Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Út Krisztus jelenlétébe
Hitélet

Út Krisztus jelenlétébe

2018. 10. 06.
| Morvay-Tóth Petra

Az Ige szerint Isten kegyelmének és igazságának a teljességét Jézus Krisztus hozta el a földre, ezért az ő kegyelmi ajándékai: a szabadulás, gyógyulás, áldás és az evangélium ereje, akkor jön az életünkre, ha belépünk a Megváltóval való személyes közösségbe. Ezt az utat példázza számunkra a gutaütött ember csodája, akit a barátainak a hite vitt át azokon az akadályokon, amikkel mi is szembesülünk, amikor Isten jelenlétét keressük. - Németh Sándor szombati - szeptember 29. - igehirdetésének az összefoglalója, rövid részletekkel. 

Mk 2:1-12 - Jézus Krisztus központi üzenetében Isten országának az evangéliumát hirdette, melynek eljövetelével a Pusztító ideje betelt az életünkben. A Sátán e világ isteneként egészen eddig azt csinált a földön, amit csak akart, Jézus Krisztus eljövetele és Szent Szellemmel való felkenetése azonban egy új királyságot hozott el a földre, amellyel felváltotta a gonosz uralmát.

A Sátán uralmának jelei a bűn, a démonok és a betegségek.

Miközben Jézus Galilea falvaiban járt és az evangéliumot hirdette, lépten-nyomon ezekkel a valóságokkal ütközött. A legtöbb ember problémája abból származik, hogy az élete nincsen Isten uralma alatt, mert a sorsa irányítását a saját kezébe vette. E világ istene, a Sátán így könnyen ki tudta építeni felette az ő fennhatóságát és mindent meg is tesz azért, hogy ezt a befolyását megőrizze. Jézus azonban minden ember életében hatalomváltást akar hozni, le akarja rombolni a Sátán munkáját: a betegségeket és nyomorúságokat, amivel az Ellenség megverte őket.

Ha viszont gyógyulásra, bűnbocsánatra, vagy szabadulásra van szüksége valakinek, akkor nem elég azért keresni Istent, hogy meggyógyuljon, hanem azért is kell, hogy a Sátán uralma alól Isten uralma alá kerülhessen az élete. Ez fogja biztosítani azt, hogy az ember ne úgy élje az életét, mint a megváltás előtt, hanem olyan prosperálás kezdődjön el, amely során egyre nagyobb mértékben részesülni tud Isten országának javaiból és áldásaiból.

 

 

Az evangélium lényege – amiért imádkozunk is -, hogy Isten országának uralma ne csak az emberekben, hanem a földön mindenhol megvalósuljon - az ő akarata legyen meg itt a földön úgy, ahogyan a mennyben, nem csak szellemi, hanem fizikai szinten is. Ha a menny leszáll a földre, nem lesz többé betegség és bűn, az emberek sem lesznek démonizáltak, hanem Isten Szellemének vezetése alatt fog állni az életük. Ez az a világ, amire Isten elhívott bennünket, aminek az áldásait Jézus által már most, ebben a korszakban is élvezhetjük. Ez az örömhír az, ami izgalomba hozza az embereket és létrehozza bennük a hitet.

Az első lépés Jézus Krisztus jelenlétébe, hogy Isten országának üzenetére hittel reagálunk. Ahol az emberek alárendelik magukat Isten uralmának, ott az ő királyságának javai is kézzelfoghatóak és láthatóak lesznek.

Jézus sem csak beszélt Isten országáról, hanem a Szent Szellem által bemutatta, demonstrálta annak erejét és hatalmát. A naini ifjút – akitől már mindenki elbúcsúzott – ezzel az erővel és hatalommal támasztotta föl és adta vissza az idős özvegy számára életének egyetlen reménységét. Jézus Krisztus keresztáldozata ma sem évült el, ugyanolyan kenet és hatalom árad belőle, mint kétezer évvel ezelőtt. Addig viszont, amíg az ember nem kapaszkodik bele ebbe az igazságba, a szíve ugyanolyan élettelen és béna állapotban van, mint ez a gutaütött.

Ha a szívünk a bűn terhe és uralma alatt van, akkor lehetetlen Isten jelenlétébe emelni.

 

A pszichikai ember ezért nem tudja átadni a szívét Istennek, még akkor sem, ha szeretné. Jézus viszont azért jött, hogy ez megváltozzon és valóságosan átadhassuk magunkat Isten uralmának. Ez után pedig nagyon fontos, hogy szellemi emberként éljünk tovább.

A krízishelyzetekben és nyomás alatt erős harc dúl a szellem és a test között, ezért a Gecsemáné kertben Jézus is fegyelmeztette a tanítványait, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, mert:

a szellemük ugyan készen van, de a testük gyenge – erőtlen, beteges.

