Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Szabadulás a gonosz korszaktól
Hitélet

Szabadulás a gonosz korszaktól

2018. 06. 29.
| Morvay-Tóth Petra, Morvay Bátor

Jézus Krisztus legyőzte az időt - ezt állítja Pál apostol a Galatákhoz írt levelében, ami rendkívüli hír az ember számára, mert a kegyetlen idő - kronosz - a hiábavalóság rabságában tartja az embert. A kereszt munkája által a gonosz, romboló és pusztító időt felváltotta a kellemes idő, az üdvösség ideje, ami értelemmel és céllal tölti fel a létezésünket. Németh Sándor szombati prédikációjának - június 23. - az összefoglalója.

A világ szabadságról alkotott képe sok ponton nem egyezik azzal a képpel, amit a Biblia képvisel. Mivel a szabadság eszménye egyrészt a görög kultúrából, másrészt a kereszténység által terjedt el világméretekben, ezért nem is tudott teljes mélységében szekularizálódni.

Az Európában és Egyesült Államokban zajló kultúrharc fő, központi eleme a szabadság fogalmának újragondolása és átértelmezése.

Mindeközben szinte minden irányból érzékelhetők a szabadság korlátozására irányuló törekvések, ezért fontos tisztázni, mit ért Isten a szabadság alatt.

A kifejezést ma leginkább politikai értelemben használják, míg az erkölcsi, szellemi tartalma egyre inkább háttérbe szorul. Az általános megfogalmazás a szabadságot a belső kényszer- és külső erőszakmentességben nevezi meg, ez részben a bibliai értékrenddel is átfedésben van.

 

 

A Biblia szerint minden ember egy belső kényszer, a bűn egyetemes uralma alatt él, ugyanakkor nem veszik figyelembe, bagatellizálják ennek a belső kényszerítő erőnek a jelentőségét. A megváltatlan ember nem képes önállóan meghozni és végrehajtani a döntéseit, hiszen amikor valaki kényszer alatt cselekszik, a cselekedetei miatt csak korlátozott mértékben vonható felelősségre. Ezért az Atya elküldte Jézus Krisztust, hogy felkínálja a szabadságot az embereknek. Mielőtt ítéletet hozna felettük, lehetőségek adott nekik a szabadulásra. Ezáltal az ember erkölcsi lénnyé vált és a cselekedetei is megítélhetőek.

Pál apostol a Galatákhoz írt levelében arra figyelmezteti a hívőket, hogy a szabadságban, amire Isten egyszer már elvezette őket, meg is kell állni, nem térhetnek vissza ismét az elnyomás alá.

Galata 1:4 - A megváltás első jelentős területeként Pál fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a jelen korszak gonoszsága alól is felszabadításra van szükségünk. Az „aión” görög kifejezés itt nem örökkévalóságot, hanem korszakot, időtartamot jelent, ami Pál szerint egy gonosz korszak. Az időt a Biblia nem csak természetes aspektusból nézi, hanem spirituális valóságként beszél róla.

Az ókori népek is tisztában voltak azzal, hogy a világot alkotó anyagi elemek mögött szellemi lények állnak. A görög mitológiában az idő istene Kronosz, egy lázadó istenség, aki az Ég (Uranosz) és a Föld (Gaia) házasságából született, a 12 titán egyike. Ez a gonosz istenség az emberi életet felemészti, pusztítja, és a Hádészba vezeti. Egy ciprusi mozaikon pedig látható, hogy a görögök nem csak Kronoszt, hanem az „Aión”-t is szellemi lényként, istenségként tisztelték.

A „kronosz”, mint idő a percek egymás utáni folyását, az egyetemes, végtelen időt jelenti.

Az „aión” ebben az értelemben a „kronosz” egy időtartamát jelenti, aminek van kezdete és vége. A megváltatlan ember ennek ki van szolgáltatva, az életében az idő halált, elmúlást és pusztulást eredményez. Az ókorban ezt a homokórával jelképezték. Amikor egy ember meghalt, megállították az óráját. E világ istene gyilkol az idővel, a „kronosz” tehát alapvetően az ember ellensége.

