Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Németh S. Judit: Hozzuk vissza az Úr ládáját!
Hitélet

Németh S. Judit: Hozzuk vissza az Úr ládáját!

2018. 05. 02.
| Csáti Evelin, Morvay Bátor

Az egyház feladata, hogy felépítse Dávid leomlott sátorrát, az igazi dicséretet! - Erről beszélt Németh S. Judit, a Hit Gyülekezete dicséret-vezetője a szombati istentiszteleten, ahol a Sámuel és a Krónikák könyve alapján mutatta be, hogy milyen az a dicséret, amit Isten szeret és az Ő jelenlétével viszonoz. Szerinte nem divatokat és stílusokat kell követni, mert az Igében olyan örökkévaló mintát kaptunk, ami minden emberi korszakot és irányzatot túlél! Az április 28-ai igehirdetés összefoglalója.

A dicséretről szóló igék mindig tudnak újat mondani. Egyrészt mérhetetlen lehetőségek vannak még benne számunkra, másrészt az Úr ad annak, akinek már van! A vallásos megszokás mindig a kenet ellen dolgozik! Sajnos emberi természet mégis rendre az utóbbi állapot felé mozdul el, de a Szent Szellem segít ebből a csapdából kitörni! A kulcs, hogy hittel térjünk vissza a mennyei látáshoz és Isten beszédéhez. Ez megvéd minket attól, hogy olyan dolgok legyenek fontosak számunkra, amik a Szent Szellem számára nem lényegesek.

A dicséret áldozat.

Az egész közösség áldozata, ehhez pedig a teljes valónkat bele kell tennünk az Úr felmagasztalásába! A zenei szolgálatban állóknak persze fontos, hogy szakmai szinten is a legjobbra törekedjenek, de ezt a célt alá kell rendelni a kenetnek, mert egyedül a Szent Szellem vezeti azt az igazi dicséretet, amit Isten jó illatként elfogad.

Ezért mi elsősorban nem az újdonságot, vagy a népszerűséget, hanem a természetfeletti töltést keressük!

A Szent Szellem sem a divatról, hanem Dávid sátráról tanít. Bármilyen korban élünk ez az igazi igei mintája a dicséretnek! Ehhez a klasszikus ige az Apostolok Cselekedete 15:16-17. Ebben az igében többről szó van, mint a dicséretről, mégis kibontja a igazi dávidi dicséret alapjait, amiről nyilvánvalóvá teszi a kijelentés, hogy az utolsó időkben az Úr meg akarja újítani.

 

Mi a dicséret?

Az Efézus 1:3-6. alapján a dicséret célja “Isten kegyelme dicsőségének a magasztalása”. Az Isten és az ember közötti kapcsolatban Jézus a nehezebb részt választotta. Ő mutatta be a véráldozatot! Viszont tőlünk cserébe kéri, hogy az ajkaink áldozatát mutassuk be neki. (Zsidó 13:15.) Mielőtt még megszülettünk volna - az idők előtt - az Atya már látta, hogy az életünk egy pontján elfogadjuk majd a Fiú áldozatát és ez a vér megszentel minket. Egy nagy nép és család részesei leszünk, ezt követően pedig mi magasztaljuk Őt, a kegyelme miatt. Ennek a szent és fedhetetlen népnek az elhívása az, hogy Isten kegyelmének dicsőségét magasztalja.

Rövid üzenet: A megszentelődés útja

Ez viszont már kezdettől fogva pontos rendtartás szerint működik és az Ige ad egy mintát az elfogadható és nem elfogadható áldozatokról.

Csak a megszenteltek dicsérete kedves Istennek.

Ábel áldozata arról szól, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A Zsidókhoz írt levél szerint az ő hite miatt lett igaznak nyilvánítva. Ezzel szemben a terhelt lelkiismeretű, bűnös és önfejű ember áldozatát Isten nem fogadja el, ahogy ezt Kainnál láthattuk.

Rövid üzenet: Nincs szeretet igazság nélkül

Az apostolok figyelmeztetnek minket arra, hogy az igét lágy szívvel lehet befogadni, mert ha nem, akkor a világ szeretete és a lázadás nyilvánul meg. Az egyházban világméretű probléma a kétszívűség, a testi bűnök, kevélység és világ szeretete (Jakab 4:4, 6-8. és Jakab 2:15-17).

Isten a lázadókat messze űzi magától, főleg, amikor úgynevezett lázadó hívők akarják Őt dicsérni és magasztalni. A jólétben élő emberek - ahogy Noé idejében is - elutasítják Istent. Ez a megdöbbentő jelenség, pedig az írás már a falon van, mint Dániel és Belsazár király történetében. Isten sok kegyelmet ad, lásd Szodoma és Gomora.

Akinek a szelleme megtapasztalta az igazit, annak már nem kell a másolat, hiszen tudja, hogy az övé lett az igazi kincs!

Rövid üzenet: Ne légy kétszívű ember!

A Lukács 17. arról beszél, hogy az utolsó időkben a társadalmak állapota Noé és Lót idejéhez hasonlít majd. Akkor is azt hitték, hogy örökké béke és jómód lesz, de a keresztényeknek mindig vissza kell nézni az előző történelmi és igei példákra. Ebben az esetben látják, hogy ha a romlottság ilyen módon zászlajára tűzi a torzulást, akkor a vég már nagyon közel van. Számunkra ezért továbbra is üzenet a megtisztulás. Az evangéliumok próféciáit nem lehet eleget olvasni (Máté 24. Márk 13., Lukács 21.): Figyelmeztet arra, hogy vigyázzunk, nehogy kompromisszumot kössünk! Ahogy Dániel elkötelezte magát, hogy sohasem fog a király ételéből enni - hogy azzal megfertőztesse magát -, ugyanúgy mi is így kell, hogy a világhoz viszonyuljunk.

Az idegen szellemmel kevert dicséret, az nem elfogadható Isten számára!

Az Ézsaiás 1:1-20. részletesen bemutatja, Isten milyen módon utasítja el a bűnben élők úgynevezett “dicséretét”, és ez megtalálható még az Ámós 5:21-24.-ben és az Ámós 6:1-7.-ben is. Ahogy a zsidók sem csaphatták be magukat, azt gondolva, hogy a hangszereik azok Dávid hangszerei, így mi is egyenesen kell, hogy járjunk és mindig ugyanazok kell, hogy legyünk, mint akik Krisztusban vagyunk. A vér ki tudja égetni a világ szeretetét a természetünkből! Zsoltárok 47. és Zsoltárok 96-98.

Rövid üzenet: A lázadókat Isten messze űzi magától

Az Úr először igazságos ítéletet gyakorol, utána pedig elkezdődik az univerzális dicséret. Mi ebben az előörs vagyunk!

A dicséret a tiszta szivűek szellemi áldozata

Miért olyan fontos Dávid sátora?

Azért mert Ő forradalmasította az áldozatot: a mózesi szolgálat mellett megjelent a szellemi szolgálat, ami már az újszövetség mintája, tehát profetikus szerepe is van. Már Mózes, Mirjám, Debora, Anna és az Úr többi felkentjei közül is sokan dicsérték Istent, Dávid viszont szintet lépet és a dicséretet életmóddá tette! Látjuk, hogy Dávid minden élet helyzetben, folyamatosan dicsérte az Urat, ezzel pedig adott egy előképet a szellemi kommunikáció módjáról (lásd Efézus 5). Ehhez még hozzátartozik az is, hogy egyben erős harcos volt: a Messiás ősapja. Az amúgy, hogy katona volt, nagyon is összefügg a dicsérettel: mert a dicséret szellemi - nem pedig fizikai(!) - harc! Nagy áldás Dávid életútját olvasni, mert annak történeteiből folyamatosan  árad a dicséret kenete.

Ő volt az, aki felismerte Jeruzsálem üdvtörténeti jelentőségét, ezért döntött úgy, hogy idehozatja a frigyládát. Tisztában volt vele, hogy az első a szellemi célok betöltése és utána jön csak a királyság bármilyen más feladata. Boldog az a nép, akinek ilyen a királya! Tulajdonképpen ezen a ponton kezdődik a Dávid sátora és erre utal vissza Jakab apostol is.

2 Sámuel 6:1-11. - A profi szervezés és a nép tömeges jelenléte nem akadályozta meg a tragédiát, nem írta felül a törvényt. Az örvendezés helyénvaló volt, de a “korszerű, profi” új szekér behozatala szembekerült Isten akaratával. Ebben a történetben nagy jelentősége van a neveknek. Abinádáb annyit tesz, hogy “az atyám bőkezű, nemes; a bőkezűség atya”. Ez azt jelenti, amikor valakinek az istenképe egy mindent megengedő isten lesz. Akkor jön az "új szekér", a pogány technológia, amit a filiszteusoktól még elfogadott Isten, de a szövetség népétől már elvárta, hogy a rendtartás szerint, bizonyos lévita családok vigyék fel a ládát! (Lásd 4. Mózes 4:15.)

 

 

Isten ragaszkodik ahhoz, hogy az szolgáljon neki, akit Ő erre kijelölt. Uzza a testi, emberi erő jelképe. A képességre, intelligenciára, észérvekre alapozott teológia, olyan vallási rendszer, ahol a tényező az emberi jóakarat, egyszóval egy testi nézőpont. Ahijó egészen aktuális üzenet számunkra, ugyanis testvériséget jelent. Mit történik akkor, ha hamis egység vezérli az embereket? Tragédia. A globális evangélium mégis ezt várja el tőlünk.

Az igazság mindig túléli az őrültséget!

A kérdés már csak az, hogy mekkora lesz az áldozat. Ebben a szituációban elsősorban a szellemi fegyvereket kell használnunk, hogy soha ne kerüljön sor az igaziak használatára. A szellemi hadviselés a békét, Isten uralmát szolgálja.

Nákhón ütést, csapást jelent. A szérű neve pedig - ahol a tragédia végbement - Kidón, vagyis hajítólándzsa. Erről beszél az 1. Korinthus 13. Ez volt a cséplés helye, az ökrök félremozdították a szekeret és Uzza - a tesi erő - hozzányúlt a szenthez, ezért lesújtott rá Isten ítélete. Ennek a történetnek az igazsága ma is érvényes. Nem kell rettegni, de szükség van arra, hogy legyen bennünk egészséges istenfélelem. Ha nem akarjuk, hogy tragédiák legyenek közöttünk, akkor mindenkinek meg kell szentelődnie, mert ahol közel az Úr jelenléte, ott az ítélete is erősebben érvényesül. Dávid is ezen a ponton jutott istenfélelemre, aminek lényege a gonosz gyűlölete.

Az Úr a botlásokat megbocsátja, de a kevélységet megítéli!

Obed-Edom viszont úgy viszonyult a ládához, hogy az Úr megáldotta három hónap alatt. Ezért példa arra, hogy a kenet jelenlétéből, hogyan kell áldást venni. Szintén követendő minta Dávid reakciója. Mivel az igében kereste a magyarázatot a tragédiára, végül meg is találta a kulcsot a terve véghezviteléhez.

A második felmenetelről az 1. Krónika 15:2, 12-16. számol be és ebből látjuk, hogy az Úr igéjétől egyáltalán nem független a dicséret! E mellett fontos volt az is, hogy sok hangszerrel és nagy örömmel meneteljenek Jeruzsálem felé. Az öröm kenete mindig ott van a dávidi dicséretben! Az is nyilvánvaló, hogy a képzettség mellett megjelenik benne a spontaneitás is! A történet bizonyítja, hogy a kettő jól kiegészíti egymást. A tudás, igazgatás és beosztás mellett megjelenik a spontaneitás, ez pedig az Úr kezének a nyomát mutatja. Fontos, hogy ebben a menetben sem maradt el a véráldozat!

Rövid üzenet: A dicséret menetrendje

“Dávid pedig teljes erejéből táncolt az Úr előtt” - mondja a 2. Sámuel 6:14. Ez nem egy vérszegény, gyenge dicséret volt, hanem teljes erőből jött és ebbe a lendületbe mindenki bekapcsolódott. Azonban a zsoltárokból tudjuk, hogy vannak kevésbé hangos, sőt egészen csendes dicséretek is. Ezek szépen követik egymást, ahogy azt a 95. zsoltárban is látjuk.

Nem hangulatból, hanem hitből kell énekelni, az öröm pedig követi ezt!

Általában - de ez nem szabály - az örömteli dalokat a himnikusak követik, majd ez átcsap egy közös imádásba. Ilyenkor az Úr szent mivoltát magasztaljuk, a szövegek pedig leegyszerűsödnek. Dávid táncát nem lehet utánozni, mert az Úr jelenléte kapta el őt és ezért eksztatikus. Ha valaki utánozni próbálja, csak elriasztja az embereket. A szellemi megnyilvánulásoknak sajnos rendszeresen vannak ilyen vadhajtásai. A frigyláda felhozatala után Dávid sátorában elindult a folyamatos dicséret, a király pedig odaadta a saját dalait a lévitáknak. A Szent Szellem sűrű jelenlétben pedig más dicséretek is születtek. Ennek a kenetnek a működését és gyümölcseit fogja össze a Zsoltárok könyve. Ez mutatja mekkora örökséget kaptunk és milyen csodálatos, hogy rendszeresen beléphetünk a dicséret szolgálatába!