Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Út a Pokoltól a Mennyig
Hitélet

Út a Pokoltól a Mennyig

Július 7-ei istentisztelet összefoglalója

2018. 07. 14.
| Morvay-Tóth Petra, Morvay Bátor

A bűn legsúlyosabb következménye csak a halál után válik nyilvánvalóvá. Ez nem más, mint a pokol és a gyehenna. Ezek a valóságok az ember tragédiájának legfőbb okai, ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy Jézus Krisztus ezektől is megszabadított minket. Németh Sándor szombati prédikációjának - július 7. - az összefoglalója.

A keresztmunka leglényegesebb része, hogy Isten felszabadított minket a pokol és a kárhozat büntetése alól. Ez pedig már önmagában is mindig okot ad a hálaadásra.

Luk.16. 19-31.  - Lázár és a gazdag ember története nem csupán tanmese, amilyennel az ókori görögök próbáltak bölcsességet ültetni az emberekbe. A tanmese műfajának jellemzője, hogy a történetből csak a tanulsága jelentős, míg maga a történet lényegtelen, hogy megtörtént-e, vagy sem, mivel a „dióhéj” lenyelésére már nincsen szükség.

Lázár és a gazdag ember története tehát nem csak egy tanmese, hanem egy történelmi esemény

Az erkölcsi tanulságain túl a megváltásról és a pokolról is nagyon sok igazságot feltár előttünk.

 

 

A pokollal kapcsolatban nagyon sok személyes beszámolót lehet hallani, amik között akadnak nagyon hiteles tapasztalatok is (pl.: Kenneth Hagin is beszámolt ilyenekről); mégis érdemes megfogadni a tanácsot, hogy: ne akarjunk utazni a pokol felé. A megváltott ember lelke már lényegesen más atmoszférába van beültetve. Ha valaki már újjászületett és közössége van a Szentlélekkel, akkor, még ha halál közeli; válságos állapotba kerül is a teste, a lelke akkor is boldogsággal van körülvéve, nem pedig sötétséggel. Az újjászületetlen emberektől viszont hasonló esetekben nagyon horrorisztikus beszámolókat lehet hallani. Ha közösséged van Jézus Krisztussal, a szellemed és lelked számára már megvan az örök élet, ezért nem kell félned, amikor a pokolról, vagy a kárhozatról beszélünk. Te már meg vagy váltva a pokolra leszálló emberek tömegéből.

Azért is különleges történet ez, mert az emberi életet két szinten is ábrázolja: a földi és az örökkévaló élet szempontjából. A valósághoz hozzá tartozik az is, ami a vég után következik. A földön való élethez csak korlátozott idő áll a rendelkezésünkre, ezután pedig a menny és a pokol alternatívája áll előttünk. Erről minden embernek döntenie kell. Hoznia kell egy döntést, hogy megáll a pokol felé vezető úton és behívja az életünkbe azt a személyt, aki egyedül képes megszabadítani minket a pokoltól.

A magyar társadalomban csak kevesen hisznek a pokol létezésében, mert a különböző filozófiák kiirtották a menny és a pokol realitását az emlékezetből. Sőt, a legnagyobb gúny tárgyává tették. A Sátán ezzel a legfontosabb döntés meghozásának lehetőségétől fosztja meg az embereket. Óriási minőségbeli különbség van annak az embernek a magatartásában, életmódjában, aki legalább formálisan elfogadja a pokol és a menny létezését.

A pokoltól lehetetlen emberi erővel, jó cselekedetekkel megszabadulni, szükség van hozzá a Megváltóra, Jézus Krisztusra.

 

Nagyon fontos, hogy a rokonaink, barátaink számára biztosítsuk a lehetőséget a menny és a pokol közötti választásra. Nem nézhetjük közömbösen, ahogy embertársaink tudatlanságukból fakadóan a pokolra vezető úton menetelnek. Az a legnagyobb szolidaritás, ha aggódsz az embertársaid örökkévaló sorsával kapcsolatban, ezért igyekszel számukra minden információt biztosítani a megmeneküléshez. Egy igazi keresztény ezt teszi, mert ilyen az igazi szeretet. A Biblia ellenőrzött, hiteles információforrás, semmi olyan dolgot nem mond a pokolról, ami ne tükrözné annak valóságát.

A gazdagember vigadozó életmódjával kapcsolatban a Biblia az eufória kifejezést használja. Ez egy olyan emelkedett kedélyállapot, amiben az ember mesterségesen tartja feldobott hangulatban a lelkét. Milliók vannak ráállva erre az életvitelre, pedig az eufória nem igazi öröm, hanem csak hangulat és öncsalás. Az örömnek mindig van valódi, értelmes oka, akár természetes, társadalmi, anyagi, vagy spirituális dolog legyen az, mindig valamilyen valóságból fakad.

Ha eufóriában akarod leélni az életedet, szükségszerűen szenvedélyfüggővé válsz.

Az emberek nagyon hamar rá tudnak szokni a feldobott hangulatokra, olyannyira, hogy soha életükben nem jut eszükbe:

„Mi van akkor, ha ezeknek a lökött keresztényeknek mégis igazuk van és pokol vár rám a halál után?”  

A fiatalok többsége már nem gondolkozik azon, hogy mi az élete értelme, pedig a legfontosabb döntési időszak a tinédzser- és huszonéves kor.

Az Isten keresésének időszaka gyakran nem egy boldog időszak, hiszen az ember lelkében folyamatos harc dúl arról, hogy van-e Isten, vagy nincs. Ettől az ihletett mélybe szállástól fosztja meg az embereket a mai kultúra. Ez az átmeneti „konstruktív depresszió” elengedhetetlen minden ember életében, amiben felismeri, hogy még nem hozta meg élete legfontosabb döntését.

 

 

A bűn is okoz eufóriát, ideig-óráig tartó örömöt. Az emberek tudják, hogy nagyjából meddig tart ez az alkalmi örömérzet és úgy szervezik meg az életüket, hogy ne kelljen megvárniuk a mélypontot. A kultúránk erre nagyon sokféle lehetőséget biztosít.

Nagyon sok polgári módja is van az eufóriának. Az örök élet szempontjából viszont ezek a legveszélyesebbek.

Az alkoholisták, drogosok és egyéb deviáns életet élő emberek lehetőségei előbb-utóbb leszűkülnek, bezárulnak és szembesülnek az állapotukkal, míg az eufóriát polgári módokon kereső emberek életük végiéig el tudják játszani ezt a játékot. Sokkal jobb, ha az ember még a földön rádöbben arra, hogy milyen irányba tart az élete, mert még van lehetősége az irányváltásra.

 

 

A fenti történetből az is nyilvánvalóan kitűnik, hogy amikor az ember lelke és szelleme elválik a testtől, mindössze két helyre kerülhet: a paradicsomra, vagy a pokolba. Átmeneti hely nincsen. A purgatórium meséje ennek a feszültségét hivatott feloldani azzal, hogy kiskaput kínál az üdvözülésre. Ezért van rengeteg korrupt ember az egyházakban. Még sok evangéliumi keresztény is megpróbálja a kiskapuzást járható úttá tenni.

Tudomásul kell venni, hogy a bűn korrumpál és teljességre jutva halált nemz. Az újjászületett keresztények is „meg tudnak halni” újra, az üdvösséget el lehet veszíteni.

Semmilyen földi embernek nincsen hatalma arra, hogy meghatározza mások túlvilági tartózkodási helyét – sem ráolvasással, sem kárhoztatással, sem búcsú misék mondásával. Az üdvözülők nevét Isten írja az élet könyvébe, és a kegyelmet a Szent Szellem ülteti be az emberek szívébe. A végső ítéletet Jézus Krisztus mondja ki mindenki fölött, a mi feladatunk csak annyi, hogy mindenfelé hirdessük az igét.

 

Amikor az emberi testből kimegy a szellem és a lélek, más tapasztalatot élnek át az igazak, mint azok, akik még a bűn uralma alatt állnak.

Ha egy emberben nincs meg az örök élet az elköltözés pillanatában, a lélek és a szellem azonnal a tisztátalan szellemvilágba lép, a halál angyalai veszik körül és átadják a pokolnak, így az ő metafizikai élményük a sötétség. Ezzel szemben az igazak nem tapasztalak sötétséget, hanem Isten birodalmába lépnek be, ahol sokkal nagyobb világosságot és boldogságot tapasztalnak, mint a földi életben. Sokan, akik már elindultak a menny felé, nem is akarnak visszamenni a földi állapotba.

Egészen más életminőséget jelent, ha valaki egyre nagyobb bizalommal és bátorsággal tud élni, tudva, hogy nincs miért félnie az elköltözéstől, mint az, amikor az ember fél és szorong a halál pillanatától. A keresztényeknek ettől a szorongástól teljesen szabadnak kell lennie.

 

 

Isten olyan örökkévaló élettel ajándékozott meg minket, amit a Halál sem tud elvenni tőlünk. Ezzel az örök élettel pedig egy sokkal magasabb civilizációba, igazsággal, örömmel teljesebb kultúrába léphet be az ember. Pál apostolnak voltak mennyei elragadtatásai, de azokat, amiket látott, nem tudta elmesélni, mert kibeszélhetetlen dolgok voltak.

A szellemi megtapasztalások olyan, soha el nem felejthető élmények, amik által a Szent Szellem felkészít minket a mennyei életre, ez az ő feladata itt a földön.

 

A pokol egy földrajzi hely, labirintusrendszer a föld gyomrában, ahol hatalmas hőenergiák mozognak. A forróságot pedig nem csak a földi testünk szenvedi, hanem a testtől megfosztott szellem és a lélek is. A pokolban pedig nem csak egy napig, hanem örökkévalóságig szenvednek a személyek és nincsen számukra egy pohár hideg víz, hogy megenyhüljenek.

Nem érdemes a pokolba kerülni, hanem a legjobb elfogadni a megváltást és átmenni a pokolból a mennybe, az örök életbe. Fogadd el, hogy Jézus kifizette az árat a bűneidért és becsüld is meg azt. Ha nem fogadod el, neked kell kifizetned a számlát, az pedig kemény dolog.

A világ tele van érték nélküli emberekkel, akik eufórikus életvitelt élnek és keresik azt, ami feldobja őket, hogy az életükben lévő semmit így csomagolják be. De te szabad vagy.  

A szabadság az, ha képes vagy a benned elhelyezett értékekkel összhangban élni és beszélni.

Erre csak hívő emberek képesek. Jézus Krisztus azért ment fel a mennybe, hogy helyet készítsen nekünk, így már nem a pokolban kell keresni a helyünket, hanem a mennyben.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2018. 10. 20.

Harc a hatalomért

Hitélet
2018. 01. 31.

Facebook live Németh Sándorral (#7)

Hitélet
2017. 11. 29.

Facebook Live #6

Hitélet
2018. 07. 06.

Szegénység és gazdagság