 

 

Az idő elmúlásával való szembenézés az, ami a legjobban Isten felé tudja fordítani az embert, ezért jó már fiatal korban átgondolni ezeket. Az ember legnagyobb problémája, hogy az ideje véges. Ha nem találkozik Jézus Krisztussal, az idő múlása egyre erősebb kényszerítő erővel hat az életében. Isten viszont megváltotta az embereket az időnek való kiszolgáltatottságtól is.

Lukács 22.52-53. - „Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetettétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek a hatalma…” Jézus egész élete során az Atya uralkodott az ideje felett, ezért hiába akarták már korábban is megölni őt, nem tudták letartóztatni. Jézus fő munkája azonban a helyettesítő áldozat, ezért át kellett adnia magát a sötétség órájának. Az ő ideje soha nem került volna magától a Sátán hatalma alá.

Az idő ellentétpárja nem az örökkévalóság, ahogy azt sokan állítják, hanem az örök élet.

A Sátán is örökkévaló, ahogy a mi szellemünk, bukott állapotában is örökkévaló. Az idő és az örökkévalóság között nincs is nagy távolság, mindössze csak egy lehelet. Az pedig nem mindegy, hogy az örökkévalóságnak melyik dimenziójába kerül az ember. A megmeneküléshez az örök életre van szükségünk, ami áttöri az idő korlátait, és nem a halálba, a pokolba vezet minket, hanem Isten dicsőségébe. Amikor az időnk Isten uralma alatt áll, a gonosz számára – mint Jézus – érinthetetlenek vagyunk.

 

 

A megváltatlan idő viszont az ellenség kezében van és mindenki életében kegyetlen, a halált munkálja. Az emberek többsége nem akar szembenézni ezzel, hanem olyan életmódot alakít ki magának, ami elfeledteti vele élete végességét. Ezektől az általánosan elfogadott szekuláris életmódoktól gyakran keresztények tömegei sem szabadok.

A görög kultúra egyik központi kérdése volt, hogyan tudnának megszabadulni a végzet hatalmától, és elnyerni az örök életet. Ők Zeusztól várták a megoldást, ő azonban nem volt képes megszabadítani az emberiséget legnagyobb problémájától. Jézus Krisztus viszont elhozta számunkra a kellemes időt és az örök életet. Amikor elfogadod, hogy ő megváltotta az idődet, akkor a belső kényszer eltűnik az életedből és nem fogod keresni a módját annak, hogy elfelejtsd a végzetedet, mert nem lesz többé végzeted.

El kell fogadnod, hogy nincs más név az ég alatt, akiben örök életünk van, csak Jézus Krisztus.

Az igazságos és szabad társadalom sem képes felszámolni ezt a belső kényszert, sem a külső erőszakot, a halált. Ez a létező legnagyobb erőszak, ami az emberekkel történik. A halál fullánkja még a szentek életében is benne van. El kell szenvedniük, hogy a szellemük és testük szétszakad egymástól, ezért viszont Isten kárpótolni fogja őket. A Biblia nem képmutató, nem kerülgeti ezt a kérdést, hanem mindjárt a legnagyobb probléma megoldására teszi a hangsúlyt. A megoldás pedig nem más, mint a Szabadító személye.

Nagyon fontos, hogy helyesen szemléljük az időt. A szabadságunkat a döntéseink meghozásával és végrehajtásával tudjuk gyakorolni az időben. Amikor az ember ezt nem tudja gyakorolni, akkor az idő múlása pánikot hoz létre benne. Ez okozza a legnagyobb krízist a huszonéves fiatalok életében is. Eljön az életükben a döntés ideje, de még nem látszik, hogy mi a jó választás. Ezen az időszakon csak hit által lehet győztesen keresztül jutni, amikor pedig az ember meghozza az Istentől rendelt döntéseket, azzal együtt békesség költözik az életébe. Végül pedig, ahogyan telnek az évek, nem a hívő embereken nem a pánik fog eluralkodni, hanem dicsőséget adnak Istennek, hogy egyre közelebb vannak az örök élethez.

