Szolgálat

mit jelentenek a bibliai fogalmak?
keresés
leírás

A keresztény szolgálat olyan önzetlen magatartás, jó cselekedet, amellyel az ember az Isten iránti háláját, valamint Isten és emberek iránti szeretetét fejezi ki azáltal, hogy önzetlenül jót tesz másokkal. A kifejezetten Istennek való szolgálatot ma inkább Isten keresésének, istentiszteletnek mondjuk.

A Bibliában a szolgálat fogalmának megértéséhez érdemes megismerkedni a szolga, rabszolga szavakkal. A görög nyelv a dúlosz (rabszolga) és a diakonosz (szolgáló) kifejezéssel az alávetettség két formáját különbözteti meg. A dúlosz kifejezetten jogi fogalom, amely azt jelzi, hogy a szolga nem szabad ember, hanem urának tulajdonát képezi. A diakonosz esetében olyan személyről van szó, aki szabad emberként, bérért szegődik el valaki szolgálatába. A rabszolga szó hallatán ma leginkább elgyötört, agyonkínzott emberek képe jelenik meg előttünk, holott az ókorban nem volt ritka, hogy a rabszolga „nagy becsben állt uránál” (Luk. 7,2a), ahogyan ezt az Újszövetségben található római százados történetében is olvashatjuk, aki beteg szolgája (dúlosz) érdekében kéri Jézust, hogy szavával gyógyítsa meg őt. (Luk. 7,1-10.) Az Ószövetségből jól ismert József is héber rabszolgaként Egyiptom második embere lett. Mikor tehát az apostolok „Jézus Krisztus rabszolgáinak” nevezik magukat, nem azt fejezik ki, hogy agyongyötört, végsőkig kihasznált emberek, hanem az Úr tulajdonának tekintik magukat.

A szolgálat célja, hogy Isten és az Ő ügye, munkája számára hasznot hozzon. A Luk. 17,10. alapján Jézus arról tanít, hogy a rabszolga akkor kezd igazán hasznot termelni urának, amikor a neki megparancsoltakon túlmenően, saját kreativitását, találékonyságát önállóan is latba vetve tevékenykedik; olyat is hozzátesz a munkához pluszban, amit kifejezetten nem mondtak neki, de ő képes rá. Jézus a földi szolgálata során, Istennek tökéletesen engedelmeskedve mindazt megcselekedte, amiért Őt az Atya elküldte, szolgálatának címzettjei mi, emberek voltunk. 

Az Atya gondoskodott arról, hogy népét szolgálati ajándékokkal is támogassa. Pál apostol öt fő szolgálati ajándékot különböztet meg: apostol, próféta, evangélista, pásztor és tanító. (Ef. 4,11.) Isten emberekben adja ezeket a szolgálati ajándékokat, akiknek a személye az ajándék, „a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Ef. 4,12.) Jézusnak a Mt. 25,14-30. szakaszban szereplő tálentumos példázata is azt illusztrálja, hogy az Istentől kapott ajándékokkal, tálentumokkal, tehetségekkel való szolgálat Isten tökéletes akarata és a mennyei megjutalmazásnak is alapja.

kapcsolódó írások
2006. 12. 03. Vidám Vasárnap – Maradandó haszna származik-e az embernek munkájából?