Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Ének a szívemben - Interjú Balogh Ferenccel
Hitélet

Ének a szívemben - Interjú Balogh Ferenccel

2018. 06. 27.
| Cseszkó Tamás, Matolcsi Zsuzsanna, Morvay Bátor

Tehetség, motiváció, nemzetközi trendek és "dupla" tempó - Balogh Ferenc, a Hit Gyülekezete énekese adott nagy interjút a Hit Rádiónak, amiben többek között a dicséretben való egyéni és közösségi megújulásról, a szolgálatba állás szempontjairól és külföldi dalok helyes integrációjáról beszélgettek a hallgatókkal és műsorvezetővel. A nagy sikerre való tekintettel az interjút szerkesztett formában a gyülekezet oldalán is közzétettük. 

Kezdjük egy gyakran hallott kérdéssel… Baj, ha az emberhez egy dicséret közelebb áll, mint a többi?

Szerintem nem. Sőt, nagyon sokat tud segíteni, ha van az ember szívében egy jól kiválasztott, jól ismert dicséret, mert azzal újra és újra be tud kerülni az Úrnak jelenlétébe és közelebb tud lépni Hozzá.

Nagyon fontos, hogy az ember, amikor elkezdi dicsérni az Urat, olyan dalokkal kezdje, amiken keresztül már többször is megérintette a Szentlélek.

Ezeken keresztül tovább tud lépni és mélyebbre hatolni a dicséretben.

 

 

Most aktuálisan van egy ilyen, személyes dal a szívedben?

Nekem rendszeresen szokott adni a Szent Szellem dalt. A zsoltárokban is az szerepel, hogy „éneke volt éjszaka velem” vagy „ének volt a szívemben”. Időnként budaörsi időszakban lévő dalok szoktak feljönni, például az Élet Ura, jöjj közel. Reggel ez volt, amivel ébredtem.

 

A megtérés után a legtöbb hívő nagyon lelkesen, ahogy meg van írva: „tapssal, tánccal” dicséri az Urat a gyülekezeteben. Idővel azonban többeknél valami megváltozik és egyre nagyobb erőfeszítést jelent, hogy örülni tudjanak a dicséret alatt. Nem élnek bűnben, nincs az életben okuk a bánatra, mégis minden istentiszteleten kihívás, hogy „kibírják” a dicséretet. Mi ennek az oka?

Idén lesz 29 éve, hogy megtértem. Csak abból tudok kiindulni, amivel nekem személyesen szembe kell néznem. Az elmúlt évtizedek alatt nagyon sok, úgymond karizmatikus tradíció alakult ki, amelyek esetenként akadályozhatják, hogy az emberben felszabaduljon az öröm. Az efézusi gyülekezetnek az Úr azt mondta, hogy sok terhet viselt, nehéz helyzetben is kitartott mellette, viszont az volt a felvetése vele szemben, hogy az első szeretetet elhagyta. Mindannyiunk életében fontos, hogy az első szeretetre vissza tudjunk térni.

Természetesen külső okok is lehetnek olyan befolyással az emberre, hogy nehezebben tud miattuk az Úr jelenlétébe bemenni. Én ilyen helyzetben mindig azokra a zsidó férfiakra és nőkre gondolok, akiket Izraelben a falnál szoktam látni. Egyszerűen elkezdenek örülni, mert az Isten Igéje azt mondja: „örülj, örvendezzél” és „örömmel menjetek az Úr jelenlétébe, hálaadással”. Ezt hitből kezdik el megtenni, pedig még a Szentlélek nincs is bennük. Igazából nekünk is így, hittel kell elkezdnünk, míg be nem jutunk az Úr jelenlétébe.  Ha valóban nincs bűn a hívő életében, akkor valószínűleg csak meg kell újítani a hitét abban, hogy Isten hallja, érti és szereti, amikor Őt dicséri és magasztalja. A legfontosabb, hogy mindig hálaadással induljon el.

A Gyülekezetben sok helyről jövünk össze, más-más terhekkel, sokféle indulattal, esetleg nehézségekkel. Ezek is befolyással lehetnek a dicséretünkre. Én egyénileg - a 100. Zsoltár alapján - úgy megyek hálaadással az istentiszteletre, hogy a külső dolgokat megpróbálom kizárni a dicséretből. Ha felszabadul bennem az öröm és az első szeretet, akkor nemcsak én fogok az Úr jelenlétébe egyre inkább bekerülni, hanem többieknek is segítek. Természetesen lehet még sok más tényező is – például megváltozott körülmények, élethelyzetek, kapcsolatokban való változások, esetleg családi problémák -, amik akadályozhatják a dicséretet. Ezeket mindenkinek a személyes imakamrájában kell az Úr elé vinni.

