Jelenlegi hely

Egyházi hírek

Akháb és Josafát: egy átkozott szövetség következményei
Hitélet

Akháb és Josafát: egy átkozott szövetség következményei

2018. 09. 01.
| Morvay-Tóth Petra

Josafát és Akháb családjának tragikus története sorsdöntő tanulságokkal szolgál az utolsó idők nemzedékének. Minden keresztény családnak és gyülekezetnek meg kell tanulnia, hogy a megbékélést és az egységet nem lehet emberi akarat alapján megteremteni. A hamis egység mindig a jó oldal vereségével végződik, ezért Isten igéje és vezetése nélkül még a legjobb szándék is összeomláshoz és átokhoz vezet. 

2 Krón17: 1-6, 9-12. - Akháb és Jézabel rémuralma az egyik legközismertebb utolsó időkkel kapcsolatos előkép, ám a Biblia nem csak rájuk szentel több fejezetnyi figyelmet, hanem a velük párhuzamosan, Júdeában uralkodó Josafát királyra is.

Josafát a legjobb királyok egyike, Isten embere volt, felkenve a Szent Szellemmel. Minden erejével azon dolgozott, hogy az Úr áldása és dicsősége visszatérjen Júdeába. Az egész népet Isten Igéjére és félelmére taníttatta, még Salamon és Dávid idejében sem volt olyan népszerű a nép körében a Szentírás, mint az ő uralkodása alatt.

Josafát igazi ébredési ember volt, a munkája nem csak Júdeára, hanem Izraelre is áldást hozhatott volna.

Az odaszánásáért Isten nagy dicsőséggel, gazdagsággal és békességgel áldotta meg Josafátot, az ellenségei előtt is kedvessé tette, így időlegesen még a filiszteusok viszonya is megváltozott a zsidó nép felé: ajándékokat vittet nekik. Ez a messiási korszak előképe.

 

Dávid és Omri háza: egy hamis szövetség

Josafát azt gondolta, hogy elérkezett az idő a királyság salamoni dicsőségének helyreállítására. 

A kettészakadt királyság belső viszonyát az ő idejéig ellenségeskedés, háborúság és szellemi- erkölcsi vetekedés jellemezte, ez őt nagyon zavarta, barátságkötéssel fel akarta számolni az ellenségeskedést.

2 Krón 18:1 - Dinasztikus házassággal szövetséget hozott létre Akháb családjával, fiának Jézabel lányát, Atháliát adta feleségül. Ezt kezdetben egy rendkívül idillikusnak látszó korszak követte, nem látszott nyoma annak, hogy rossz döntés született. A két király közötti szoros "sógor-koma" viszonynak egy közös háború eseményei vetettek véget.

2 Krón 18:29 - Akháb a fejébe vette, hogy megtámadja Szíriát, annak ellenére, hogy Mikeás prófétált neki arról, hogy Isten be akarja teljesíteni rajta az ítéletet. A harcba Júda királyát is bevonta.

A veszedelmet úgy próbálta meg elkerülni, hogy maga helyett Josafátra vonta az ellenség figyelmét, aki kis híján el is veszett az ütközetben - egyedül Isten természetfeletti beavatkozásának köszönhetően menekült meg.

Ez a történet jól mutatja kettejük szövetségének természetét. Josafát jó ember volt, de nem lett volna szabad megengednie, hogy a jóságát kihasználva Akháb "hülyét csináljon belőle" és az életével játsszon.

 

 

Ez sok újjászületett keresztény számára is tanulságként kell, hogy szolgáljon. Ilyen rokoni-, baráti kapcsolatokra egyikünknek sincsen szüksége. Nem lehetünk olyan bambák, hogy belemenjünk olyan egyoldalú szövetségekbe, amiben csak eszközként tekintenek ránk mások érvényesüléséhez.

Az Istentől kapott életünkért, üdvözségünkért mi tartozunk felelősséggel, nem szogáltathatjuk ki a sorsunkat lázadó emberek kezébe.