 

 

Ha viszont a hit cselekedetei nem jelennek meg az életedben, akkor az idő fojtogatni kezd téged. 50-60 évesen még nem vagyunk öregemberek, de ha a döntés és cselekvés funkciói már nem működnek az életedben, akkor nagyon hirtelen fogsz megöregedni.

Az ember legnagyobb fájdalma, amikor élete végén ráébred, hogy az élete a semmiből a semmibe jutott.

Sok nagyszülő betegesen ragaszkodik az unokáihoz és görcsösen próbálja értelemmel megtölteni az életét. Ezzel szokták a nagyszülők lázadóvá és hálátlanná tenni az unokáikat, mert vetekedni kezdenek a szülőkkel.

Ideális esetben az ember az idő előrehaladtával egyre jobban kezd betelni az élettel, érzi, hogy egy kreatív, mozgalmas élet áll mögötte, előtte pedig egy még izgalmasabb élet.

 

 

A tényleges szabadság tehát mindig Isten beavatkozásának következményeként tud megvalósulni. Ahhoz, hogy szabadok legyünk, kell a hit és Isten természetfeletti hatalma és ereje.

Ézsaiás 61. - Az emberi élet végessége nem a természetes, Istentől rendelt állapot. Isten a saját képére teremtette Ádámot, örökkévalónak, ahogyan ő is örökkévaló. A bűnbeesés azonban véget vetett ennek az állapotnak. Az idő az óta Isten haragját jeleníti meg a bűnnel szemben. Emiatt rövidült az emberélet – ahogyan Mózes írja a 91. Zsoltárban - 70-80 esztendőre, aminek jelentős része nyomorúság és fáradtság.

Az orvostudomány ugyan egy-két évvel tud hosszabbítani az ember életén, de a problémát nem tudja felszámolni, csak egyedül Jézus Krisztus. Őáltala az idő Isten kegyelmét közvetíti számodra.

Az idővel való helyes sáfárkodáshoz Isten bölcsességére van szükség. Az egymás után elfolyt órák és napok előbb-utóbb frusztrációt okoznak az emberben és még Isten jelenlétét is el tudja veszíteni általa. Ezért kiáltott Mózes Istenhez bölcsességért, hogy az idejét bölcsen használhassa fel. Az időt a helyes döntéseink és cselekedeteink tudják örökkévaló értékekben tárgyiasítani, ezt pedig nem lehet az iskolában megtanulni, hanem a Szent Szellem az, aki képes megtanítani minket erre.

 

 

Préd. 1.13-14. - A Prédikátor könyve szintén azt a kérdést vizsgálja, hogy van-e értelme azoknak a dolgoknak, amiket az ember az idő uralma alatt tesz.

Mivel a könyv nézőpontja kizárólag a nap alatti világban zajló emberi tevékenységekre korlátozódik, a konklúziója ez: az ember cselekedeteinek nincsen értelme az idő rabságában.

Salamon mindazt kipróbálta, amiért az emberek a földön rajonganak: gazdagságot, szépséget, élvezeteket, a hedonizmus mélységeit, majd a bölcsességet, tudományt, a jövőkutatást, és a művészeteket, építészetet, ligetek, kertek építését, költészetet is. Mindezek után mégis úgy látta, hogy az életnek ezekkel együtt sincsen értelme. A világtörténelem legbölcsebb politikai vezetőjeként ezt nyugodtan el is hihetjük neki.

Hiába gyűjt az ember nagy gazdagságot, hiszen nem tudhatja, hogy a 2-3. generáció után ki fogja örökölni összegyűjtött vagyonát. Abból sem nyer az ember hasznot, ha a nemzet legnagyobb költőjeként emlékeznek is rá, mert ő is ugyanúgy megy el a világból, ahogyan érkezett: nincstelenül és mezítelenül. Ilyen ostobaságok miatt mégis évekig képesek marni egymást az emberek.

Korunk egyik hatalmas csapdája, amibe szintén tömegek esnek bele; az internet, ami előtt ülve az emberek rengeteg órát elvesztegetnek, miközben nem veszik észre, hogy az idő szép lassan az ellenségükké válik. Ezek a példabeszédek is igazolják, hogy mennyire szükséges az időnk megváltása is.

 

 

II.Kor.4.3-5. - A Sátán, aki ennek a korszaknak az ura, arra használja fel ezt az „aiónt”, hogy megvakítsa az emberek szívének felfogóképességét, nehogy megérthessék Isten országának az evangéliumát. Jézus Krisztus viszont felszabadította az időnket az ő uralma alól, ezért hatalmunk van arra, hogy minden reggel áldást mondjunk ki a napunkra: „Ez a nap örömnek a napja, ez a nap a gyógyulásom napja”.

Az emberek hite feltölti a napokat szellemi tartalommal, ezért a te napodat már korán reggel meg tudod áldani, és az a nap nem ellened fog dolgozni, hanem érted.

A hónapokat, heteket, napokat a római mitológiában és katolikus tradícióban is szellemi tartalommal ruházták fel (Pl.: aug. 15. Mária mennybemenetele). Az ilyen önkényes dolgok ellentétesek Isten igéjével, de mivel évszázadok óta át vannak adva ezek a napok a sötétség erőinek, ezért a keresztények ilyen napokon nagyobb nyomás alá tudnak kerülni. Ugyanakkor az Úr ünnepeinek napjain (PL.: sátortok ünnepe, peszach, sabbat), amik ősidők óta át vannak adva Istennek, sokkal könnyebben be lehet kerülni Isten jelenlétébe.

Az ószövetségben a napoknak nem voltak nevei, csak számokkal jelölték meg őket, ma viszont már nagyon sok hónap neve idegen istenek neveivel vannak összefüggésben.

 

 

Mivel az emberek nem akarnak azon gondolkozni, hogy mi az életüknek a vége és mi lesz annak a következménye, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy lekössék a figyelmüket. Egyesek a szórakozásba vetik bele magukat, az emberi szem viszont olyan, mint a pokol. Ahogyan a pokol nem telik meg a halottakkal, úgy a szem sem elégszik meg az élményekkel, ezért sokan munkával és küzdelemmel töltik az idejük nagy részét, ebbe temetkeznek bele. Olyan emberek is vannak, akik nem szórakozással és nem munkával töltik meg a lelküket, hanem félelmekkel és aggodalmaskodással: a korai haláltól, szerettek elvesztésétől és egyéb tragédiáktól való mániákus rettegéssel.

Mindennek oka, hogy az emberek nem akarnak szembenézni az elmúlással.

Nem futkározhatunk állandóan az élményeként a világban. Jézus Krisztus áttörte az idő korlátait, ezért jobb már minél fiatalabb korban befogadni az örökkévalóságot. Jézus meg is intette Mártát emiatt: „Márta, sok az idegesség és a nyugtalanság benned, nem tudsz figyelni Isten dolgaira. Nem veszed észre, hogy a testvéred a jobbik részt választotta?”

 

 

Az élet beszéde csak Jézusnál található meg, ezt a tanítványai is jól tudták. Csak Isten Igéje tudja közel hozni a szívedhez az örök életet, ezért ne sajnáld az idődet az Ige olvasására, hallgatására, tanulmányozására, mert ez az, ami megmentheti a lelkedet.

Hallgasd, olvasd, fogadd be az Igét és szabad ember leszel.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2018. 07. 14.

Út a Pokoltól a Mennyig

Hitélet
2017. 10. 19.

Facebook live Németh Sándorral (#4)

Vidám Vasárnap
2018. 05. 10.

Szent Szellemben való alámerítkezés

Egyház és társadalom
2018. 09. 30.

Készülj fel az Úr napjára!

Hitélet
2018. 10. 20.

Harc a hatalomért