A terheket le kell tenni, az Úr vállára kell helyezni, és előbb-utóbb újra fel fognak szabadulni a meglankadt hívők a dicséretre.

 

 

Ezért is jó a kollektív dicséret, hiszen említetted, hogy bár sok helyről jövünk, mégis a közösségi dicséretben hatalmas erő szabadul fel...

Igen, oda küld áldást az Úr – azt mondja az Ige –, ahol egységben lakoznak az atyafiak. Ez nagyon sokat tud segíteni.

Ha én egy nehezebb, kicsit szomorúbb élethelyzetben vagyok, elég ha ránézek egy olyan testvérre, aki már majd kiugrik a bőréből örömében és ez engem is felbuzdít, segít abban, hogy én is bekapcsolódhassak. Ezért is nagyon jó a közösségi dicséret.

 

A Bibliában egy helyen azt olvashatjuk, hogy Isten a bűnt és ünneplést együtt nem szenvedheti el. Mit jelent ez pontosan? Ha valaki bűnben él, akkor ne is vegyen részt a dicséretben?

Valóban Ézsaiás prófétán keresztül kijelentette Isten ezt az alapelvet, ami nemcsak az Ószövetségben Izraelre, hanem most a keresztényekre is vonatkozik. Fontos, hogy az ember ne vigyen Isten elé bűnt, mert Ő attól a fejét elfordítja. Tudjuk, hogy amikor Jézus is a kereszten volt és a bűneinket hordozta, az Atya elfordította a tekintetét. Ilyen helyzetben egy hívő legyen őszinte és menjen az Úr elé, vallja meg a bűnét. Ahogy Dávid mondja, amíg bűnben voltam, a csontjaimig ért a fájdalom és nyomorúság, egészen addig míg meg nem vallottam azokat Istennek. Tehát az emberben van egy belső figyelmeztető jel, fizikai szinten is, ami mutatja, hogy mikor vagyunk olyan állapotban, amit Isten nem tud elfogadni. Ő a töredelmes, bűnbánó szívet nem veti meg, hanem helyreállítja. Kérni kell - ahogy Dávid is tette ebben helyzetben-, hogy az ember hadd kaphassa vissza a Szent Szellemet. Akinek úgymond cégéres, halálos bűne van, annak a Jakab levele alapján emberek előtt (pásztorok, presbiterek) kell bűnvallást tennie és imát kérnie. Erre is vonatkozik, hogy hasznos az igazak buzgóságos könyörgése.

Csak akkor mehet valaki az Úr elé bűnös módon, ha meg akar térni, mert Isten irgalmas és be tudja fedezni az ember bűnös mivoltát.

 

Az Ószövetség alapján az Isten jelenlétébe való menetelésnek része volt a bűnért való áldozat és az, hogy megmosták magukat az emberek. Van a dicséretnek olyan funkciója, hogy közben az ember rendezni tudja az Úrral a számláját?

Van rá lehetőség. Vannak kisebb vétségek, amikor az ember úgy megy istentiszteletre, hogy esetleg volt egy negatív indulat a lelkében, gondolatában, vagy akár még a beszédében is. Ha esetleg valakivel konfliktusa volt, akkor a Hegyi Beszédben elhangzottak alapján le kell tenni az ajándékot, amit az Úrnak készített és először rendeznie kell az adott problémát az atyjafiával.

A dicséretnek valóban van felszabadító kenete.

Az igazságban és a szellemben való dicséretben jelen van Jézus vére, amely meg tud tisztítani, helyre tud állítani, ha arra szükségünk van.

 

A fiatalok rendkívül mélyen vágynak arra, hogy a zenei talentumukat, tudásukat kamatoztatni tudják az életben, többször még a szüleikkel is konfliktusba kerülnek ebből kifolyólag. Mit tanácsolsz számukra, hogyan mérjék meg a vélt vagy valós tehetségüket?

Első kérdés, hogy mi ezzel a céljuk? Ezt minden esetben figyelniük kell. Miközben jó, ha egy tizenéves fiatal engedelmeskedik a szüleinek, nyugodtan hangsúlyozhatja nekik, hogy ezen a területen képezni szeretné magát. Viszont törekednie kell arra, hogy emiatt ne romoljon meg a szülőkkel való kapcsolat. Figyelembe kell venni azt is, hogy önmagában kevés az, hogy valaki a tehetségét milyennek értékeli. Érdemes a helyi gyülekezetben lévő zenészekkel és énekesekkel felvenni a kapcsolatot, hogy hallgassák meg és mondjanak róla véleményt. Egy építő kritika, egy őszinte vélemény mindig segít a helyes önértékelésben. Tehát a gyakorlást, a szülőkkel való kiegyezést tanácsolnám, esetleg találni egy olyan helyet, akár szobát is, ahol rendszeresen tud gyakorolni és bátran kérje ki a véleményét idősebb, tapasztaltabb zenei szolgálóknak.

 

 

Ha a budapesti gyülekezetbe jár valaki és szeretné szakmailag képezni a hangját, akkor kit érdemes megkeresnie?

Mi, mint Isten szolgái rendszeresen arra buzdítjuk a hívőket, hogy dicsérjék az Urat otthon is. A hangképzéssel kapcsolatban azt tudnám javasolni, hogy állandóan, valamilyen formában egyfajta életmódként kell viszonyulniuk a dicsérethez.

Ha valaki rendszeresen, hálával dicséri az Urat, annak lesz egy technikai „visszahatása” is a hangjára. Rendkívül meg fog változni és a Szent Szellem segíti abban, hogy megerősödjön, szépüljön a hangja.

Ha erre van egy különleges igénye, akkor jó, ha szakemberhez fordul. Én speciel csak olyanokkal foglalkozom, akik már szolgálatra készülnek vagy kollégáimmal, akik már évek, sőt évtizedek óta is hozzám járnak. Ha engem keres meg valaki, akkor abban tudok segíteni, hogy kihez érdemes fordulnia.

Általában azt szoktam javasolni, hogy egy hívő ne menjen egy nem hívő tanárhoz. Persze vannak speciális esetek is, ugyanakkor a második generáció számára a gyülekezetekben vannak idősebb szolgálótestvérek, akiktől segítséget kérhetnek. Én inkább azt javasolnám, hogy velük próbáljon kapcsolatba kerülni és tanácsokat kérni. Az énekhang képzéssel kapcsolatban sokszor a nem hívő tanárok furcsa lelki kötődést alakítanak ki diákjaik között. Sok esetben lelki apukákká/anyukákká válnak. Mivel kettesben gyakorolnak, próbálnak, ezért intim módon zajlik az óra. A művészlélekből fakadóan megpróbálnak átadni bizonyos életbölcsességeket, de nekünk elsősorban nem ez a célunk, hanem az igei alapok lefektetése.

A tanítványaimnak azt szoktam mondani, hogy a fejéről a talpára kell állítani a dolgokat. Először is a zsoltárokat, szövegeket és az igéket kell tudatosan megvallani és ehhez eszközként hozzáadni azt, hogy egy bizonyos melódiával kísérjük őket. A Bibliában minden ima valamilyen melódiával párosult. Erre utal a zsoltárok szerzőinél az „éneklőmester” kifejezés, amit többféleképpen lehet fordítani: lehet karmester, zenei vezető vagy szólista, de jelenthet egyfajta túlcsordulást is, tehát nemcsak személyre utalhat.

Természetesen nem akarom a világban dolgozó szakembereket lekicsinyíteni, de nekünk nem az a célunk, ami a világi pódiumon elvárandó. A szolgálatban bizonyos szakmai trendeket fontos tudni, de veszélyes az, ha emellé felvesznek olyan pózokat, gesztusokat, olyan frazír technikai (hangsúlyozás, a halk és hangos hangok váltakozása jazz illetve jazz jellegű szólókban) dolgokat hangilag, amik a dicséretben nem igazán jönnek be.

 

 

Szerinted egy keresztény énekes számára a világi tehetségkutató műsorok jelenthetnek perspektívát?

Ugyanazt tudom válaszolni, mint amit annak idején Derek Prince is mondott – ironikusan - azzal kapcsolatban, hogy a fiatal hívő lányok táncolhatnak-e a diszkóban: „ha Isten dicsőségére tudják ezt tenni abban a közegben, akkor mehetnek”.

Személy szerint nem javaslom a tehetségkutatókat a következő generáció fiataljainknak. Ők az Úrban nőttek fel, ezért látható, hogy nagyon tehetségesek. Mivel kenet alatt vannak, kijön belőlük az a sok-sok áldás, amit a szülők, nagyszülők, a szolgálók, Isten Igéje, a Szent Szellem, a Gyülekezet közvetített a számukra.

Én nem vinném ezt ki, hanem az Isten dicsőségére fordítanám vissza és fektetném be. Szoktam mondani, hogy érdemes lenne a gospel zenei kultúráját magyar szinten is megvalósítani. Létre tudnak jönni fiatal keresztény zenekarok, vannak evangélizációs jellegű összejövetelen lehetőségek és táborok, ahol jelentkezni lehet a dicséretszolgálatra. Most már bőven van lehetősége a fiataloknak, hogy kifejezzék az ének tudásukat és a zene iránti szeretetüket. A célt viszont ebben az esetben is meg kell határozni. Amikor Ábrahám elküldte szolgáját, hogy a fiának feleséget találjon, akkor azt mondta neki „az én fiamat oda vissza ne vidd”. Ábrahám ezzel arra utalt, hogy ahonnan ő jött, oda a fiát nem akarja visszaküldeni. Ma Krisztus testében a fiataloknak megvan a lehetőségük arra, hogy zenéljenek, énekeljenek és képezzék magukat és legyen lehetőségük a zenei kultúrát erősíteni.

 

Mik azok a szellemi és szakmai szempontok, amelyeket a következő generációnak követnie kell?

Az idősebb szolgálókhoz egyértelműen tiszteletadásban megelőzőnek kell lenni. Hinni kell abban, hogy az a kenet, amiben szolgálnak, az tovább fog folyni a következő nemzedékben. A budapesti dicséretben is lehet tapasztalni, hogy a fiatalok jelenléte nagyon nagy áldás, felüdítő hatással vannak a szolgálatra. Akkor jó egy fiatalnak a szolgálatba állása, ha nem kelt zavart. Érdemes úgy beilleszkedni egy csoportba, hogy ne csak a színpad, vagy csak az éppen aktuális istentisztelet előtti pillanatokban éljék meg az egymással való közösséget, hanem ez legyen rendszeres, például az imaközösség, az együtt töltött próbák segítenek abban, hogy a kapcsolat bensőségesebb legyen.

Szintén fontos, hogy szakmailag is vegye fel azt a lépést és tempót, ahova beállt. Mivel a fiatalokban nagyon nagy lendület van, ezért biztosan a többieket is fogja inspirálni. Természetesen az újítások és a lehetőségek felvetése közben elengedhetetlen a kompromisszum készség. Ha van ötlete a változtatásra, akkor azt úgy kell szóvá tennie, hogy az ne generáljon feszültséget, hanem építő tagja tudjon lenni a dicséret szolgálatnak.

 

 

Mit gondoltok a Bethel Music-ról, ami talán ma a legnépszerűbb dicséretzenekar a keresztények körében. Lesznek még tőlük fordítások?

Magam is megnéztem az egyik koncertjüket. Eddig egy dalt vettünk át tőlük, melyet Varga Szabolcs énekel. Nagyon érdekes benyomásom volt, ahogy hallgattam őket. Egyrészt nagyszerű szellemi részek voltak benne, amik az egész gyülekezetet inspirálták arra, hogy szellemben énekeljenek. Az 1. korinthusi levél 14:15-ben van megírva, „imádkozom szellemmel, de imádkozom értelemmel is, énekelek szellemmel, de énekelek értelemmel is”. A szellemi éneklés elsősorban a nyelveken imádkozásra és éneklésre vonatkozik. Erre úgy láttam nagyon inspiráltan van lehetőség, viszont néha érezni, hogy egy erőteljes, pszichikai ráhatást is alkalmaznak a közönségre.

Azt figyelembe kell vennünk, hogy a dicséretben sosem jó a kényszerítés. A dicséretet vezetni kell, de nem szabad a szolgálóknak lelkileg nyomást helyezniük a gyülekezetre, mert az nem vezet célra, sőt lefárasztja az embereket.

A Bethel Music viszont még egy fiatal együttes, nagyon tehetségesek és egy-két mondatos prófétálás után rendkívül jó dalaik születnek. Ez egy jó cél. Annak idején Dávid sátrában is így születtek meg az újabb- és újabb dicséretek. Ugyanakkor jelenleg még kiforratlan állapotban vannak, bizonyos részekben még tisztulásra van szükségük. Aki gitárral vezeti a dicséretet (Brian Johnson), ő például nagyon inspiráltan játszik - egyfajta dalnok jelleg van benne, ami az Ó-és Újszövetségben is egy alapot képez-, ahogy dicséri az Urat hárfával, lanttal és gitárral.

 

Németh S. Judit: Hozzuk vissza az Úr ládáját!

 

Érdekes, hogy mennyire különböznek a kultúrák. Szerintem itt, Magyarországon, a Hit Gyülekezetében van egy sajátos íze - a szó nemes értelmében - a dicséretnek, ami egyszerre illeszkedik a kereszténység történetéhez és a hazai kultúrához.

Igen, a magyar dicséret kultúrának több évtizedes múltja van. Amit szeretnék hangsúlyozni, hogy Németh Sándor és Judit szolgálatán keresztül Budaörstől kezdve van a dicséretnek egy „férfias” jellege. Ez nem zárja ki, hogy legyenek lágy és szép dalok, de fontosnak tartjuk, hogy ez a jövőben is megmaradjon.

Nem szabad, hogy a dicséret átmenjen egyfajta lírai, lelkizős dologba, mert akkor rögtön elveszítené szellemi voltát és érzelgőssé válna.

 

 

A külföldről átvett, „líraibb” dalok esetén is meg tud maradni ez a férfias jelleg?

Itt magának a dicséretnek a szelleme az, ami nagyon lényeges. Megemlíteném az emo stílust, mely közkedveltté vált Nyugat-Európában és bejött az egyházba is, sőt majdhogynem trendivé vált. Bár sok szép dal született általuk, de egyben nagyon sok kárt okozott. A dicséretben olyan alapvető igazságokat oldott fel, amik addig „szentírásként” működtek.

Mahesh Chavda, aki sok kultúrában szolgált, azt mondta, hogy azért szereti a magyar dicséretet, mert még a leglágyabb dal is majdhogynem indulóvá tud nálunk válni.

Ezt mindenféleképpen szeretnénk megtartani és buzdítjuk a fiatalokat is, hogy törekedjenek arra, hogy a daloknak ez az ereje és férfiassága meg tudjon maradni. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hölgyek nem énekelhetnek jól, mert nálunk is remek énekesnők vannak, akik nagy tiszteletben állnak és nagyon jól szolgálnak. Ismétlem, a dicséretnek a szelleme számít.

 

 

Ezért játsszuk dupla tempóban a számokat az eredeti dalokhoz képest?

(Nevet) Ha dupla tempóban nem is, de azt valóban meg kell érteni, hogy amikor tömegesen énekelnek együtt, a lelkesedésnek van egyfajta felfokozó ereje. Mi ennek nem gerjesztői vagyunk, hanem csak utána megyünk. Van, amikor egy picit inspirálni kell a gyülekezetet, ilyenkor a tempók megváltoznak. Vannak olyan időszakok, amikor a lassabb dalok azért nem tudnak hatékonyan áttörni és az Úr jelenlétébe vinni az egész gyülekezetet, mert egy vallásos légkörben ragadnak. Ilyenkor kell lelkesíteni, felpörgetni és gyors ritmusú dalokkal fölrázni a közösséget. Meg kell érteni, hogy bár nagyon modern technika van a mai XXI. században, de mi mégsem vagyunk stúdió zenészek, nem is szabad ebben gondolkodnunk. Nekünk azokra az Igén alapuló kijelentésekre kell koncentrálnunk, amelyek elhangoznak a dicséretben.

 

Általában, amiket hallunk nagy előadóktól, azok is koncertkörülmények között keletkeznek, ami teljesen más, mint egy istentisztelet…

Igen, tapasztaljuk, hogy a dobosok ezeken a rendezvényeken takt jellel, fülhallgatóval zenélnek. Ezzel tulajdonképpen be is szorítják az egész zenét. Nálunk ez nem feltétlen szerencsés dolog. Néha a gyülekezet igényli a tempót, sőt akár egy dalon belül is előfordul, hogy olyan nagy lélegzetet kell venni, hogy teljesen leáll egy dal, ilyenkor a tempókkal sem tudunk mit kezdeni, hanem egyszerűen meg kell állni. Mi a dávidi dicséret nyomán próbáljuk megfogalmazni modern formában azokat a dalainkat, amikkel az Úr elé megyünk.

A zsoltárokban nincsen tempó.

Vannak megjegyzések, például „gittithre”, - ami a mulatsággal is kapcsolatos lehet -, de például a 22. Zsoltárban közismert „hajnali szarvas” nem is tudjuk pontosan mit jelent. Talán hangulatot, esetleg élményt vagy egy akkori, bevett kifejezést. Lényeg, hogy nincs megkötve, milyen legyen a tempó, de az már igen, hogy az Urat miként kell dicsérnünk: tapssal, dobbal, tánccal, stb.

 

 

Vannak olyan amerikai, önmagukat kereszténynek tartó metál vagy punk zenekarok, amelyek hallgathatóak?

A mostani generációban lévő keresztény zenekarokkal annyira nem vagyok képben. Annak idején, amikor megtértünk, volt egy Kaiser Blues Company nevezetű zenekar. Most divat a dubstep (elektronikus zenei műfaj) stílus a keresztény közegben is. A Hillsong-nak is volt egy-két ilyen jellegű dala. Az új műfajoknak mindig utána kell nézni, hogy honnan származnak, van-e olyan gyülekezet, ahova a képviselői járnak, van-e családjuk, milyen a viszonyuk Isten munkájához és Igéjéhez? Ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni. Kereszténynek bárki mondhatja magát, ezért fontos, hogy milyen a háttere egy előadónak.

 

Feltöltöm, megosztom? A dicséretek útja az interneten – interjú Joób Gergellyel (3. rész)

 

Mi a véleményed az ún. kalózfelvételekről, amelyek nem a Gyülekezet hivatalos csatornáján hallhatóak? Joób Gergely a napokban beszélt arról, hogy aki ezeket a felvételeket publikálja, nem gondol bele abba, hogy azt a felvételt esetleg az előadó nem szerette volna kitenni, mert nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Ezzel kiteszik az adott szolgálót annak, hogy mások kritizálni kezdjék azt, ahogy énekel vagy zenél… 

Az építő kritikát én is elfogadom és szükségem is van rá, kontrollra pedig mindig igénye van az embernek. Az internet megnyitott egy olyan széles ajtót, ami nagyon nehezen zárható be. A Hit Gyülekezetének már van olyan legális csatornája, ahol azok a dicséretek hangoznak el, amik az istentiszteleteken, a Vidám Vasárnapokon, és a rendezvényeken lettek felvéve. Mindenkinek a maga felelőssége, hogy mit tesz fel a világhálóra. A kalózfelvételek szerintem sem korrektek. Ezek mindenféleképpen bajt okoznak, mert amikor bemutatunk egy új dalt, amit épp akkor tanultunk és még érlelés alatt áll, lehet benne szöveg vagy hang hiba, akkor aki megtekinti az erről készült – mondjuk mobiltelefonos, vagy belső adásban rögzített felvételt -, akkor automatikusan ezt, a hibás verziót tanulja meg. Ez az egyik oldala a problémának, a másik pedig az, hogy gyengíti a kiadványainknak a forgalmát, aminek anyagi vonzatai is vannak. El kell gondolkodni, hogy ez beletartozik-e a „ne lopj!” kategóriába.

Minden olyan felvétel, ami esetleg rólam kikerül, ahhoz valamilyen módon jogom van, dönthetek arról, hogy hozzájárulok a publikáláshoz vagy sem.

 

Ha a hivatalos csatornára kimenne egy dal, és Te úgy éreznéd, hogy ez a felvétel nem sikerült olyan jól, akkor még kérheted a szerkesztőt, hogy vegye le, viszont a kalózfelvétel felett már nem tudsz rendelkezni…

Sajnos ki vagyunk szolgáltatva ennek, ami nem helyes. Tudom, hogy nem rossz szándékból teszik fel ezeket, de én is például türelemét szoktam kérni a vidéki szolgálóknak, hogy az új dalokat ne vegyék át olyan gyorsan. Szeretnénk, ha előbb nálunk érne be az adott dal, illetve a budapesti gyülekezetbe is be tudjon épülni. Járja át az a kenet, ami az Úrtól jön, hogy már kész dalként tudjon a helyi gyülekezetekbe eljutni.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások