Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Te mitől függsz?
Hitélet

Te mitől függsz?

2018. 10. 04.
| Matolcsi Zsuzsanna, Morvay Bátor

Az ember attól kerül függőségbe, amitől csak akar - ezt a meglepő célt helyezte középpontba dr. Ruff Tibor teológus, lelkész a Hit Parkban tartott Egyetemista Napon. A több mint 500, zömében Budapesten tanuló fiatal egyetemistát arra buzdította, hogy kerüljenek - jó értelemben véve - függőségbe az Úrral való kapcsolattól, a tanulástól és a legnemesebb földi küldetéstől, az evangélium hirdetésétől. A Corvinus Egyetem és a Szent Pál Akadémia diplomás hallgatójával, Üveges Bálintal tartott közös előadásukról, az összefoglaló mellett, rövid részleteket is közlünk.

Nem minden függőség rossz.

Isten eredendően is függő lényeknek teremtett minket: az Atyától, a Fiútól és a Szent Szellemtől való függés például a létezésünk értelme. Ezért nagyon is egészséges, ha valaki „rászokik“ az Úrral való változatos közösségre, az imádkozásra, az igeolvasásra, a dicséretre, a róla való inspirált, őszinte beszélgetésekre, a gyülekezetbe járásra és még megannyi szent formájára annak, ahogyan kapcsolatba tudunk lépni a Szentháromság tagjaival, akikkel a folyamatos, bensőséges kapcsolattartás a teremtésünk legfőbb és legnemesebb célja. Ezen túl viszont Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy a Földön is elvégezzük a feladatainkat és ne „csupán“ Istenre áhítozzunk, hanem a Tőle kapott szeretetünket mások felé is kifejezzük.

 

A küldetésre és emberi kapcsolatokra való elemi vágy, szükség, függőség nem a bűn és romlott természet következménye, hanem már a teremtéstől kezdve bele volt kódolva az emberbe.

Ezért volt szükség arra, hogy Éva személyében Isten segítőtársat adjon Ádámnak, célt és feladatot adjon nekik azzal, hogy őrizzék az Éden kertjét.

 

Rövid üzenet: Az ember Isten munkatársa

 

Ádám ebből fakadóan egy tökéletes, harmonikus viszonyban élt Istennel, és mivel még nem lépett be közéjük a bűn, semmi nem homályosította el a kapcsolatukat. Minden nap együtt dolgozott Istennel és igazi munkatársi viszony volt köztük. Ahogyan Ádám elnevezte az állatokat, maga Isten is úgy hívta azokat később. Ez pedig azt jelenti, hogy az ember alakította Isten szókincsét és formálta az Igét: amikor a Biblia azt írja, hogy "Isten Báránya", vagy "Júda Oroszlánja", akkor Ádám rájuk kimondott szavait használja.

Eredetileg tehát az ember hihetetlenül magas szinten volt bevonva az Istennel való munkatársi, partneri viszonyba.

Ebből is látszik, hogy Isten belénk kódolta a tettre való készséget. Nem elég az, hogy a munkánkkal pusztán a megélhetésünket biztosítjuk, hanem az Isten akarata, hogy szeressük is csinálni azt a munkát, amit végzünk. Ha az ember nem végezheti azt, amire tehetsége, elhívása van, akkor üresség jön létre a belsejében. A világ ma a szívben lévő ürességet - aminek legfájóbb és legmélyebb formája az Istentől való elszakítottság - sokféle pótcselekvéssel próbálja betölteni, amikből káros függőségek alakulnak ki. 

 

 

Rövid üzenet: Te mitől függsz?

Az ember viszont képes a függési hajlamát tudatosan arra irányítani, amire csak akarja. Pár hónap erőltetés után minden betud rögződni.

A legfontosabb dolog ezért az, hogy először is Istenre irányítsuk a függőségünket, majd a hűséges emberi kapcsolatokra, elsősorban a házastársunkra. Fontossági sorrendben ezt követi az elhívásunk, mint például Ádámnak a kert őrzése és gondozása, egyetemistáknak pedig az elhívásra való felkészülést jelentő tanulási időszak. 

 

Tisztán matematikailag négy fajta munka létezik:

1. Sok pénzt lehet vele keresni, de az ember nem szereti csinálni

2. Kevés pénzt lehet vele keresni, de az ember szereti csinálni

3. Kevés pénzt lehet vele keresni, és az ember nem szereti csinálni

4. Sok pénzt lehet vele keresni, és az ember szereti csinálni

 

Rövid üzenet: Nem az érdemjegy mondja meg, hogy ki vagy

 

Van, aki bevállalja, hogy a munkáját nem igazán szereti, de sok pénzt keres vele, a szabadidejében pedig az elhívására koncentrál. Mások pedig fordítva: bevállalja, hogy kevesebbet vissza haza, viszont a munkaidejét örömmel végzi. A legrosszabb helyzet az, ha kevés pénzt keres az ember, ráadásul nem is szereti a munkáját. Ezt mindenkinek tanácsos elkerülnie.

A tanulás legszerencsésebb formája, ha olyan munkára irányul, amit szeretsz és meg is tudsz élni belőle.

A tanulás részben egy biológiai jelenség, ami az idegrendszernek és az agynak az igénybevételét jelenti. Ugyanúgy alkalmazkodik hozzá a test, mint edzés közben. Fiatal korban ezt még nagyon könnyen lehet alakítani, fejleszteni. Amikor az ember elkezdi jobban igénybe venni a testét, akkor az jelzéseket ad, hogy fejlesztésre van szükség, mert megnőtt a terhelése.

 

Ha az ember 1-2 hónapig rákényszeríti magát, hogy a teljesítő képességének a határáig húzza ki a tanulást, akkor az idegrendszer felnő a feladathoz.

Ehhez viszont időközönként pihentetni is kell. Egy, másfél óra intenzív jegyzetelés, olvasás és koncentrálás után az ember agya „égni kezd“ és már nem tud többet befogadni. „Személy szerint én ilyenkor azt csináltam, hogy lefeküdtem hanyatt a szőnyegre és 15-20 percig csak csukott szemmel feküdtem, kicsit kipihentem magam, majd felkeltem és megint jött másfél óra kőkemény koncentrálás, tanulás, memorizálás és jegyzetelés.” A 15-20 perces pihenő általában új lendületet ad és az idegrendszer hozzá tud fejlődni a feladathoz.

 

Egyetemista és keresztény?

Nemcsak a buli kultúra, hanem bizonyos tananyagok is gyakran megpróbálják a keresztény tanulók hitéletét.

Ennek a legnagyobb ellenszere az Ige. Mindig több Ige kell, hogy legyen az emberben, mint amennyit éppen tanul. Ahhoz, hogy a szellemi épségét meg tudja őrizni egy hívő diák, nagyobb súllyal kell, hogy jelen legyen a személyiségében az igeolvasás, a prédikálás hallgatása, mint az összes tananyag együttvéve, vagy az egyetemi közösségi életben és beszélgetésekben megjelenő vélemény.

A legértékesebb időszakainkat - a kipihent állapot, ami kinek reggel, kinek este van - érdemes az Igére és szellemi célokra fordítani.

Az érdeklődés persze nem biztos, hogy magától erre fordul, ezért van szükség a Szellem egyik gyümölcsére, az önuralomra (mértékletesség). A  gyümölcsök alapján tudjuk megállapítani, hogy mennyire vagyunk benne a Szent Szellemben. Nem véletlen, hogy a kívülállók számra ezek a legerősebb bizonyságok.  

 

 

Rövid üzenet: A bátorságot az egyetemen is tisztelik

 

Aki őszinte szívből tesz bizonyságot, azt a Szent Szellem mindig támogatni fogja. Ekkor a bizonyságtevő újra átéli a saját megtérését, mert megelevenedik benne a saját hitének és Szent Szellem kenetének az öröme. Ellenben ha a bizonyságtevést elhagyjuk, a keresztény élet elkezd szomorúvá és üressé válni, mert a lényeg kikerült a fókuszból. A Földön elsősorban azért vagyunk, hogy bizonyságot tegyünk és hintsük a magot. Ezért ha nyomottnak és csüggedtnek érzed magad, akkor hirdesd az evangéliumot és ne törődj azzal, hogy mit gondolnak rólad azért, mert bátran felvállalod a hitedet az egyetemi beszélgetésekben.

Önmagában azért, mert valaki bátor, már tisztelni fogja a környezete. Lehet, hogy semmivel nem értenek egyet, mégis meghallgatnak, mert szimpatikus nekik az, ahogyan a hitedet képviseled. 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy sokszor más a vető és más az arató. Évekbe, akár évtizedbe is telhet míg a mag kifejlődik és megtermi a megtérés gyümölcsét, ezért akkor sem szabad ellankadni, ha negatív tapasztalatok érnek. Nincs veszteni valónk, sőt, Pál a legnagyobb lázadó volt, fanatikusan üldözte a keresztényeket, végül mégis belőle lett a legnagyobb apostol. Még az ellenséges reakció mögött is a szívbe találhat az evangélium. Egyszerűen semmit sem veszíthetünk, ha őszinte szívből, a másik iránt érzett szeretetből teszünk bizonyságot.

 

Ne számokat láss, hanem embereket!

Isten nem számokban gondolkodik, vagy tömegben, hanem mindenkit külön, külön szeret és meg akar menteni. A személy a lényeg, aki felé az evangéliumot hirdeted. Nincs olyan ember, aki ne érezné, hogy bűnös, sőt a legtöbben nagyon is tisztában vannak a lelkiismeretükkel, ezért nekünk nem kell azt mindenáron bizonyítanunk felé. Nem a törvényt, hanem Jézus Krisztust kell hirdetni és rámutatnunk arra a tényre, hogy Isten kész úgy megbocsátani a bűnét, mintha sohasem vétkezett volna, és tiszta lappal újra kezdheti az életét.

 

Rövid üzenet: Szeretetből tegyél bizonyságot

 

Fontos, hogy a tanulással párhuzamban a szellemi életünk élő legyen! Imádkozás, a Bibliával való közösség, a rendszeres bizonyságtevés és a gyülekezetbe járás. Ha ezek jelen vannak egy keresztény fiatal életében, akkor folyamatos védelem alatt áll, és a „rossz társaságok“, befolyások nem tudják elfojtani az Úrral való kapcsolatát és nem fut zátonyra a hívő élete. 

 

Üveges Bálint: A bizalom nagy érték

Az egyetemi élet teljesen más világ, különösen azok számára, akik keresztény iskolákból érkeznek. Fiatalként jogosan vágyunk arra, hogy jól érezzük magunkat, jót beszélgessünk, részt vegyünk egy kiváló programon, élményeink legyenek, ezek az igények mind Istentől származnak, mert közösségi lénynek teremtette az embert. Viszont Isten igéje világossá teszi, hogy ne szeressük ezt a világrendszert, mert ez nem a jó, hanem a gonosz, a Sátán befolyása alatt áll. A nyugati civilizációban működik egy diabolikus terv, ami az emberi életet tönkreteszi azáltal, hogy függőségeket teremt és önpusztításba viszi a fiatalokat. Ez pedig különösen erős az egyetemi életben.

Rövid üzenet: Mit használ ha az egész világot megnyered?

Ezért nagy kihívás az eltérő közegben való erkölcsi és morális szemben állás. Teljesen jogos igény az, hogy ne egy szál magunk legyünk, hanem kapcsolatokat építsünk, viszont érdemes szakmai alapon maradni és nem átlépni azt a határt, amiben már keresztényként nem járhatunk egy úton a kortársainkkal. "Aki Istentől született, az legyőzi a világot" (1 Jn. 5:4) Eredetiben: kiválik evilág rendszeréből, vagyis ki tud szakadni, el tud határolódni, távolságot tud tartani attól a rendszertől, amit a Sátán azért épít tudatosan, hogy az embereket bűnbe vigye. Ha mi letudnánk győzni a világot egyetemes értelemben, nem lenne szükségünk a Messiás visszajövetelére. Jézus sem imádkozott a világért, ezért szellemi távolságtartással kell viszonyulni ahhoz a bulikultúrához, ami meghatározza az egyetemi éveket. Ezt pedig csak újjászületett természettel és stabil szellemi állapottal lehet megtenni.

Az egyetemi időszak másik célja a bizonyságtevés, ennek alapja pedig a bizalom, mert csak akkor tudunk hatékonyan beszélni az evangéliumról, ha a hallgatónak bizalma van a személyünk felé. Önmagában a fiatalok nagy érdeklődéssel fogadják azt ha valaki keresztény, nem tapasztalható ellenséges hangulat, viszont mégis az a tapasztalat, hogy egy olyan korban élünk, amikor nem tömegméretekben térnek meg az egyetemeken. Egy bibliai példával élve nem halászási időszak van, hanem „csak“ horgászat. Ezért rengeteg időt, energiát, imádkozást, közbenjárást és beszélgetést igényel, hogy a kortársaink bizalmát megnyerjük és a Jézus Krisztussal való személyes közösség, valamint a gyülekezet felé orientáljuk. 

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Egyház és társadalom
2017. 12. 06.

Teremtő ember – a mesterséges intelligencia határai

Egyház és társadalom
2016. 10. 25.

Végső támadás indult Nyugaton a Biblia ellen