Ilyen helyzetekben az ember mindig döntés elé kerül: a beteges, erőtlen teste, vagy a szelleme oldalára áll? A test nem akar harcolni, csak azt kívánja, hogy fogadjuk el a helyzetünket, alkudjunk meg a betegségekkel, problémákkal. Ez pedig azért van, mert a testünkben mélyen bele van ivódva a halál. Nagyon sokan azért fejezik be idő előtt az életüket, mert amikor dúl bennük a harc, nem a szellemükre figyelnek, és nem erősítik meg a testükkel szemben – nincs sem ima, sem vigyázás.

 

 

A krízishelyzetben erősítenünk kell a szellemünket, mert enélkül nem tudunk az oldalára állni, pedig a szellem az a rész bennünk, amely a nyomás alatt kész Isten jelenlétébe menekülni és bele kapaszkodni, hozzá kötni az életét és minden erejével rajta csüggeni. A zsoltárok jelentős része erről szól, krízishelyzetek állnak mögöttük.

Dávid azért tudott megszabadulni a nehéz szituációkból, mert mindig Istenhez menekült.

Ha viszont csak passzívan várakozunk és sodródunk a testtel, a gyengeség és betegesség erőt vesz az emberen és elfogadjuk, hogy nincs segítség számunkra és kiül rajtunk a temető nyugalma. Ez viszont nem azonos a menny nyugalmával. A kettő között ugyanis akkora különbség van, mint a menny és a pokol között.

A szellem a válsághelyzetben azonnal nyugtalanná válik és Istenhez menekül, hogy több erőt, több hatalmat és bölcsességet, szabadító, gyógyító erőt kérjen tőle. A hit hőseinek sikerében mindig ez a hozzáállás volt a kulcs, nem pedig az, hogy könnyű sorsuk volt – sőt, még sokkal nehezebb sorsot éltek, mint az átlagemberek.

 

Ezért nagyon fontos, hogy áldozzunk arra, hogy a szellemünk erős legyen. Ez pedig nem megy ima nélkül.

Az első nagy akadály, amivel a négy ember Kapernaumban találkozott, a nagy tömeg volt. Egy átlagos pünkösdi keresztény úgy gondolta volna, hogy ha meg akar gyógyulni, meg kell keresnie a legjobb helyet és csak várni, hogy jöjjön a kenet. Ezek az emberek viszont nem elégedtek meg azzal, hogy a tömeg részeivé válnak, ők közvetlenül Jézus jelenlétébe akartak kerülni, mert tudták, hogy a barátjuk csak ott fog tudni meggyógyulni.

Ha problémád van, akkor nem elég csak leülni a keresztény emberek közé és beszélgetni velük, hanem tőlük függetlenül is személyes kapcsolatot kell ápolni Jézus Krisztussal. Ennek pedig az egyik legfontosabb életjele az, hogy imádkozol.

Minél erősebb a belső embered, annál erősebben ösztönöz arra, hogy a problémáddal hozzá menekülj.

De minél gyengébb állapotban van a szellemed, annál erősebb kísértést fogsz érezni arra, hogy feladd a küzdelmet – ez viszont rossz döntés. Jézus tanítványai akkor még a testet választották és mély, édes álomba merültek. Semmilyen erőfeszítést nem tettek, hogy a rájuk – és főleg Jézusra – nehezedő sötét nyomásból bármennyit is felvegyenek és bajtársai legyenek a rabbinak, hanem magára hagyták a test erőtlensége, betegessége miatt.

A szellemünk építésére a legjobb eszköz a nyelveken szólás, amit azért adott nekünk Isten, hogy minden nap használjuk. Az erős keresztények egészen más minőségben tudják élni az életüket, mert az erős szellem állandóan ünneppé akarja tenni a hétköznapokat. Ez az életminőség nem a pénzen, hanem a szív és a lélek állapotán múlik.

 

 

Az ima, a dicséret és a szellem építése felszabadít az örömre. Ilyenkor az ember kilép a hétköznapok szürkeségéből és ünnepli Isten jelenlétét, az élete így valóságosan ünneppé válik.

Bizonyos korig viszont a biológiai élet és optimizmus olyan erős az emberben, hogy nem ismeri fel a szellem építésének a szükségét. A test és a szem kívánsága, a biológiai élet harsány kérkedése leuralja a benső emberét. Ez a legnagyobb probléma a világban.

A legtöbb ember ugyanis csak akkor fogja fel, hogy szüksége van a Szabadítóra, amikor megtörik a biológiai élete.

Nem lehet a testben bízni, mert az ember elveszíti Isten áldását. Természetesen ápolni kell a testünket, de a test nem erőforrás, hanem a test és lélek erőforrása a szellem. A szellem állapota döntően meghatározza a lelki és fizikai állapotunkat.

 

Ha a szellemben erősek vagyunk, még hátrányos fizikai adottságokkal is jól tudunk Isten dicsőségére élni

– de mennyivel inkább tudunk, ha jó adottságokkal rendelkezünk. Az Istennel való közösségben olyan áldásokat kapunk, amik által a testünk és a lelkünk is meg tud újulni. Jézus feltámadása óta állandóan meríthetünk új életet a Szabadító kútfejéből.

Erős krízishelyzetekben gyakran megtámadja az embert a depresszió és a lemondás, és sok esetben éppen ez akadályozza meg abban, hogy Isten csodatevő erejét megtapasztalja. Ezért ébernek kell lenni, és imádkozni, hogy a szellemünk mindig kész legyen Isten dicsőségébe, a Szent Szellem gyógyító és szabadító erejébe menekülni, és megtapasztalhassuk azt, hogy Isten ma is csodatevő.

Zsolt 145:18-19 - A depresszió mellett a magány és elhagyatottság érzet is megkörnyékezi az embert, a zsoltár viszont azt mondja, hogy Isten közel van mindenkihez, aki hűséggel hívja őt. Ilyenkor persze senki nem tud himnuszokat énekelni és hosszú, összetett, gyönyörű mondatokban szólni Istenhez, sőt ha valaki nagy nyomorúságban van, inkább elnémul és nincs kedve beszélni. Ekkor viszont nagyon fontos, hogy kimondjuk az imát és hívjuk a Megváltónkat, aki szeret minket és nem hagyott el, hanem figyel ránk. Kérni kell őt, hogy jöjjön és gyógyítson meg, szabadítson meg, mert megígérte, hogy közel van ahhoz, aki ragaszkodással hívja őt.

 

 

Minden szükségünkre megvan a válasz Jézus Krisztusban, ő csak egyet kér tőlünk, hogy hívjuk őt. Méghozzá hűségesen hívjuk őt: ha ne elsőre, majd másodikra; ha nem másodikra, akkor századikra; ha nem századikra, akkor milliószor is hívjuk őt és meg fogjuk tapasztalni az ő szabadítását.

Van egy olyan szent erőszak, ami nélkül nem lehet bejutni Isten uralmába, mert a testnek, a bűnnek és a tömegnek is van egy válaszfala, ami meg akarja akadályozni az utunkat Jézus jelenlétébe, ahol működik a mennyei erő.

A vérfolyásos asszonynak is szüksége volt hitre és egy kis szent törtetésre, szent agresszivitásra is ahhoz, hogy meggyógyuljon.

Hosszú évekig gyógykezelésben volt és egyre rosszabb állapotba jutott, de a szelleme olyan erős volt, hogy nem a letargiát választotta, hanem hittel elfogadta, hogy Jézus gyógyít.

A hit soha nem az akadályokkal foglalkozik, hanem azokat áttörve visz minket Jézus jelenléte felé, ahol birtokba vehetjük az áldásokat. A négy ember sem hunyászkodott meg az akadályok előtt, hanem tudták, hogy a hit számára minden lehetséges.

 

 

Nagyon sok áldást azért veszítünk el, mert ugyan elindulunk, hogy megszerezzük őket, de nem akarunk teljesen bekerülni az Úr kormányzása, irányítása alá.

Nem lehet megállni félúton, minden áttöréshez hitre van szükség.

A következő akadály, amibe a gutaütött barátai beleütköztek, az a ház teteje volt. Korazinban a házak teteje nem fából, hanem kőből épült, ami a Bibliában mindig szellemi hatalmakat jelent – pozitív értelemben Jézus Krisztust, de negatív értelemben is jelent szellemi hatalmakat – ezért a háztető, mint akadály a sötétség szellemi erejét, ellenállását jelképezi.

A gyógyulás és szabadulás útjában nagyon gyakran ezek az erők állnak. A Sátán nem szereti abbahagyni a munkáját egyetlen ember életében sem, ezért nagyon fél attól, hogy mi bekerülünk Jézus jelenlétébe. Mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ezt megakadályozza.

Az áttörést tehát nem csak démonok, hanem náluk sokkal erősebb szellemi lények is akadályozzák, amik a levegőben, az országok fölött vannak és megakadályozzák az adott nemzethez tatozó embereket abban, hogy Jézus jelenlétébe kerüljenek. Ezért van az, hogy az egyik országban sok csoda történik, míg más országokban nem.

 

A küzdelmet mindig az adott helyen élő keresztényeknek kell megvívniuk: meg kell birkózniuk a gonosz fejedelemségekkel, hatalmasságokkal, a gonoszság szellemeivel. Ez pedig egy hosszú, mindennapi harc.

Most történelmi pillanat van arra, hogy egyre buzgóbban keressük az Urat és agresszív imákkal is imádkozzunk – mert a birkózás egy agresszív cselekedet. Az ellenségeink nagyon erős, intelligens, nagy ismerettel, erős akarattal rendelkező szellemi lények, de tudnunk kell azt, hogy aki bennünk van, Jézus Krisztus, hatalmasabb náluk.

Jézus ezeket az erőket legyőzte, lefegyverezte és a lábai alá vetette, minket pedig felruházott hatalommal, hogy Isten Szellemének erejével kimozdítsuk őket a pozíciójukból és lehetővé tegyük, hogy a bénák bekerüljenek az Ő jelenlétébe. Ezreket, milliókat kell bevezetnünk Isten jelenlétébe.

A családunk sem fog tudni megtérni, ha nem birkózunk meg azokkal az erőkkel, amik fogva tartják őket.

A bűn és a test nagyon fontos akadályozó tényezők, de az átkok és familiáris szellemek a természetfeletti síkon helyezkednek el. Ezek a közvetlen okozói a generációkon átívelő betegségeknek és szerencsétlenségeknek. Jézus viszont ezeket is megtörte, és lehetőséget biztosított nekünk arra, hogy ahol tegnap még átok volt, ott ma már Ábrahám áldása legyen.

 

 

A következő akadály, ahol szintén át kell törni: az elme okoskodásai és érvelései. Jézus körül is ott voltak a tudósok, akik nagyon képzett emberek voltak és Jézussal szemben okoskodtak – mégis kicsoda ő, hogy megbocsátja az ember bűneit.

Az elme területe az egyik legnagyobb ellenálló gócpont Isten munkájával szemben – különösen a hívők életében.

Nagyon sok kétlelkű keresztény van, aki a szívével hisz az igazságban, de a gondolatai ellentétesek azzal, amiben hisz.

Ha egy hívő hagyja, hogy a gondolkozásmódját a korszellem irányítsa, akkor a hitét állandóan megbénítja, és nem tud Isten programja megvalósulni az életében, csak kis áldásokat tud birtokba venni. Áldott élet helyett egy frusztrációval teli keresztény sorsra kárhoztatja magát.

Isten országa azt jelenti, hogy teljes mértékben alárendeljük magunkat az ő uralmának és kormányzásának. Ha a megtérésünk után nem törekszünk arra, hogy az elménket is az ő igazsága irányítsa, akkor ezt a területet eleve kizárjuk Isten országából.

Sok keresztény ezt csinálja, ugyanakkor azt véli, hogy így is meg fogja kapni Isten áldásait – és a szívében valóban van is erre hit. Jakab szerint azonban ezek a kétlelkű emberek olyanok, mint akiket a tenger habja ide és oda sodor, hiányzik az életvezetésükből a stabilitás.

 

 

Az ilyen ember viszont nem fog kapni semmit Istentől, mert a hit harca pontosan abban áll, hogy az elménket és a szellemünket összhangba hozza, az egész személyiségünket megragadja. A szellemünkbe már be van írva Isten törvénye, de fontos, hogy a gondolatunkban is realizálódjon.

Miért fontos ez? Azért, mert a gondolkozásmódunk határozza meg a beszédünket és a cselekedeteinket. Ha ebben nincs harmónia, hatalmas kilengések lesznek az életünkben. Pál ezért azt mondja, hogy ne szabjuk magunkat a korhoz, mert ha mi is úgy gondolkozunk, nem fogjuk tudni felismerni Isten akaratát.

Az európaiaknak különösen nagy feladatot jelent az elme megújítása.

Zsolt 107:10-15 - A történetben láthatjuk, hogy a gutaütött betegsége bűnnel állt összefüggésben állt. Ez nagyon gyakran így van, különösen keresztények esetében. Ha egy keresztény sokáig titkolja a bűneit, az nagyon könnyen betegségeket idézhet elő, mert a bűn kinyitja az ajtót a betegség előtt.

 

 

Izraelben sokan ellenszegültek Isten Igéjének és a saját gondolataik szerint akartak élni, ezért Isten megalázta a szívüket nyomorúsággal - mert szerette őket és nem akarta, hogy végleg elvesszenek. Megengedte nekik, hogy bűnbe essenek, és egyre mélyebbre csússzanak benne, hogy rájöjjenek, nincs senki, aki segíthet rajtuk.

Ekkor tudja Isten megmutatni, hogy ő közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt és kihozza őket a nyomorúságból. Így lesz ez a jövőben Izrael fiaival, de nekünk is tanulnunk kell belőle: ne várjuk meg, amíg ilyen szorult helyzetbe kerülünk, hanem emlékezzünk meg arról, mivel tartozunk az Úrnak: hálaadással.

Aki az Úrhoz ragaszkodik, azt megszabadítja, átjut a falakon, akadályokon és eljut az Úr jelenlétébe, mert hit által minden lehetséges!

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások