Pokol

A Pokol a Szentírás szerint egy olyan hely, ahova a halott emberek szellemei kerül(het)nek földi életük befejezését követően. Helyét a Föld gyomrába lokalizálja. Héberül שְׁאוֹל [seól], görögül ᾍδης [hádész].

A Szentírás szerint a Pokol a bűn egyenes következménye. A Pokol elkerülésére egyedül Jézus Krisztus engesztelőáldozatának elfogadása révén van lehetőség. A Szentírás nyilvánvalóvá teszi, minden ember bűnben fogan (Zsolt. 51,5), a bűn zsoldja pedig a halál (Róm. 6,23), vagyis a pokol. Jézus Krisztus megváltói-engesztelőáldozatára azért helyes a helyettesítő-jelző, mert az Evangélium és az apostoli levelek tanúsága szerint Jézus kereszthalálát követően ténylegesen leszállt a Pokolba (1Pét. 3,18-20.), mintegy az emberiség helyett — hogy aki elfogadja őt megváltójának, megmeneküljön.

A Biblia egyfajta monumentális börtönrendszernek írja le, melynek foglyai folytonos gyötrésnek vannak alávetve, mely tevékenységet szellemi lények végzik; habár fizikai maradványaik a földön maradnak, szellemi testet kapnak, melynek ,,fiziológiája” hasonló a földi testéhez, vagyis éreznek fájdalmat (pl. a gazdagembert szomjúság gyötri - Luk.16,19-31.).

Az Ószövetségben a Seól azt a helyet jelöli, ahova az ember - legyen bár caddíq (vagyis igaz), vagy gonosz - szelleme halála után költözik. A judaizusban egy ,,váró”, ahol az emberek a testben történő feltámadásra várakoznak — ki életre, ki pedig az ítéletre (Ján.5,29). Valószínűnek tűnik, hogy a Seólban van egy elkülönített rész (tehát a börtönrészen belül), melyet az Ige ,,Ábrahám kebeleként” említ, s ahova az igazak kerültek; egy olyan zug, ahol paradicsomi állapotok uralkodnak (Luk.16,19-31.). Jézus Krisztus megváltása előtt ugyanis elképzelhetetlen volt - általános esetben legalábbis -, hogy ember a mennybe, Isten királyságába jusson halála után. Egyes teológusok szerint Jézus feltámadását követően maga ,,Ábrahám kebele” is felszállt a mennybe, Isten jelenlétébe (Máté 27,52-54.).

Az ún. Tisztítótűz (purgatórium) létezése a Szentírásból nem levezethető és nem igazolható. A Pokol elhagyására nincs mód, egyedül az utolsó ítélet során ürül ki egészen, ekkor azonban véglegesen.