Jelenlegi hely

Egyházi hírek

A reménység szíve a feltámadás
Hitélet

A reménység szíve a feltámadás

Németh Sándor szeptember 28-i prédikációjának összefoglalója

2019. 10. 07.
| Nagy Boglárka

Az őszi hónapokban különösen érdemes odafigyelnie az embernek a lelkére, ugyanis ebben az időszakban az emberi psziché hajlamosabb a melankóliára, a pesszimizmusra. Nem véletlen, hogy a legnagyobb magyar költők legfájdalmasabb versei is a természet elmúlásával állnak összefüggésben, mert ezek az empirikus tapasztalatok emlékeztetik az embert a rothandóság igájára. Isten akarata azonban az, hogy mi a körülmények ellenére is a reménységben megállva éljük a mindennapjainkat, hogy az Isten ígéreteibe vetett reménységünk valóságosan a lelkünk erős és bátor horgonya legyen.

A reménység definícióját a Rómabeliekhez írt levél 8. fejezetében találhatjuk meg, ahol Pál apostol arra hívja fel a figyelmet, hogy a kereszténység reménysége olyan élő, objektív realitás, aminek a tárgya tőlünk független, fizikai szemmel nem látható valóság. (Róma 8:24-25) Szellemi emberekként tudatosítanunk kell magunkban, hogy ha a reménységünknek ellentmondó események is történnek velünk, a remény embereiként akkor is ki kell tartanunk a pozitív várakozásunkban!

A reménység tárgya mindig túl van a tapasztalatainkon, mert ha látnánk, akkor az már nem lenne reménység.

A várakozás állapotában mindig szem előtt kell tartanunk, hogy Isten nem ember, hogy hazudjon, ezért a reménység emberei – mint amilyen Ábrahám is volt – képesek hordozni a probléma terhét. A lélek ilyenkor egy várakozó állapotba helyezkedik, és a hittel együttműködve várja Isten beavatkozását - sokszor a reménységnek ellentmondó körülmények ellenére is.

 

 

Ezért a reménység legfőbb jellemzői a türelem, az állhatatosság és a kitartás. Ez a várakozás azonban soha nem passzív, hanem sokkal inkább egy sóvárgó várakozás, ami folyamatosan várja a reménység beteljesedését.

A várakozás atmoszférájában teremtő erő van.

Pál apostol az első Korintusbeliekhez írt levél 15. fejezetében a feltámadáshoz kapcsolódóan kifejti, hogy a halottak számára a legnagyobb reménység, hogy van feltámadás! Hiszen Jézus Krisztus feltámadása olyan új perspektívát nyitott, ami lehetővé tette, hogy ne csak erre a földi időintervallumra tervezzünk, hanem döntéseinkkel és cselekedeteinkkel az elkövetkezendő korszakbeli pályafutásunkat is befolyásoljuk.

Jézus Krisztus feltámadásában Isten megadta a megoldást az emberiség legnagyobb problémájára: az egyetemes bűn uralmára, ami pedig a halállal áll összefüggésben. A halál uralma alatt az ember szíve és lelke olyan, mintha gúzsba lenne kötve, ami nem engedi, hogy a földi lét határain túl lépjen az emberi gondolkodás. Jézus Krisztus ezt a gátat törte át és lehetővé tette, hogy az örökkévalóság perspektívája elérhető legyen az emberiség számára!

Ezért a reménység szíve a feltámadás!

Ez a reménység élt Jóbban is, aki már az Ószövetség idején is tudta, hogy lesz feltámadás és a pora fölött fog megállni a Messiás és bár a teste elporhad, még is testében fogja meglátni a Messiást.

 

 

„Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom fölött megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül [eredetiben: testemben] látom meg az Istent. Akit magam látom meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más…”(Jób 19:25-27)

Az egész kereszténység az újjáteremtésről szól. Ennek az újjáteremtésnek a feje Krisztus, akit Isten már előre elrendelt, hogy az Ádámban elkezdett teremtést korrigálja.

Érdemes megemlíteni a teremtéstörténetekkel kapcsolatban, hogy a Biblia mindössze két teremtésről számol be, nem olvasunk benne sem a menny, sem az angyalok, sem pedig az univerzum teremtéséről. Ezek már mind megvoltak mikor Isten a Földet és az emberiséget teremtette.

Az első teremtés Ádámmal áll összefüggésben, míg a második teremtés Jézus Krisztushoz kapcsolódik, akiben igazságban és valóságos szentségben lettünk újjá teremtve.

Jézus Krisztusnak ezért is volt szüksége emberi testre, mert ahhoz, hogy feltámadjon először szükséges volt, hogy meghaljon. Pál apostol ezt egy mondatban úgy fogalmazza meg, hogy mivel ember által jött be a halál, ezért szükséges, hogy ember által jöjjön be a feltámadás is!

