Bűnbocsánat

A bűnbocsánat jelentése a bűn, azaz Isten felé való tartozás elengedése, eltörlése. A görög ἄφεσις [áfeszisz] jelentése elengedés [ti. tartozásé], megbocsátás, felmentés, szabadon bocsátás.A Szentírás szerint az embernek tartozása van Isten felé - a bűn ugyanis voltaképp hűtlenség Isten és az Igéje iránt -, amely tartozást amennyiben nem rendez, kénytelen lesz elszenvedni a büntetést.

Ádám bűne egyetemesen érvényes minden emberre (eredendő bűn), amivel kapcsolatban jegyzi meg a Szentírás: ,,Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt.51,7) Ádám vétke miatt már a fogantatás pillanatától kezdve bűnbocsánatra szorul mindenki (így maga Isten cáfol rá arra a humanista elgondolásra, miszerint az ember gyermekként ártatlan). Az esetek többségében azonban az egyén élete során az öröklött bűnön felül bűnei számát tovább gyarapítja.

A bűn egyenes következménye a szellemi halál (amiből maga a biológiai halál is ered) és Istentől való elválasztottság. A bűnös ember nem szabad, újjászületés nélkül ugyanis a romlott természet újra meg újra a bűn elkövetésére sarkallja az embert, mintegy az ösztönök által indítva, amin uralkodni nem vagy csak nagyon nehezen lehet — tartósan pedig egyenesen lehetetlen.

Isten már az első emberpárnak is a tudtára adja, szükség van engesztelésre (ez az 1Móz.3,20-ból derül ki, abból, hogy az Úr bőrből készült ruhát ad nekik, amihez szükséges volt az állatok levágása), Ádám és Éva gyermekénél, Ábelnél pedig látjuk, ő már véres áldozatot mutat be, ami kedves volt Isten szeme előtt (1Móz. 4,4). A Tórában később hangzik el a kinyilatkoztatás: ,,Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levõ élet által szerez engesztelést.” (3Móz.17,11) A bűnbocsánat tehát engesztelőáldozathoz kötött. Ám az ószövetségi rendtartások áldozatainak valódi bűneltörlő-ereje nem volt, pusztán elfedezte a vétkeket. (Héber-levél 9,9)

Az újszövetségi Kinyilatkoztatás azonban nyilvánvalóvá teszi, minden korábbi áldozat Jézus Krisztus engesztelőáldozatának előképe s mintegy megelőlegező- kegyelemközvetítő-szereppel bír. Jézus Krisztus áldozata azonban a végső áldozat, melynek valódi bűneltörlő ereje van; az a személy tehát, aki elfogadja Jézust megváltójának, bűneitől egészen megtisztul, mintha soha nem is vétkezett volna. Így az Újszövetség, Jézus Krisztus által ember-Isten kapcsolatának helyreállítását kínálja fel az egyén számára. (2Kor.5,19) Megtérést és a víz, valamint Szellem általi újjászületést követően lehetőség nyílik betöltekezni Isten Szellemével, így személyes közösségben élni Istennel.