A kilencvenes éveket sokan a dicséretébredés korának is nevezik, mert olyan nagy hatású előadók léptek fel, akik nemcsak átformálták, hanem soha nem látott mértékben egységesítették is a keresztény zenét. A világ bármely pontján látogatok meg egy evangéliumi gyülekezetet, nagy valószínűséggel ugyanazokat az angolszász dallamú dicséreteket fogom hallani, mint amiket mi is játszunk a Hit Parkban. Jó ez az irány?

Igen, mert nekik köszönhetően a keresztény zene színvonala világszerte nagyot nőtt, és ez az egész Egyház globális egységét megerősíti és alátámasztja. Mindig is voltak trendformáló személyiségek, arra ugyanakkor figyelni kell, hogy meddig tart az ő hatáskörük és éppen milyen szakaszban van a szolgálatuk.

Van, amikor Isten egyeseket nagyon használ, de később jöhet egy olyan korszak, amikor már nem olyan meghatározó a jelenlétük.

Az ausztrál Hillsong gyülekezetben is voltak olyan személyek, akiknek régebben sok dalát átvettük. Ilyen volt például Geoff Bullock, akinek a kilencvenes években volt egy elképesztően termékeny és nagyon áldott korszaka, később viszont – bizonyos okok miatt – háttérbe szorult, és már nem születtek olyan erős dalai, mint korábban. Fontos meglátni azt, hogy meddig tart egy személynek a szolgálata. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy minden esetben véget kell érnie, mert az Úr tökéletes akarata az, hogy a szolgálatunk egy emelkedő és töretlen ívet fusson be.

 

© Hope Unlimited Church 2018 - Mark & Darlene Zschech

Mégis azt látjuk, hogy vannak korszakok. A 90-es években a Hillsong szolgálatából nagyon nagy áldást kaptunk, és körülbelül 250 dalt vettünk át tőlük összesen. Viszont az a huzat, ami mögöttük volt a 2000-es évek végéig – tehát 2010-12-ig – azt ma már nem látjuk annyira. A hangsúly ma inkább az amerikai keresztény szerzőkre helyeződött át. Hogy egy példát is említsek, ilyen Chris Tomlin. Úgy tűnik, ez most a főáram.

 

Korábbi klasszikus pünkösdi dicséret inkább egyszerű szövegből és dallamvilágból állt, ma viszont a korábban említett előadók professzionális zenét játszanak, és az előadásmód is sokszor inkább koncertjellegű. A magas szakmai színvonal természetesen pozitív, de meg tud egy ilyen környezettben maradni a karizmatikus zene egyedi inspiráltsága és szabadsága?

Azt tudni kell, hogy azok a dalok, amiket a Hit Gyülekezetében átveszünk – akár a Hillsongtól, akár Matt Radmandtől, vagy bármely más előadótól –, általában nem istentiszteleti környezetben adták elő, hanem egy koncerten. Külön kell tehát választanunk az istentiszteletet a koncerttől.

Az istentiszteleten Isten igéje kell, hogy középpontban álljon.

Nem az a baj, hogy vannak koncertek, mert az is ugyanúgy szolgálhatja Isten dicsőségét. Ki tud áradni a kenet és jelen lehet a Szent Szellem, ilyen módon egy koncert akár istentiszteletté is válhat, de klasszikus értelemben persze mégsem lesz az. Mert bár Istent dicsérjük, mégis van egy szoros program, meg van határozva a dalok hossza és minden menetrendszerűen zajlik.

 

© Hillsong Conference | Sydney

Az Istentiszteleten viszont nagyobb a szabadság a spontán és szellemi éneklésre, sőt amikor már kicsit megnyugszik a gyülekezet a dicséretben, akkor kívánatos is, hogy legyenek inspirált közjátékok és éneklések. Ez a Zsoltárokban is sokszor megtalálható, a „Szela” kifejezés is erre utal. Nyilván folyamatosan törekedni kell a professzionális előadásra, de meg kell hagyni a Szent Szellemnek a szabadságot, hogy érvényesülni tudjon az uralma egy összejövetelen. A professzionalistást ezért nem lehet a Szellem rovására erősíteni, de a kettő együtt tud működni. A régi pünkösdi gyülekezetekben általában nem volt olyan sok képzett zenész, mint napjainkban, ezért a lelkesedésük és buzgóságuk inkább az Úr személye iránt való elkötelezettségből fakadt. Ennek ellenére nagyon jó dalok születtek – tehát az Úr ilyen helyzetben is tud kiváló dicséreteket adni –, de fel kell ismerni, hogy változik a világ.

