságot megélni. Míg egyes emberek rabszolgaként dolgoznak és idejük sem marad arra, hogy felnézzenek az égre és elgondolkozzanak életük legfontosabb kérdésein, a látszólagos jólétben élők sikereinek eredménye is gyakran csak a lélek gyötrelme.

„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján 8: 31-32)

Az idézett igeszakasz a szabadságnak egy olyan formáját nevezi meg, melynek nélkülözhetetlen előfeltétele az igazság megismerése.

Az igazságnak három megjelenési formája szerepel a Bibliában: Isten Igéje, Jézus Krisztus és a Szent Szellem, aki az igazság Szelleme.

Mivel itt elsősorban személyekről van szó, a megismerés nem tud intellektuális módon, egyetlen pillanat alatt megtörténni, csak egy olyan folyamat során, amelynek fontos része a tanítványság. A tanítvány egész életében tanul a mesterétől, miközben szoros közösségben élnek egymással. Így volt ez az ókori görög filozófus iskolákban és a zsidó jesivákban is.

 

 

Ma Isten Igéje és a Szent Szellem személye által tudunk tanítványi kapcsolatban lenni Jézus Krisztussal.

A személyes ismeret megszerzése során a személyek valamilyen szinten a szellemükben és a szívükben kezdik hordozni egymást.

Különösen igaz ez a Szent szellemmel és Jézus Krisztussal kapcsolatban: én Krisztusban vagyok, és Ő bennem van, ahogyan a Szent Szellem is bennünk van, mi pedig őbenne, az ő vezetésében járunk.

Az igazság e három képviselőjének szeretete mellett fontos még egy dolgot megemlíteni, amely nélkül nem képzelhető el az igazság szeretete, ez pedig az igazak közösségének, az Egyháznak a szeretete. Aki szereti Jézust és a Szent Szellemet, az szereti azokat a szenteket is, akiket Isten megváltott.

 

 

Pál apostol a keresztény szabadságot elsősorban nem a démonoktól, bűntől, betegségektől való szabadságban nevezi meg, hanem öt alapterületben foglalja össze a Galatákhoz írt levélben. A sikeres szolgálatban kulcskérdés, hogy abban a szabadságban, amit Jézus Krisztus megszerzett nekünk, meg is tudjunk maradni.

A keresztény szabadság öt alapterülete:

1.       Isten megszabadított bennünket a jelenvaló gonosz világkorszaktól (aión) – azaz, a korszak gonosz szellemétől (Gal 1:4)

Bár a jelenlegi korszellemet még több különböző tényező is alakítja, az uralkodó szellem egyre inkább az Antikrisztus szelleme, amely erősen meghatározza az emberek egyéni, közösségi, politikai és kulturális életét.

Ebben az időszakban a keresztényeknek is fel kell készülniük arra, hogy a korszellemmel szembeni küzdelemben erősek tudjanak maradni.

Ezért küldte el Isten a Szent Szellemet, aki nagyobb és erősebb, mint a világban munkálkodó szellem.

 

 

Miről lehet felismerni az Antikrisztus szellemét?

János apostol az i. sz. 90-es években szemtanúja volt annak, ahogy az akkori Római Birodalom Néró keze alatt egy antikrisztusi birodalom képét öltötte magára, így már az első század alkonyán világos képet kapott arról, hogyan épül majd fel az utolsó idők birodalma.

-          Aposztázia

Az aposztázia lényege, hogy az ember elhagyja az Istennel kötött szövetséget és a szövetség népét alkotó közösséget.

A hitehagyás hátterében gyakran valamilyen bűnben való elesés, vagy az Úrtól való elsodródás áll, de a jelenség terjedésének legfőbb okának mégis az Antikrisztus szellemének térnyerése tekinthető.

Az az Ábrahámnak adott szövetség vonalától való elszakadás első ízben a zsidóság részéről történt meg. Az ígéretek ugyanis Jézus Krisztussal teljesedtek be, ő volt az a Mag, akiről az ígéretek szóltak. Ezt a vonalat pedig az apostolok vitték tovább. Az Istennel való szövetségtől Jézus elutasításával akkor a zsidóság szakadt el, ma azonban a keresztények között is jelentős méretekben zajlik az elidegenedés Istentől és a szövetség népétől.

 

 

-          Jézus Krisztus isteni mivoltának tagadása

Ennek a szellemnek a működését lehet felfedezni azon folyamatok mögött is, melyek a vallások közötti határokat próbálják összemosni és egyenlőség jelet tenni közöttük, mert az Antikrisztus szelleme tagadja, hogy Jézus Krisztus, a Messiás valóságos Isten.

Jézus Krisztus személye egészen egyedülálló a világtörténelemben, hiszen ő egyszerre ember és Isten.

Egyedül ő támadt fel a halálból, és csak őáltala lett lehetséges az emberek számára is a feltámadás.

Egyedül ő képes valóságos szabadságot adni az embereknek, ezért Jézust nem lehet egyenlővé tenni Buddhával, vagy Mohameddel. Minden olyan tevékenység, amely ezt a célt szolgálja, az ő személyének egyedülállóságát hamisítja meg.

-          Az Atya és a Fiú tagadása

Jézus Krisztusban az Atya isteni természete valósult meg, mert ő az Atya egyszülött Fia. Az antikrisztusi szellemmel átitatott vallások azonban tagadják az Isten személyében rejlő atyaságot.

Az iszlám vallás harsányan hirdeti, hogy Istennek nincsen Fia, ezzel szemben a Biblia mégis azt állítja, hogy van, mert az Isten Atya. Ha Istennek nem lenne Fia, akkor nyilvánvalóan nem enne Atya. Ez az igazság az Egyház egyik fundamentális igazsága, amiről mi, keresztények, nem mondhatunk le.

 

 

-          A Messiás hús-vér emberi természetének tagadása

Jézus Krisztus a földön nem csak emberi alakban jelent meg, hanem ugyanolyan halandó, hús-vér emberi testtel rendelkezett, mint mi.

Ha ezt tagadnánk, azzal a megváltás legfontosabb igazságát tagadnánk meg: a Messiás halálát. Ha ugyanis a Messiás nem halt volna meg, még ma is a bűneinkben élnénk.

Jézus vére szerezte meg a bűnbocsánatot és nyitotta meg az utat számunkra Isten dicsőségébe. Jézus vére nélkül senki nem mehet be Isten országába. Ez az igazság az, amely felnyitja az emberek szemeit a megváltás jelentőségére, ezért az Antikrisztus szelleme igyekszik ezt elrejteni előlük. Ő fejti ki a legnagyobb ellenállást az ébredéssel szemben.

 

 

Európa aposztáziája

Európában sajnos nagy tradíciója van az aposztáziának. Pál apostol személyével Isten a legnagyobb kijelentéseket küldte el ide, amiket Európa nem becsült meg.

Az emberiség által létrehozott kultúra nagyon sok igazságot eltemetett. Mi már egy hazug kor gyermekeiként születtünk meg, amiben az igazság már nem található meg a földfelszínen, csak mélyen a föld alatt, mint egy ősi város.

Az igazság megismeréséhez ezért óriási szükség van a kinyilatkoztatásra, ami által az elrejtett igazság újra a felszínre tör és észrevehetővé lesz. Az európaiaknak ezért ma már természetfeletti segítségre van szüksége ahhoz, hogy újra el tudják hinni – ami a hajdani generációk számára még evidens volt – azt, hogy a mennyet és a földet Isten teremtette.

Isten ezért olyan bátor embereket keres és hív el magának, akik nemet tudnak mondani a kor szellemének és feltétel nélküli igent Jézus Krisztusnak és Isten beszédének.

Csak Isten Igéje által élhetünk a valóságban. Ha ezt elhagyjuk, egy irreális világban találjuk magunkat, mert a kor szelleme egy irreális szellem, a körülöttünk lévő világ pedig egy valótlan valóság. Semmi nem fog megmaradni belőle a következő korszakban, mert hazugsággal fedte el az igazságot.

1.       Jézus vére megszabadított a Törvény vádlása alól.

A Jézus Krisztus által megszerzett szabadságnak egy újabb fontos területe az isten által adott Törvénnyel áll kapcsolatban, ami noha szent és jó, a Sátán mégis gyakran fel tudja használni arra, hogy az újjászületett emberek lelkiismeretét az régi életükben elkövetett bűneikkel gyötörje.

Ennek a tevékenységnek a célja, hogy a keresztényeket újra bűntudat alá helyezze és elvegye tőlük a megigazultság élményét. Isten minden bűnünket, amivel vétkeztünk a Törvény ellen, Krisztusra helyezte, megbocsájtotta és többet már nem akar minket megbüntetni érte.

Krisztusban tehát szabadok vagyunk a Törvénytől, a Szent Szellem által pedig képesek vagyunk arra, hogy belülről fakadóan, kényszerek nélkül betöltsük azt.

 

 

Az irigység szerepe a törvénykezésben

Az emberek, egymás közötti kapcsolatukban mégis nagyon szeretnek büntetést alkalmazni, ennek a hátterében viszont legtöbbször az irigység áll.

Krisztust is ezért feszítették meg: tudott prédikálni, volt üzenete az emberekhez, betegeket gyógyított és halottakat támasztott fel. Ezek a dolgok elegendőek voltak ahhoz, hogy az irigy farizeusok ne lássanak más alternatívát arra, hogy megszabaduljanak tőle, mint a gyilkosságot.

2.       Megszabadultunk a régi természetünktől is.

Ádám és Éva bukása után minden ember a megfogantatástól kezdve bűnös állapotban jött a világra. Ez a bűnös állapot pedig előbb-utóbb bűnös cselekedetekben nyilvánult meg. Jézus Krisztus azonban úgy lett megfeszítve, mint az „utolsó Ádám”. Felvette magára az Ádámban örökölt bűnös természetünket, vele együtt pedig mi is meg lettünk feszítve és új emberként támadtunk fel a bűnbocsánatra és a megigazulásra.

Ezen a területen különösen fontos, hogy gyakoroljuk a szabadságunkat, mert ez biztosítja az alapját a bűnökből, démonoktól való szabadulásnak.

 

 

3.       Jézus Krisztus megszabadított az átkokból.

Európában az áldás és átok témaköre sajnos kényes területnek számít, mert míg az emberek egy része nem hisz abban, hogy létezik ez a sorsformáló erő, addig mások babonásan félnek tőle.

Az áldás és átok működésének azonban vannak szellemi törvényszerűségei, amiket a Biblia világosan ki is nyilatkoztat:

„Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked… reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.” (5Móz 28:2-3)

Ha tehát hallgatom, befogadom, megcselekszem Isten Igéjét az áldás megtelepszik rajtam. Ez az áldás törvénye. Ennek viszont az ellentéte is igaz: ha nem hallgatunk Isten Igéjére, nem fogadjuk be és nem cselekedjük meg, az átok utoléri az életünket.

Az ártok egy olyan sötét erő, amely megakadályozza, hogy az ember legnemesebb vágyai és álmai megvalósuljanak, ellehetetleníti az élet különböző területein, például: állandóan egzisztenciális gondokkal küzd, nem tud kitörni, felemelkedni, a képességei nem tudnak kibontakozni.

Ma az emberiség jelentős része szenved ettől.

Az átokból sem a hatalom, sem a pénz, sem a luxus nem fogja tudni kiemelni Európát, csakis Jézus Krisztus megfeszítésének igazsága, csak ezt tudja tartósan beemelni Ábrahám áldásába.

Az átok egy másik formája az úgynevezett „anatéma”, ami megsemmisítő átkot jelent. Ennek lényege, hogy az embert teljes mértékben elzárja, távol tartja Isten jelenlététől, és megakadályozza, hogy Krisztust megismerje.

Ennél nagyobb átok már nem is kell egy ember életében, mert már hordozza is a pecsétet a pokolra és a gyehennára. Hála Istennek, hogy Krisztus ebből is megváltott bennünket!

„És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt; Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?” (4Móz 23:7-8.)

 

 

Amikor egy ember betölti az áldás és átok törvényét, már nem kell félnie attól, hogy az ellenség átkai hatással lesznek az életére, mert Isten kegyelme megoltalmazza azoktól.

Azonban mégsem lehet teljes mértékben figyelmen kívül hagyni a gonosz beszédek erejét, mert ha egy embert sokat átkoznak, akkor előbb-utóbb megjelenik az életében egy sötét szakító erő, ami megpróbálja elválasztani őt Krisztustól és elhidegíteni a szellemi élettől.

Ennek a nyomásnak mindig ellene kell állni, és elkezdeni imádkozni, mert így tud újra megerősödni rajtunk Jézus Krisztus oltalma és érvényesülni Ábrahám áldása, miszerint: áldott, aki téged áld és átkozott, aki téged átkoz.

Ha ellenállsz a gonosz beszédeknek, akkor a gonosz szellem is le fog menni rólad és visszatér oda, ahonnan ellened kiküldték.

 

 

4.       Krisztusban meghaltunk a világnak és a világ is meghalt számunkra.

Amikor a világ megfeszítette Jézust és a gyilkos, a rabló Barabást választotta helyette, Jézus elfogadta ezt a döntést. Viszont, miután feltámadt, a világ sem létezik többé számára. Többet nem jár közben a világért. Miután a világ megfeszítette őt, a Messiás személyében legközelebb a Bírót fogja kapni.

Jézus a feltámadása után már csak azoknak jelent meg, akik hittek benne és szerették őt. Ez azonban ránk is felelősséget ruház. Az Egyház ugyanis nem barátkozhat egyszerre Jézussal és a világgal.

A világ Jézust a táboron kívülre vitte, ott meggyalázta, megverte és megfeszítette. A Szent Szellem ezért azt kéri Jézus tanítványitól, hogy ők is jöjjenek ki a „táboron kívülre” és fogadják el Jézus Krisztus gyalázatát.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ki kell vonulni a világból – bár Pál apostol szavai egyfajta alternatív társadalomként is értelmezhetőek -, hanem azt, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy hova tartozunk: Jézushoz, a szentek közösségéhez a táboron kívülre.

Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

A világ meggátolja az embereket abban, hogy megismerjék Isten igazságait, amik soha nem lehetnek szabad szabadok. Jób történetéből viszont az is kiderül, hogy nem csak a világ tudja elrejteni Isten igazságait, hanem olyan emberek is, akiknek már van egy általános ismeretük Istenről, de nem ismerik Isten aktuális tervét, akaratát.

Jób és barátai sok bölcs, általános érvényű igazságot mondtak, de a hosszú bölcselkedés alatt egyikük sem értette meg, mi volt Isten akarata, sőt, csak távolabb kerültek az igazság megismerésétől. A vallásos, okoskodó beszédekkel ezért keresztényként is óvatosnak kell lennünk, és meg kell tanulnunk az Istennel szemben alázatosnak lenni, mert Nála van az igazság, mi pedig csak kijelentés által juthatunk hozzá.

Jób ezért, miután látta és hallotta Istent, már nem mondott semmit, hanem kérdezett. Megkérdezte azt, amit nem tudott: Miért kapta ezt a keserű poharat, amit ki kellett innia?

Amikor az emberek végül felteszik ezeket a kérdéseket, akkor jelenik meg nekik az igazság, ami szabaddá teszi őket és az igazság által erősek lesznek. Mert Isten nem az átokra, nem rabságra, nem szenvedésre hívta el az embereket, hanem áldásra, szabadságra és a Szent Szellemmel való közösségre.

 

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások