Vízzel való alámerítkezés
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. - Máté 3:11-12
Keresztelő Jánosnak két fő üzenete volt: az első a megtérésre való felhívás volt, mivel, mint mondta: közeledik Isten haragjának a napja. A második nagyon fontos célkitűzése pedig az volt a szolgálatának, hogy előkészítse az utat Jézus Krisztus szolgálata számára. Habár Jézus a rokona volt, azt nem tudta, hogy a Messiás pontosan ki lesz, azt viszont tudta -ahogy a fenti részletből is látszik-, hogy míg ő vízzel keresztel, az utána érkező Messiás "Szent Szellemben és tűzben" meríti majd alá a megtérteket.
A Károli fordításban szereplő "keresztelés" szó helyén az eredetiben „baptiso” olvasható, aminek nincs semmi köze a kereszthez, a szó alámerítést jelent vízzel és/vagy szellemmel, és arra utal, hogy a hívő ember fizikai teste és teljes személyisége a Szent Szellem uralma alá kerül.
Szellem és lélek közötti különbség
A héber és a görög is megkülönbözteti a "lélek" és a "szellem" kifejezéseket, erre fontos odafigyelnünk akkor, amikor a Szent Szellem személyét meg akarjuk ismerni. A Károli fordításban többször Szentléleknek nevezik Isten szellemét, ez nem helytálló. Az eredetiben a görögben „pneuma”, héberben „ruách” szóval írják le Isten szellemét, míg amikor lélekről van szó, a görögben „psziché”, a héberben pedig „nefes” szerepel.
Ez a szándékos félrefordítás azért történt, mert sokakat zavar a "szellem" szó, mert az okkultizmus gyakrabban használja ezt a kifejezést. A Bibilia szerint van jó szellem és rossz szellem is, és mivel Isten szelleme magától Istentől származik, ezért szent, és nincs benne semmi rossz. Ezért nem kell félni a bibliai fogalmak használatától, bátran kimondhatjuk, hogy Isten szelleme Szellem. Mi több, az emberrel kapcsolatban is az Istennek a célja, hogy a természetes, testi emberből spirituális, szellemi ember legyen. Az Istentől való újjászületés pillanatában a Szent Szellem beköltözik az ember szellemébe és kiragadja azt a halál állapotából. Ettől fogva már nem mondható az ember állapotára, hogy testi, még akkor sem, ha még testi életmódot él. Megvan a belsejében az a hatalom, hogy az életvitelét is megváltoztassa, és ne testi, hanem szellemi életet éljen.
Alámerítkezni és élni a Szent Szellemben, mint hal a vízben
A Szent Szellemmel való betöltekezés, annyira alapvető fontosságú, hogy mind a négy evangéliumban szerepel. Nem célszerű elkerülni, mert bár enélkül is üdvössége van a hívőnek, de egészen biztos, hogy nagyon sok mindenből kimarad, például a szolgálatban az Istennek az erejéből. A Szent Szellem az egyik legfontosabb jellemformáló erő. Ha nem vesszük a Szent Szellemet, akkor hogyan munkálkodhatna a bensőnkben? Így tudunk hasonlatosak lenni Krisztushoz. Az ember nem tudja saját magát megváltoztatni, de Istennek a Szelleme képes erre, sőt, még új tulajdonságokat is létre tud hozni az emberben.
A Szent Szellem nem eszköz, “amivel” be kell töltekezni, ő egy személy, ezért Szent SzellemBEN kell alámerítkezni, és benne is kell megmaradni, hogy vezesse a gondolkozásmódunkat, a szívünket, az életünket, mert azok az Isten fiai, akiket a Szent Szellem vezet. Ez a vezetés csak akkor tud megvalósulni, ha megvan a Szent Szellemmel való közösség, és engedjük, hogy ő legyen a főnök az életünkben. A Szent Szellemben úgy kell élnünk, mint ahogy a halak élnek a vízben, mert így tudjuk a gyümölcsöket megteremni Isten dicsőségére, így tudjuk az életünkben megvalósítani az Istennek a célját, programját. Ha hagyjuk, hogy a saját gondolataink, lelkünk, fantáziánk, saját terveink a “szárazföldre” dobjanak ki minket, akkor kínlódni fogunk a hívő életünkben, és nagyon sok fusztráltságnak szolgáltatjuk ki magunkat.
A Szent Szellem egy személy és egyben cél is. Ahhoz, hogy úrrá legyen az életünkben folyamatosan fel kell magasztalni. Aki megtért az Úrhoz, az Isten szerint él, és ha az Atyától kér, akkor jó szellemet fog kapni. A Szent Szellem az Istentől származik, és ha vesszük, akkor Isten jelenlétébe kerülünk, ami megeleveníti az életünket. Így lehet megőrizni Isten szeretetét az életünkben. Mert az ember szeretre való képessége olyan, mint a reggeli harmat, könnyen elmúlik. Nem akarja Isten, hogy félénkek, gyengék, agresszívak legyünk, hanem hogy tele legyünk életkedvvel, életszeretettel még akkor is, mikor nincs sok pozitív kilátás az életre vonatkozóan. Szellem az, amely életre kelt. Ezért a földi életnek a legkalandosabb, és legizgalmasabb formája a Szent Szellem szolgálata, ami sokkal dicsőségesebb, mint az Ószövetség szolgálata. A Szellem az, amely képessé tesz bennünket a feladataink ellátására, el tudja venni a lelki, intellektuális fáradtságot is. Az emberek kiégnek egy idő után, de a Szent Szellemben meg lehet újulni, és dicsőségről dicsőségre vezet míg meg nem jelenünk Jézus előtt.
Mi az oka annak, hogy a Szent Szellemmel való betöltekezés csak Pünkösdkor kezdődött el?
János 7:39 - A Fiú feltehetőleg úgy született, hogy az Atya kimondta, szavakkal jött ki belőle, mert az Atyának van arra hatalma, hogy kimondja a létezést, a létét. Amikor a Krisztus megszülettett, akkor lett Istenből Atya, ekkor áradt ki az Atyából a Szent Szellem, mert a Szent Szellem nem más, mint az Atyának a szeretete a Fiú iránt. A Fiú válasza az Atya iránti szeretet volt.
A Szent Szellem eredendően az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének a megnyilvánulása.
Azóta is a Szent Szellem kiáradása, megnyugvása mindig kapcsolatban van Krisztus személyével, vagy a Krisztus alkotásával, vagy pedig az újjászületett emberekkel. Mert amikor Krisztusban vagy, akkor már a Szent Szellem közösségben akar veled lenni, ki akarja árasztani rád az Istennek a szeretetét. A Szent Szellem mindig a bennünk lévő Krisztust keresi. Ezért ha az óemberünket megfeszítjük, felszámoljuk a testi életmódunkat, az indulatainkat, a testi gondolatainkat, akkor a Szent Szellem kenete nagy lesz az életünkben és megnyugszik rajtunk.
A Szent Szellem mindig is létezett
Az örökkévalóságban már volt Szent Szellem és a teremtésben már egyértelműen fő szerepet töltött be, mint Isten végrehajtó hatalma. Létrehozta azt, amit Isten kimondott, az Igét azonal megvalósította, mert az Igével a Szent Szellem szorosan együttműködik. Így jött létre a mindenség. Ezeket azért írta le Isten, hogy engedd, hogy a te életedben is megcselekedje Isten a dolgait. A Szent Szellem sokkal tökéletesebb Isteni természetet tud létrehozni az emberben.
Ha hiszel abban, hogy a Szent Szellem benned van, munkálkodik, akkor egészen biztos, hogy nem teszi le a csákányt, nem teszi le a kalapácsot, hanem továbbra is ütlegel, nyes, vág, épít, gyomlál, és végülis felépülsz Krisztus érett férfiú korára, és tele leszel Isten dicsőségével.
Ha nem a Szent Szellemre figyelsz, akkor ne csodálkozz ha “vergődsz” a hívő életben. Tanuljuk meg a napi feladatainkat úgy végezni, hogy ezek ne sodorjanak el minket a Szellem vezetésétől.
Az Ószövetségben is volt Szent Szellem és rá is szállt Isten embereire, de ez mindig Krisztus miatt történt. Isten kiválasztott embereket, hogy a Krisztus kinyilatkoztatása továbbra is fennmaradjon. Tehát Krisztusra előrenézően kapták meg a kenetet. Nem véletlen, hogy 4000 éven keresztül ígérete volt Istennek, hogy kiárassza a Szent Szellemet.
Isten a Biblia alapján emésztő tűz: ez azt jelenti, hogy fent a Mennyben, Isten királyi széke előtt a Szent Szellem láng formájában van jelen, a dicsősége hőenergiát áraszt magából. Nem csak fizikai tűz van, hanem van temészetfölötti is, ami az egész világmindenséget képes megemészteni, mindent át tud hatni, meg tudja semmisíti az anyagot is.
Amikor Jézus Krisztus a Földre érkezett teljesen kiüresített állapotban jött, a Szent Szellem is egy olyan formában jön el a hívőkhöz, melyet azok el tudnak viselni, így el tudja kezdeni az emberi természetben a Krisztus szerinti változást. Ha lejönne olyan dicsőségében, mint ami az Úr királyi széke előtt van, akkor egyikőnk se élné túl, de a Biblia szerint volt, és lesz is olyan, amikor így jön majd el a Földre: a pusztai vándorláskor, amikor a nép megállt a Sinai hegy előtt, azért nem lehetett hozzáérni a hegyhez, mert a Messiás dicsőségben szállt le arra, lángolt az egész hegy a leírás szerint, félelmetes látvány volt. A jövőben pedig majd az armageddoni háborúban fog nagy valószínűséggel így leszállni az Úr, hogy egy egész hadseregnyi ember el fog égni egy szempillantás alatt a jelenlétében.
Amikor a Szent Szellem mégis nagyobb dicsőséggel jön el és úgy érinti meg az embert, akkor az a célja, hogy gyökeres változást hozzon az életében, hogy nagy szemetet égessen el a természetében. Ez gyors és nagy változást eredményez.
Ahogy gyorsul az idő, és közeledik az Úrnak a visszajövetele, a Szent Szellemnek a jelenlétének a minősége, töménysége is erősödni fog, sűrűbb lesz a kenet. Fel fogja gyorsítani az Úr a megszentelődési folyamatot, és az egyik fő megszentelő a Szent Szellem. Az Úrnak az ember szellemében, akaratában, érzelmében létre tudja hozni a szükséges változásokat, és ezért mindig vágyni kell az Úr jelenlétére, aki ki tudja jelenteni nekünk, hogy milyen az Úr, mivel ő rengeteg információval rendelkezik Krisztusról, ő az, aki az Isten mélységeit vizsgálja. De soha nem az “én”-t teszi naggyá, a Szent Szellem kiáradásának a fő célja, hogy a Krisztus legyen nagy az emberben. Ehhez az embernek edénynek kell lennie, nem individualistának.
Jézus megkoronázása után áradt ki a Szent Szellem
Jézusnak először emberré kellett válnia ahhoz és ki kellett érdemelnie Isten dicsőségét ahhoz, hogy aztán meg legyen koronázva. Olyan állapotba helyezte magát Jézus, mint a miben mi élünk, egyedül a bűnnel nem azonosult. Az emberi természetet kellett neki tökéletességre juttatnia. Ez igazából a feltámadással és a mennybemenetellel valósult meg, miután a tökéletes emberi vérével legalizálta a kereszt munkáját. Megvizsgálták Jézus vérének az ártatlanságát, majd ezután megkoronázták dicsőséggel és tisztességgel, és az Atya Úrrá tette Jézust a kezei munkái fölött.
Egy új fajt hozott létre Jézus Krisztus: valóságos Isten, valóságos ember egy egységes személyként.
Így teljesedett be a 8. Zsoltár. A Krisztusnak több létformája volt: Isteni létforma, emberi létforma és Melkisédek rendje szerinti főpapként, emberként visszaszerezte újra az Istenfiúságot.
Jézus átélte az emberi élet minden fontos állomását születéstől a halálig, a legnagyobb támasza és segítője pedig a Szent Szellem volt, nélkülözhetetlen szerepet játszott az életében és a feladata teljesítésében is. Jézus tudta, hogy a Szent Szellem nélkül nagyon nehéz, ha nem teljesíthetetlen a földi élet, ezért mondta, hogy "nem hagy árvákul minket" és hogy "jobb lesz nekünk, ha ő elmegy", mert "maga helyett elküldi a vigasztalót". Miután felment az Atyához, kérte az Igazság Szellemét, hogy ne kerüljünk rosszabb helyzetbe, mint ő. Az, hogy pünkösdkor rászállt a Szent Szellem arra a 120 tanítványra nyilvánvalóvá tette azt, hogy a megváltás tökéletes, a Menny elfogadta Jézus megváltó munkáját.
Reászállás és a Szent Szellem vétele között a különbség
A Szent Szellem emberekre áradásával kapcsolatban az Ige kétféle állítást is tesz: "leszáll ránk a Szent Szellem" és "vesszük a Szent Szellemet". Akkor most ez hogy van?
Leszáll ránk a Szent Szellem: a Szent Szellem mindig felülről jön, ő kezdeményez. Ha az eredeti görög szót nézzük, akkor ez egy kicsit erőszakosabb közeledés, "ugrással" van azonosítva. A Szent Szellem ugyanakkor olyan, mint a szél, amit nem látunk, de a megnyilvánulásaiból egyértelmű, hogy van. Jézus azt mondja, hogy "lássátok és halljátok". Különféle megnyilvánulási módjai lehetnek annak, ha a Szent Szellem elkezd munkálkodni egy helyen, az emberek különféle módon reagálhatnak erre.
Vesszük a Szent Szellemet: Amikor leszáll a Szent Szellem, akkor a hívő embereket körülveszi, de fontos az is, hogy mi együttműködjünk vele, ilyenkor van szó arról, hogy vesszük a Szent Szellemet, hogy csordultig betöltsön minket. Jézus az iváshoz hasonlítja ezt a folyamatot: “Aki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék.” Ezért Jézus Krisztushoz kell menni. A hozzá való járulásnak a formái a megtérés, újjászületés, óember megfeszítése, szentség, ezután oda lehet menni hozzá és venni lehet a Szent Szellemet. Ezt újra és újra meg kell tenni, hogy ne történjen meg az, hogy az ember kiszárad. Ezért ha valaki közömbösséget, fásultságot, terheket, démonokat, familiáris szellemeket érez megnyilvánulni az életében, akkor ezeket meg kell feszíteni. Ezek ugyanis azok, amik szeretik visszahúzni az embert az örökségtől.
Az ember szelleme az Úrnak a szövétneke. A lámpásból, akkor jön fény, ha meggyújtják. Ezért oda kell adni a lámpásunkat az Úrnak a kezébe. Ez csak akkor tud megtörténni, ha megvan az Isten iránti éhség.