Minden egyes korban megvoltak az úttörő irányzatok. Ami most letűntnek tűnik, az egykor a legmodernebb dolog volt. Így kell nézni napjaink hangszerelésére, hangzásvilágára is.

Ezekből a dalokból is kerülnek be a dicséretbe, mert ha a Szent Szellem felkeni, ezek a dalok is képesek arra, hogy az Úrnak dicséretet adjanak.

 

 

Tehát folyamatosan vizsgáljátok az aktuális keresztény dicséret repertoárt, és figyelitek, hogy hol tűnnek fel olyan előadók, akikkel a gyülekezet nem csak szakmai, hanem szellemi szinten is közösséget tud vállalni?

Így van, így választunk új dalokat is. Azokból a gyülekezetekből, azoknak a személyeknek a dalait választjuk ki, akiken látjuk, hogy az Úr munkájában erőteljes húzóemberek. Általában maga a választás úgy működik, hogy amikor megjelenik egy új album tőlük, azt meghallgatjuk, és ha egy dal „kiugrik”, vagy kiemelkedik a többi közül, akkor azt át is vesszük.

Az első számú döntéshozó a fordítások kérdésben Németh. S. Judit. Ő maga is meghatároz bizonyos dalokat, hogy megtanuljuk, de örömmel veszi az ajánlásokat is. Például, ha a dicséretszolgálatból valakinek tetszik egy dal valamelyik lemezről, vagy esetleg az interneten talál egy jó dalt, azt beajánlhatja.

 

 

Mennyire hosszú folyamat átvenni egy dalt?

Általában néhány hét, egy-két hónap alatt lezajlik a folyamat. Maga a döntés gyorsan megszületik, utána viszont annak, akit felkérnek a magyar szöveg megírására, foglalkoznia kell vele, ehhez pedig időre van szükség. A fordítást legtöbbször Judit, vagy Pajor Tamás szokta elkészíteni, de Horváth Tamás és Csuka László is kiváló fordításokat szoktak adni. Néha még mások is bekapcsolódnak, de nem mindenki tud megfelelő dicséret szöveget létrehozni, vagy fordítani. A dal eredetileg egy konkrét szellemi közegben született, egy olyan személy írta, aki a dicséret szellemében mozog. A szövege is a Szent Szellem inspirálására jött létre, ezért a fordítás is ennek megfelelően kell, hogy megszülessen.

Egy dicséretet nem lehet úgy lefordítani, mint egy regényt.

Ezért van, hogy a magyar szöveg gyakran eltér az eredetitől…

Igen, ugyanazt nagyon nehéz lenne lefordítani. Régen, Budaörsön voltak még ilyen fordítások. Akkor azt az Úr felkente, de ma már az emberek jobban igénylik a mívesebb, szívhez szólóbb szövegeket, amik nem feltétlen ugyanazokat a szavakat használják. Bár azért törekedni szoktak a fordítók az eredeti tartalom visszaadására, van néhány kivétel is. Például az Olajfa című dalnak – amihez Pajor Tamás írt magyar szöveget – teljesen más a szövege, mint az eredetinek, és még a témájában sem hasonlít hozzá. Viszont egy kiváló dal. Fordításnál nem csak az a lényeg, hogy a szöveg jó legyen. Általában azoknál lesz inspirált a végeredmény, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak a dicséret szolgálatával.

 

 

Milyen arányban vannak jelenleg a magyar és külföldi dalok a dicséretben?

A Gyülekezet történetében – 1978-ig visszamenően – a dicséretben nagyjából 950 különböző dal hangzott el. Ezeknek körülbelül egyharmada magyar, tehát elég nagy számban vannak saját dicséretek is, különösen a régebbiek között.

Az utóbbi időben a magyar és külföldi dalok aránya inkább a külföldiek felé billen, de továbbra is fontosnak tartjuk, hogy szülessenek olyan magyar dalok, amik szintén meg tudják újítani a dicséretet.

Tehát nem lehet csak fordításokra átállni?

Fontos, hogy mindig legyenek saját, magyar dalok is a dicséretben. A Bibliában szereplő özvegyasszonyhoz tudnám ezt hasonlítani, akinek nagyon kevés olaja volt. Amíg azonban a próféta – és rajta keresztül Isten – szavára töltögette az olajat a korsókba, addig folyamatosan jött. Amikor viszont nem töltögette tovább, akkor megállt az olaj. Még ha kevesebb is, de folyamatosan jönnek új magyar dalok és folyik rajtuk a kenet. Ez a nemzeti érzésünknek is jót tesz, hiszen Istennek kedves az, ha minden nemzet a saját dalaival is dicséri Őt. A legutóbbi CD-n, amit kiadott a Hit Gyülekezete (És felzendül egy hang) kizárólag magyar szerzők dalai vannak, amiből több később be is került a dicséretbe.

 

 

Hogy születik egy saját dal? A szerző csak leül, és azt mondja, most készítek egyet?

Létezik ilyen is, de az igazán jó az, amikor az ember inspirált és ebben a közegben ír. Leggyakrabban a dallam születik meg először és a dallamra ima közben, vagy akár istentiszteleten is jöhet meg a szöveg. Van, amikor az ember próbálkozik, játssza a dallamot és közben figyel a Szent Szellemre, hogy milyen témában írja hozzá meg a szöveget. Sokszor, amikor az ember olvas egy igeszakaszt és azon gondolkozik, felfakad benne egy dallam. Erre már szöveget is sokkal könnyebb írni.

Egy zenész, aki benne van ebben, tudja, hogy ha egy adott témára megtalálja a dallamot, sokkal könnyebben jön a szöveg is.

De persze olyan is van, amikor először megjelenik a szöveg, például a nagy, híres 17-18. századi himnuszok is többnyire így születtek. Először verses formában lettek megírva, és később – akár évtizedekkel utána – egy zeneszerző dallamot írt a himnuszra. Ezekből a himnuszokból a Hit Gyülekezetében is éneklünk néhányat.

 

 

Volt már arra példa, hogy más gyülekezetek a mi dalainkat vették át?

Igen, főként a környező országok gyülekezeteiben éneklik gyakrabban a dalainkat a saját nyelvükön. Hallottunk olyat is, hogy egy gyülekezetben megtanultak egy ausztrál dalt, de nem az eredeti szöveget vették alapul, hanem azt, amit Judit magyarra fordított, ezt fordították tovább szlovákra. Korábban mi is kiadtunk egy CD-t, ami magyar dalok angol interpretációját tartalmazza, modernebb hangszerelésben. A dalokat egyébként azok énekelték fel angol nyelven, akik eredetileg is magyarul éneklik.

 

Az új dalokat Budapest után több száz vidéki gyülekezet is átveszi és beépíti a helyi szolgálatba. Mi segíti elő, hogy a dicséretszolgálat országszerte egységes maradjon és azonos szakmai színvonalat képviseljen?

Korábban nehezebb volt áthidalni ezeket a távolságokat, és a vidéki gyülekezetek nehezebben kapcsolódtak Budapesthez. Az új dalokat legtöbben egy-egy háromnapos konferencián, vagy országos összejöveteleken hallották először. A Vidám Vasárnap ebben is változást hozott, az internet világában pedig már sokkal több kapcsolódási ponton keresztül zajlik a kommunikáció. Ennek köszönhetően egy kommunikációs híd is létrejött a budapesti és a vidéki gyülekezetek között. Hogy ne csak a fülükre kelljen hagyatkozniuk a helyi dicséretvezetőknek, körülbelül tíz évvel ezelőtt létrehoztuk számukra az úgynevezett ASÁF projektet. Erre a belső használatú internetes oldalra kerülnek fel az új dalok kottái, szövegei és akkordjai, ami segíti őket az új dalok átvételében. Mivel az általunk fordított dalok eredeti verziója is ma már mindenki számára elérhető, ezért egyes dalokat néha még pontosabban is interpretálják, mint mi Budapesten.

 

Keszthely - Ifjúsági Konferencia

Arra kérdésre pedig, hogy miként lehet a különböző gyülekezetekben az egységes szakmai színvonalat fenntartani, azt tudom válaszolni, hogy nincs olyan elvárásunk, hogy a dalokat mindenhol pontosan ugyanúgy, ugyanazzal a hangszereléssel adják elő, mert az a jó, ha mindenki abból főz, amije van. Figyelembe kell venni a helyi adottságokat és a dicséretszolgálat zenei összetételét.

Egyébként az a tapasztalatom, hogy egyes vidéki gyülekezetek nagyon magas színvonalat tudnak nyújtani a dicséretben, és egyáltalán nincsenek elszakadva a budapesti színvonaltól. Ez a hívők számára nagy áldást jelent.

A következő részben az áprilisban elindult dicséret csatorna céljáról és a YouTube-os jelenlétről lesz szó. Ezen belül őszintén beszélünk a "kalózfelvételekről", a jogi kérdésekről és persze arról mit gondolnak minderről maguk a zenészek.