Óember

A Szentírás nyilvánvalóvá teszi, hogy az ember szelleme születésétől fogva halott az eredendő bűn miatt, ezért újjá kell születnie; az újjászületést Jézus Krisztus hozta el.

Az ember fogantatása pillanatától kezdve bűnös (Zsolt. 51,7.), az eredendő bűn ugyanis minden ádámita (Ádámtól származó) emberre egyaránt érvényes, vagyis automatikusan öröklődik.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben semmilyen bűnt nem követ is el az egyén élete során, akkor is bűnös és Pokolra van kárhoztatva. (6,23.)

A bűn eltorzította az ember lelkiismeretét, ezt nevezi az Ige romlott természetnek. A romlott természet az embert különféle bűnök elkövetésére indítja (Róm. 1,26., Róm. 7.), így bűnei számának sora tovább sokasodik élete során.

A Biblia tehát beszél egyrészt öröklött vagy kollektív bűnről (ádámi), illetve személyes bűnről (amit az egyén követ el).

Újjászületés előtt, a bűnös természet miatt halott az ember szelleme és mivel a szellem minden lét és élet forrása, nem rendelkezik a feltámadás és az örökélet ígéretével; az ember egész földi léte során elválasztva él Istentől.

Az újjászületés során új énje születik az embernek, amit az Ige új-embernek nevez; ezzel egyidőben a régi romlott természete elhal, ez lesz az ó-ember.

A Biblia felhívja a hívő figyelmét arra, hogy fontos megfeszítve tartani az ó-embert az egész földi lét során, az újjászületés után ugyanis nem szűnik meg, hanem ahogy Pál apostol írja, meggyengül (Róm. 6,12.); a romlott természet nem hal el egészen a hívők tagjaiban.

János apostol szerint az új természettel rendelkező Isten gyermekei nem követnek el bűnt (1Ján. 3,9.), azonban a megfeszítetlen ó-ember továbbra is képes.