2 Kor 11. - Pál apostol azért inti a Korinthusban élő keresztényeket, mert eltűrték, hogy leigázzák és kifosszák őket. Hagyták, hogy gátlástlan emberek kihasználják a jóságukat.

A Szent Szellem vezetése segít abban, hogy a jó szándék ne vakítson meg az emberekkel szemben, mert nem vak hitet adott nekünk Isten, hanem olyat, amely mennyei látáson alapul. Azért váltott meg minket, hogy ne emberi kéz, hanem az Ő keze uralkodjon az életünk felett.

 

 

A csata eredménye végül Akháb ítélete lett. Az ítélet, amit Illés próféta kimondott, Josafát szeme előtt teljesedett be. Josafát legnagyobb problémája az volt, hogy nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a "komája" egy szakadár, aposztata izraelita - akinek a felesége ráadásul nyíltan szemben áll Isten munkájával.

A keresztények döntő többsége nem hajlandó felfogni, milyen problémákat és veszedelmeket szabadíthatnak magukra egy istentelen emberrel kötött szövetséggel.

Szeretik az Urat, jó emberek, várják az ébredést és engedelmeskednek az Igének, de elrontják a sorsukat azzal, hogy Isten ellen lázadó személyekkel fognak össze.

 

 

2 Krón 19:1-2 - Josafát túlélte a háborút, de Isten prófétája, Jehu megintette őt, amiért olyan ember támogatására szánta magát, akire az Úr már ítéletet mondott ki. Akháb elvetemült, gonosz és istentelen ember volt, a halála áldás volt a nemzete számára.

Ha valaki azt gondolná, hogy ez kegyetlenség Isten részéről, az emlékezzen arra, hogyan gyilkoltatta meg feleségével együtt az ártatlan Nábótot, hogyan végezték ki Isten prófétáit és töltötték meg Izraelt varázslással, paráznasággal és súlyos testi bűnökkel.

 

 

Elképesztő, hogy - miközben a saját népével kapcsolatban egészen tiszta, világos ítélőképességgel rendelkezett - Akháb irányában egészen meg volt vakulva, mondhatni, igézet alatt állt. Nem ismerte fel, hogy Júda és Izrael egységesítésére még nem érkezett el az idő.

Amikor valaki a kijelölt idő nélkül lát neki az egységesítésnek, legjobb akarata ellenére is csak hamis békét, hamis egységet tud létrehozni, ennek a vége pedig olyan katasztrófa, ami végül nem csak Izrael pusztulását okozta, hanem Júdeát is visszafordíthatatlanul magával rántotta.

Ma a keresztény világ is rendkívül megosztott, a felekezetek közötti ellenségeskedést és vetekedést pedig a legtöbb keresztény ember szégyelli.

A megosztottság felszámolárása azonban még nem jött el a kijelölt idő és nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek sem.

Az Antikrisztus szelleme nagyon erős a világban és a vallások többségében is jelen van. Az igazi kereszténység az, amely a történelmi Jézus keresztmunkájára, feltámadására és megdicsőóülésére épül, ezek nélkül nincs evangélium, ez a jó hír.

Amely közösségek ezt tagadják, azokban van jelen a legerősebben az Antikrisztus szelleme, akik pedig ezekkel társulnak, a bennük lévő szellem előtt is megnyitják magukat.

 

 

Számos kersztény irányzat sem érintetlen az Antikrisztus szellemétől, nagyon sok hamis Krisztust hoztak be az egyházba azáltal, hogy materializálták a személyét különböző liturgiák és szakrális tárgyak formájában.

Az aposztata keresztényekkel való szövetség egyben nagyon káros is tud lenni az igazi keresztények számára, ugyanis ezek a közösségek Isten haragja alatt állnak.

1 Kor 5:11-12 - Pál ezért azt tanácsolja, hogy ne keveredjünk olyan lázadó keresztényekkel, akik "atyafi létükre" paráznák, csalók, bálványimádók, részegesek, vagy ragadozók, mert az a családunkra, vállakozásunkra, az életünk minden területére átkot tud hozni.

Akháb is ilyen ember volt, a mózesi és dávidi szövetségből szakadt ki, az Isten elleni lázadás útján járt.

Az előttünk álló időszakban egyre inkább fel fog erősödni a világ föderatív birodalomba való szervezéséért zajló kultúrháború - különösen Európában. Ez az időszak sem Magyarprszágnak, sem az igazi kereszténységnek nem lesz könnyű, egyre nagyobb nyomás fog rájuk nehezedni a hamis egység elfogadására és a társulásra.

Ez a hamis egység viszont valójában nem Isten Igéjének az érdekeit, hanem szekuláris érdekeket szolgál. Isten soha nem "nagy összefogásokban" gondolkozik, neki ugyanis nincs erre szüksége, hiszen ő a kicsi kezdetből is hatalmas növekedést tud végbevinni.

A keresztényeknek ezért észnél kell lenniük, hogy a mennyei látást ne veszítsék el, hanem oda tudjanak állni a résre, közben tudjanak járni a nemzetükért is. Isten remek üzlet"ember", lehet neki okosan érvelni.

Isten a problémékat rengetegféleképpen meg tudja oldani, abban viszont, hogy melyiket válassza, nem csak a mennyei lényeknek, hanem a földi szeretteinek álláspontját is meghallgatja.

 

2 Krón 20:35-37 - Akháb halálát követően Josafát még nagyobb odaszánással dolgozott az ébredésen, az emberek pedig örömmel követték ebben. A szívét-lelkét kitette, hogy megmutassa, mennyire szereti Istent, és vissza is talált az ő kegyelmébe, Isten nagy gazdagsággal és dicsőséggel áldotta meg újra.

Sajnos azonban újra elkövette a régi hibáját: barátságra lépett Akháb fiával, Akháziával, aki még az apjánál is gonoszabb, Sátán imádó ember volt, Baál Zebubot imádta, őt hívta segtségül. Hiába kereste Josafát odaszántan Istennek a tetszését, egyszerűen nem vette tudomásul, hogy az Akháb-családon nincsen rajta Isten jókedve, sőt...

Vannak olyan családok, akiket Isten kiválaszt az ő munkájára, és vannak olyan családok is, akiket a Sátán választ ki magának. A kettő között pedig nem lehet jó vége a keveredésnek.

A Salamon és Tírusz király szövetségének mintájára Josafát és Akházia közös kereskedelmi flotta építésébe kezdett, Isten azonban csak Júdeát akarta felemelni, Izraelt nem, mert Akháb és Jézabel olyan messzire vitte a népet a gonoszságban, hogy onnan már nem volt visszaút.

Josafát nagyon nagy árat fizetett ezért a tévedéséért. Hiába volt nagyon jó ember, nem értette meg, hogy Omri családját nem lehet összekeverni Dávid házával, mert az egyiket utálja az Isten, a másikat pedig szereti.

Az olyan kapcsolatokban, ami Isten előtt utálatos, nem tudsz áldás lenni. Josafáték hajói összetörtek, de ez még csak a romlás kezdete volt.

2 Krón 21:4, 6-7, 12-20 - Josafát halálakor a királyságot az elsőszülöttjének, Jórámnak adta, annak ellenére, hogy voltak jobb jellemű fiai is, aki - miután megerősödött az uralkodásban - testvéreit és a nép vezetőit is megölte.

 

 

Személyében a Sátán egy igazi, gonosz örökössel verte meg Josafátot, aki maga is Akháb családjával erősítette a kapcsolatot.

Illés próféta levélben közölte vele Isten ítéletét. Ezután az Úr felindította Jórám ellen a szomszédos népeket, akik kifosztották az apjától kapott és a testvéreitől elorozott örökségből, feleségeit és fiait pedig fogságba vitték. Végül súlyos betegségben halt meg, dicstelenül.

 

Josafát életművének összeomlása

Jórámnak egyetlen fia maradt, aki uralkodhatott, Akházia. Az összefonódás mértéke a királyi család neveiben is megjelenik: Akháb két fiát is Akháziának és Jórámnak hívták, akik királyok is voltak Izraelben, az ő testvérük volt Athália - Josafát fiának, Jórámnak felesége. Ő is családjának istentelenségében járt, mert az anyja volt a tanácsadója. Nagyon sok goszságot az ő tanácsára tett meg.

2 Krón 22.1-3, 6, 8-12 -  Hamarosan egy újabb közös háborúra került sor, amelyben Jórám, az Izrael királya és Akházia, Júda királya Szíria ellen vonultak. A harcban Jórám megsebesült és Jezréelbe ment, ahol Akházia meglátogatta. Az Akháb háza feletti ítélet éppen ekkor érkezett el Jéhu személyében, aki nem csak Jórámot és Jézabelt, hanem Akháziát és a vele lévő júdabeli fejedelmeket is megölte. Ebből óriási baj származott.

Júdea sorsa éppen Josafát erőfeszítéseivel ellenkező módon alakult. Amikor Athália látta, hogy a fia meghalt, kiirtott minden Dávid házából származó herceget, hogy teljesen felszámolja a messiási vérvonalat. Ez az egész tragédia pedig azzal kezdődött, hogy egy jószándékú, istenfélő, felkent ember egyetlen területen vak maradt és kiszolgáltatta a családját a Sátán akaratának.

Josafát és Akháb családjának története sorsdöntő tanulságokkal szolgál az utolsó idők nemzedékének.

Minden keresztény családnak és gyülekezetnek meg kell tanulnia, hogy a megbékélést és az egységet nem lehet emberi akarat alapján létrehozni.

A hamis egység mindig a jó oldal vereségével végződik, mert a rossz oldal a nyílt szembenállás befejezése után rejtett módon folytatja harcát az igazság ellen, miközben a jó emberek vakon kergetik az illúzióikat és ábrándoznak az ébredésről, mint Josafát.

 

Az ébredések összeomlásának egyik leggyakoribb oka Josafát és Akháb összefogása.

Isten munkájának alapja mindig a növekedés, nem pedig az összefogás. Hinnünk kell a mustármag erejében. Hinnünk kell, hogy az Igében benne van az az erő, ami a növekedéshez kell, erre kell ráállnunk, nem vizezhetjük fel tradíciókkal és nem démonizálhatjuk istentelen kapcsolatokkal.

A keveredést a Sátán mindig arra használja fel, hogy szétverje Isten munkáját. Akhábot és családját azért emelte trónra, hogy tönkretegye Josafát életművét. Júdeának meg lett volna a lehetősége arra, hogy elkerülje Izrael sorsát, ehelyett még mélyebbre zuhant annál. Ezt a tévedést pedig a zsidóság a mai napig nem heverte ki.

A hamis béke és egység a keresztényeknek is több bajt és problámát okoz, mint amennyit megold.

Ez a Sátán legfőbb fegyvere az ébredéssel szemben, ezért tudomásul kell venni, hogy a felekezeti-, teológiai alapon álló megosztottságot a kereszténység mostani állapotában nem lehet felszámolni.

A keresztény világ megosztottságáért nem az újjászületett keresztényeket terheli a felelősség, ahogyan Josafát sem volt felelős Izrael kettészakadásáért. A hamis felelősségérzete okozta családja az ébredés tragédiáját.

Megosztás


megosztás facebookon
megosztás facebookon

Kapcsolódó írások


Hitélet
2018. 07. 14.

Út a Pokoltól a Mennyig

Hitélet
2018. 07. 06.

Szegénység és gazdagság

Hitélet
2018. 06. 29.

Szabadulás a gonosz korszaktól

Németh Sándor a Patmos Book&Caféban
Hitélet
2017. 09. 22.

Facebook live Németh Sándorral (#2)