 

 

A Bibliából egyértelműen tudjuk, hogy két feltámadás lesz. Az első feltámadásban csak igazak fognak részt venni, míg a másodikban főleg a gonoszok, de lesznek közöttük igaz emberek is. Isten igazságossága megköveteli, hogy mivel a testünkben követtük el a feltámadás utáni állapotunkat meghatározó cselekedeteket, ezért a testünket visszakapva éljünk az örökkévalóságban, az elkövetett cselekedeteknek a minősége szerint.

Már most el kell döntenünk hol akarunk élni az elkövetkezendő korszakban.

Ezért a keresztényeknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy nem azon kell vitázniuk mikor lesz az elragadtatás (pre-, mid- vagy tribuláció), hanem azt kell megértenünk mit jelent az Igében az a kifejezés, hogy az Úrnak a napja. Ugyanis tág értelemben mindennap az Úrnak a napja, de van ennek egy sokkal specifikusabb jelentéstartalma is, ami pedig egy ítéletsorozattal áll összefüggésben.

Már az Ószövetségben is nyilvánvaló volt, hogy az Úr napja Isten haragjával áll majd összefüggésben, amiről Ézsaiás 13-ik fejezetében és Sofóniás első fejezetében is, mint pusztító ítéletről olvashatunk, ami egyértelműen nem a történelmi Babilonra vonatkozik:

„Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyűlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harci sereget számlál. Jőnek messze földről, az égnek végéről, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet. Jajgassatok mert közel van az Úrnak napja..." (Ézsaiás 13:4-11)

„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős [is]. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak é nyomorúságnak napja..." (Sofóniás 1:14-18)

A keresztények felelőssége óriási, mert ők tisztában vannak mindazzal, ami erre a világra következik, ezért kötelességük figyelmeztetni az embertáraikat, családtagjaikat, gyermekeiket!

 

 

Ezt tette Keresztelő János is a korában, aki – a zsidókhoz hasonlóan – teljes mértékben tisztában volt az Úr napjának az eljövetelével. Ezért is tette fel a kérdést a Máté evangéliumában a farizeusoknak: „kicsoda intette meg titeket, hogy az Isten elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? ” (Máté 3:7) Tudták, hogy el fog jönni ez az időszak!

A megmenekülést csak a tiszta szívből való megtérés fogja garantálni, ezért is fontos tudatosítani magunkban, hogy a megtérés nem csak az üdvösség megszerzésével áll összefüggésben, hanem a harag napjának az elkerülésével is.

Ehhez kapcsolódik a Jelenések könyvének a 6. fejezete is, ahol János apostol a harag napját a hatodik pecsét feltörésével hozza összefüggésbe. A 11. fejezetben pedig a hetedik angyal megjelenésekor a népek haragjára válaszul megérkezik Isten haragja is.

Ez a harag és gyűlölet már most is jelen van a világpolitikában, sőt még Izrael belpolitikájában is, ahol óriási ellenállás veszi körül a vallásos, ortodox zsidókat, akiknek pedig óriási szerepük volt a modern Izrael fennmaradásában. 

Hazugság, hogy a Bibliának semmi köze nincs a politikához.

A csodák és a próféciák mindig szoros összefüggésben álltak és állnak a napi politikai eseményekkel.

 

 

Ha a Vörös-tenger ma válna ketté vagy Illés ma hozna le tüzet a mennyből, biztosak lehetünk benne, hogy a híradásokban a TOP listákon szerepelnének!! Ezekben a csodákban eggyé vált a prófécia és a politikai esemény!

A keresztényeknek ezért is kell tisztában lenniük az Úr napjára vonatkozó próféciákkal, mert ezeknek az igéknek az ismerete segít felismerni az Isten kezét és tervét az aktuálpolitikai eseményekben, hogy az ítéletek ne érjék váratlanul a keresztényeket.

János apostol a 11. fejezetet végül az Isten szolgáinak a dicsőséges jutamának az elnyerésével zárja, amit szintén az Úr napjának az eljöveteléhez köt. Ehhez azonban arra van szükség, hogy már most, ebben a világkorszakban is az Isten törvényét figyelembe véve éljük az életünket, hogy testünkben, lelkünkben és szellemünkben is már most az Úr dicsőségét hordozzuk, mint akik tudják, hogy lesz feltámadás és minden elkövetett cselekedet erkölcsi értékítélet alá lesz rendelve.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Egyház és társadalom
2018. 11. 18.

Diadal a halál fölött

Hitélet
2019. 10. 14.

Amikor betelik Isten pohara